Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2007/2. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · VIII. évfolyam 2. szám · 2007. március 2.

Mérések és publikációk

blank
blank
20070208.jpg

Lenkey Nóra és Bernadett, a kislánya

Kiváló Diákkörös egyetemi kitüntetést kapott Lenkey Nóra elsőéves PhD hallgató február 14-én, az idei TDK-konferencián. Az ÁOK-n végzett tavaly. Még egyetemistaként férjhez ment és kislányt szült, de nem hagyta abba tanulmányait.

– Nagyon erős volt bennem a motiváció, hogy a kutatásba is bekapcsolódjak. Rendkívül érdekelt a farmakológia, harmadév félévétől kezdtem el a TDK-t – mondja a kitüntetett. – Különösen az érdekelt, hogyan hatnak a receptorok működését befolyásoló gyógyszerek. Riba Pál volt a témavezetőm a Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetben. Opioid receptorokkal, illetve a fájdalomcsillapítók hatásmechanizmusával foglalkoztam in vivo, azaz élő állaton végzett kísérletekben. Később rájöttem, hogy sokkal mélyebben, egy idegsejt vagy a rajta lévő receptorok szintjén szeretném vizsgálni a folyamatokat. Tanáraimtól hallottam, hogy a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetben nagyon magas színvonalú kutatást folytatnak több központi idegrendszeri témában. Egyik alkalommal odalátogattam, negyedév félévekor történt. A KOKI honlapján kiválasztottam egy szimpatikus témát: „Ioncsatornák vizsgálata patch-clamp módszerrel”, és a laborban tett látogatásom meggyőzött. Mike Árpád lett a témavezetőm, akiben egy nagy tudású és türelmes tanítómestert ismerhettem meg. A „patch-clamp” mérési módszerrel ioncsatornákat vizsgáltam, hogyan hatnak rájuk a különféle gyógyszerek. A mérésekhez nagyon nagy türelem és kitartás kell. Legalább 4-5 hónap kell ahhoz, hogy nagyjából megtanuljuk a módszert, de még évek múlva is érhetnek meglepetések.

– Gondolom, gyakran még a szabadidejében, akár hétvégeken is bement kísérletezni. Mennyire tolerálta ezt a családja?

– Először nehéz volt megértetni velük elfoglaltságomat, de aztán anyukám és anyósomék is segítettek vigyázni a kislányomra. Akkor még a férjem is egyetemista volt, gépészmérnöknek tanult. Sokszor mardosott a lelkiismeret, hogy egy „rendes anyuka” otthon lenne a családjával, de ugyanakkor tudtam: ha kutató akarok lenni, akkor ahhoz eredmények kellenek. Szerencsére túljutottunk a nehézségeken.

– Így már nyugodtabban végezhette kutatásait és publikálta is tudományos eredményeit.

– Vizi E. Szilveszter professzor úrnak, az MTA elnökének és a KOKI Gyógyszerkutatási Osztálya vezetőjének a PhD hallgatója lettem, és a korábbi kutatási témámat is folytathattam. A közelmúltban egyrészt „patch-clamp” kísérletekben patkány hippokampusz sejttenyészeten vizsgáltuk, hogy mennyiben befolyásolják a nátrium és a kálium ioncsatornák viselkedését az antidepresszánsok és antiepileptikumok. Munkacsoportunk kidolgozott egy speciális protokollt nátriumcsatorna-gátló vegyületek hatásmechanizmusának felderítésére. Használatával eldönthető, hogy a gyógyszer a nátriumcsatornák gyors vagy lassú-inaktiválódását segíti-e elő. Ezeket az eredményeinket leközöltük a Molecular Pharmacology című szaklapban, amely 4-6 impakt faktort jelentett (Mol Pharmacol 70:2052-2063, 2006). Most más módszert próbálok elsajátítani, és nikotinos acetilkolin receptorokat szeretnénk vizsgálni akutan izolált hippokampális sejtekből. Közben munkatársammal, Károly Róberttel készül egy közös cikkünk, melyben az általa létrehozott nátriumcsatorna modell szimulációival támasztjuk alá a mérési eredményeinkből levont következtetéseinket. Közben az új TDK-sainknak igyekszünk átadni az elméleti ismereteket, de emellett szeretném, ha a mérési módszert is precízen elsajátítanák.

Ilonka Mária

 
Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2007/2. szám | Előző cikk | Következő cikk