Dr. Petri Gizella

Július 7-én a Rákoskeresztúri Köztemetőben búcsúztunk dr. Petri Gizellától, a GYTK Far-makognóziai Intézet emeritus professzorától, aki június 18-án távozott el közülünk. Az emlékező beszédet utódja, prof. dr. Szőke Éva intézetigazgató mondta el. Ennek rövidített változatát közöljük.

Ismét fekete zászló leng a Semmelweis Egyetem homlokzatán. Petri professzor asszony elment. Botjára támaszkodott, és kisétált az életünkből. Nem osztja tanácsait, nem hallgat meg minket, nem mesél utazásairól, nem vizsgáztat bennünket a gyógynövények ismeretéről. Most már az égi mezők virágait veszi számba.

Hetvenkilenc éves volt. Hevesen született orvos-családban. Ez az indíttatás meghatározta hivatásválasztását. Egyetemünkön 1950-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet, majd gyakornok lett az ELTE TTK Alkalmazott Növénytani és Szövetfejlődéstani Tanszékén. Sárkány professzor úr intézetében tanársegédként, adjunktusként, később docensként oktatta a gyógyszerészhallgatókat.

Gyógyszerészdoktori disszertációját 1960-ban summa cum laude védte meg. 1964-ben a biológiai tudományok kandidátusa lett. 1973-ban elnyerte a MTA-n a biológiai tudományok doktora fokozatot. 1971 decemberében egyetemi tanárnak nevezték ki a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán, a Gyógynövény és Drogismereti Intézetbe, melyet 1996-ig vezetett.

Ötvenöt éven át, haláláig oktatta a gyógyszerészhallgatók nemzedékeit. A Farmakognózia mellett két új tárgy, a Fitokémia és a Fitoterápia oktatását vezette be. A nevével fémjelzett tankönyvek, jegyzetek egyaránt szolgálták a graduális és a posztgraduális képzést. Farmakognózia című tankönyvének átdolgozott kiadása angolul is megjelent. Drogatlasz című könyvét 1980-ban Nívó-díjban részesítették. 1999-ben a Springer Kiadó felkérésére még megírta a „Fitoterápia az orvosi gyakorlatban” c. könyvét. Számos könyvfejezete, több mint 200 tudományos közleménye jelent meg, továbbá 15 szabadalom társszerzője volt.

Pályafutása alatt mintegy 50 doktorandusz és 15 hazai, illetve külföldi aspiráns tudományos kutatómunkáját irányította. Meghívott előadó-professzorként dolgozott Bonnban (1989) és Koppenhágában (1976), ahol Orested éremmel tüntették ki. Szakmai tanulmányúton járt többek között Japánban, Ausztráliában, Amerikában, Vietnámban, a Szovjetunióban és Európa szinte minden országában.

Több évtizedes graduális és posztgraduális oktatói tevékenysége, valamint a hazai és a nemzetközi tudományos életben betöltött kimagasló szerepe alapján 1998-ban a Semmelweis Egyetem Professor Emeritus címet adományozott számára.

1982-től 10 éven át az Acta Pharmaceutica Hungarica felelős szerkesztője. A VII. Magyar Gyógyszerkönyv Farmakognózia albizottságának elnöke. A Magyar Szabványügyi Hivatal Gyógynövény és Illóolaj bizottságát 15 évig vezette, melyért elismerő kitüntetésben részesült. 1974-78 között a MOTESZ alelnöke. A Magyar Fitoterápiás Társaságot 1991-ben hívta életre a MOTESZ-en belül, majd alapító elnökként 10 évig vezette. Évtizedeken át vezetőségi tagja a Magyar Gyógyszerészeti Társaságnak és a Gyógynövény szakosztálynak. 2003-ban a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság a Szenátusába választotta. Tagja volt több nemzetközi gyógynövény-kutatási társaságnak és a FIP-nek.

Tudományos kutató munkájáért 1974-ben a Magyar Tudományos Akadémia, 1980-ban a MOTESZ I. díjban részesítette. A gyógyszerészképzés és gyógynövénykutatás területén végzett munkásságáért kapott további elismerései: Kiváló Gyógyszerész (1980), Kabay János emlékérem (1980). Societas Pharmaceutica Hungarica (1985), Winkler emlékérem (1993), Kazay Endre Emlékérem (2003).

Egy tartalmas, eredményes pályafutás ért véget. Megszámlálhatatlan tanítvány, munkatárs és barát emlékezik Professzor Asszonyra.

A búcsúzás mindig fájdalmas, az elhunytak életét az élők emlékezete őrzi. Petri professzor asszonyt a Semmelweis Egyetem saját halottjának tekinti. Emlékét megőrzi az 50 éves Gyógyszerésztudományi Kar és a Farmakognóziai Intézet. Halála nemcsak szeretett unokája, családja, hanem az egész gyógyszerésztársadalom vesztesége.

Professzor Asszony – egy utolsó tervedet, hogy Zamárdi-kertedbe napraforgót ültess, már nem tudtad megvalósítani, így búcsúzóul mi hoztuk el Neked virágait.

ISTEN VELED, emlékedet megőrizzük, lelked nyugodjon békében.