Dr. Jákó Kinga

Megváltozott nemrégiben a Stratégiai, Működésfejlesztési és Igazgatásszervezési Főigazgatóság, átalakult és új feladatkörrel tevékenykedik ezentúl az Orvosszakmai, Finanszírozási és Minőségbiztosítási Igazgatóság. Az átszervezés okairól az új vezetőtől, dr. Jákó Kingától érdeklődtünk.

– Az új felsőoktatási törvény teendőként határozta meg az orvosegyetemeknek a klinikum és az oktatás szétválasztását. Ennek lebonyolításához kellett változtatni az igazgatóság feladatkörén, amelyet az egyetemi SZMSZ-ben is rögzítettünk – mondja dr. Jákó Kinga. A klinikai központ kialakításával egyes funkciók központosítása elkerülhetetlenné válik. A centralizálással nem az a célunk, hogy gyógyító egységeinket megfosszuk önállóságuktól, hanem inkább az, hogy bizonyos funkciókat, amelyeket racionálisabban lehet központosítottan üzemeltetni, próbáljuk meg a klinikák részvételével, de nekik szolgáltatva megoldani. Tehát az egyetemi centrum létrehozásával a korábbinál egységesebben lássuk a teljes klinikumot.

Erősödő összetartás

– A centralizáció és a „szolgáltassunk közösen” elv csirái évek óta, már a felsőoktatási törvény megszületése előtt fellelhetők voltak az egyetemen.

– Így van, az eredeti elgondolás arra irányult: nézzük meg, hogyan lehetne egyre jobb minőségű szolgáltatást nyújtani úgy, hogy közben ne legyen rajta ekkora költség. Aztán jött a felsőoktatási törvény, amely megnevezte ennek az eszközrendszerét. De kerettörvényként azon kívül, hogy a klinikai központ létrehozását kötelezővé teszi, és valamelyest a vezetés felelősségi körét körülhatárolja, operatív dolgokról nem rendelkezik. Az egyetemre bízza, hogy mi jót tudunk ebből kihozni a magunk számára.

– A Stratégiai Működésfejlesztési és Igazgatásszervezési Főigazgatóság által megteremtett működési keretről pozitívan nyilatkozott lapunk idei 8. számában a várható feladattokkal ÁOK dékánként szembesülő Karádi István professzor. Szavai szerint az eddigi előkészítési munka megkönnyíti az átállást. Hogyan zajlik ez a folyamat a klinikák szemszögéből nézve?

– Az első projekt – hadd mondjak olyan példát, amelynek megvalósításában már én is részt vettem – a Központi Laboratórium kialakítása volt. Létrehozása óta már a belső klinikai tömbből is odaviszik a vizsgálandó anyagokat. Ez a fajta laborcentralizáció tovább folytatódik abban a tempóban, ahogy azt a klinikák el tudják fogadni. Ez mintának tekinthető az olyan funkciók esetén, amiket jó lenne az egyetemi centrumon belül újrarendezni. Ilyen lehet szerintem a krónikus ágyak átszervezése is, amelynek előkészítése igen gyorsan, gyakorlatilag a klinikák ellenállása nélkül történik – köszönet nekik ezért.

– Miképpen képzelik el ezt az átszervezést?

– Az OEP a tíz ágy alatti krónikus egységet nem finanszírozza tovább. Ezáltal az ennél akárcsak minimálisan kisebb ágyszámmal rendelkezők elestek volna ettől a támogatási összegtől. Ezért központi akarattal, rektor úrral lényegében újragondoltuk, hogy melyik klinikán legyen rehabilitációs osztály, s melyiken nem. Volt olyan hely, ahonnan nyolc ágyat vettünk el, máshol meg bővítettük az ágyszámot. Ugyanazt a kapacitást osztottuk el, csak a finanszírozás szempontjából ésszerűbben. Példaértékűnek tartom, ahogy ennek az intézkedésnek a szükségszerűségét megértették a klinikák, s nem gördítettek akadályt eléje. Ahonnan ágyakat vettünk el – az ottani betegek szükség szerinti rehabilitációja ezután is megoldott, csak más helyen – sehol sem kértek valamit ezért cserébe. Így nagyon hamar sikerült összeállítanunk az elképzelésünket tartalmazó beadványt az OEP-nek.

– Tehát az érintett klinikák belátták ennek szükségességét. Mondhatjuk azt, hogy beindult egyfajta össz-egyetemi érdekeket néző gondolkodás?

– Úgy tűnik, hogy a finanszírozási megszorítások miatt erősödik az egyetemen belüli összetartás. A „túlélni csak együtt tudunk, és nem a másik ellenében” álláspontot érzem a megnyilvánulásokban. Égetően szükségünk van erre, kivált abban a környezetben, ami most körülvesz minket.

Korányi projekt

– Olyan körülmények között, amikor, némi túlzással, percenként születnek az egészségügyet érintő rendeletek, kormánydöntések, mi lehet az egyetem stratégiája?

– Ennek megfogalmazása a stratégiai főigazgatóra tartozik, aki rektor úrral közösen képviseli az elgondolást. Az általam vezetett igazgatóság kompetenciája az, hogy a stratégiából levezethető operatív teendőket úgy hajtsuk végre, hogy az a klinikák egyetértését elnyerje. Olyan szakmaiságot tartsunk az egyetemen, amely érvrendszert tud adni akár az egészségpolitikusok kezébe is, hogy ne csak a financiális, hanem a szakmai érdekek is érvényesüljenek. A mi tevékenységünk tehát csak részét képezi mindannak, ami az össz-egyetemi stratégia megvalósulásához vezet.

– Beszéljünk még a klinikai központról. Sokakat izgat: hogyan állhat össze ez a fajta egységes rendszer egy olyan komplexum esetén, ahol, mint egyetemünkön is, szétszórtan vannak az épületek?

– A központ nem feltétlenül jelent fizikailag egyetlen épületet, hanem a teljes betegellátási spektrum leválasztását az oktatásról, függetlenül attól, hogy a gyógyító munka hány klinikán, Pesten vagy Budán valósul meg. Működhetünk úgy is, ahogyan most vagyunk, több telephelyen, csak az irányítási, rálátási funkciók valamelyes központosításával.

– Milyen területeket lehetne még, a korábbi példákhoz hasonlóan centralizálni?

– Az első lépések mindig a nagy diagnosztikákhoz kötődnek, de említhetném a központi sterilizálást is.

Munkaértekezlet

– Hallottunk egy esetleges radiológiai centrum létesítéséről…

– A cél valóban ez, de egyelőre próbáljunk meg valamiképpen racionalizálni. Most még csak annak felmérése folyik a külső klinikai telepen, hogy hány helyen készítenek röntgenfelvételt, hányan foglalkoznak ezzel, milyen munkaidőben, vagyis jelenleg mi is a helyzet, és lehetne-e ezt okosabban csinálni. A nagy cél a Korányi projekt megvalósítása lenne, és akkor nyílna mód egy központi diagnosztikai tömb kialakításra. Uniós pályázat segítségével a Külső Klinikai Tömbben egy olyan többszintes épületet szeretnénk felépíteni, ahol egy szintre csak a laborfunkciók kerülnének – ezzel tényleg központi laboratórium lenne Pesten –, ezen kívül ide összpontosulna a radiológiai diagnosztikai részleg és a sürgősségi betegfelvétel. Hogy a felsoroltakon túl még mi lesz abban az épületben, az attól függ, hogy milyen folyamatokban tudunk addigra előre lépni. A lényeg: először meg kell teremteni a centralizáció objektív feltételeit. Ennek egyik lépcsője lenne ez a központi épület.

Várakozási lista

– Térjünk át más témára. A teljesítményvolumen-korlát (tvk) az egyetem egészére összességére vonatkozott eddig. Nemrégiben azonban kiemelt az OEP bizonyos területeket, amelyeknek külön finanszírozást ad.

– Kaptunk például címzett támogatást az onkológiai betegellátásra. Az OEP körülbelül 540 súlyszámú éves tvk-emelést adott kifejezetten egy bizonyos gyógyszerre. Így amikor házon belül elosztjuk a tvk-t, akkor ezt az összeget elkülönítjük, pántlikázzuk, s annak adjuk, akinek címezték. A többit pedig a teljes ellátási kapacitásban osztjuk fel az előző év teljesítménye alapján. Ha ezen a szisztémán változtatni akarunk, akkor minőségi mutatókat is be kell vonni az elosztási elvek közé. Pillanatnyilag úgy látom, hogy a jelenlegi rendszer a legegyszerűbb, mindenkire egyformán érvényes.

– Úgy is mondhatnám, ez a tvk lényege. Aki a számára előre megszabott keretnél többet teljesített, nem kap annyival több finanszírozást. Vajon nem okoz ez feszültséget, hiszen egyszersmind bevételre vannak késztetve a klinikák?

– A most kialakított új szabályzók miatt ez gyakorlatilag egy bázisfinanszírozási struktúra. Eddig úgy volt, hogy teljes tvk helyett csak valamennyi részt kaptak a túlteljesítők. Ez most már nincs így. TVK feletti teljesítményért semmiféle finanszírozás sem jár a klinikáknak.

– Nézzünk egy kórházi példát. Tegyük fel, hogy a beteg május óta vár csípőprotézis-beültetésre, amelyre november végére jegyezték elő. De a megadott időpontra elfogy, mondjuk a korábbi combnyaktöréses esetek miatt, a tvk. Mit tehet ilyenkor az ellátóhely?

– Akkor a beteg további várakozásra van ítélve, vagy elvileg elmehet máshova, amíg van olyan intézmény, amelynek teljes áron finanszírozott kapacitásába még belefér a beavatkozás, és elvállalja annak elvégzését. Éppen annak kidolgozása zajlik most az egyetemen, illetve a minisztériumban, hogy ezeket a várakozási listákat – melyek a világon sok helyen léteznek – milyen elvek mentén lehet kialakítani.

– De bármilyen döntés születik is erről, egy vakbélgyulladást akkor is el kell látni, nem?

– A sürgősségi műtéteket mindenképpen, Azokat nem utasíthatja vissza egyetlen intézmény sem. Még akkor sem, ha egy huncut fillért sem kap érte. A jelenlegi helyzet olyan tervezési metódust igényel a klinikáktól, amelyben az elmúlt időszakot úgy kell áttekinteniük, hogy százalékos megoszlásban mennyi szokott lenni a várt ellátandó betegek száma, s mennyi azoké, akik kiszámíthatatlanul kerülnek oda, vagyis akut esetek. És ez utóbbi, mikor fordul elő gyakrabban, mert arra az időre több kapacitást kell szabadon hagyni. A probléma az, hogy bázisfinanszírozás van, de ezt a bázist is csak akkor kapja meg a klinika, ha az előírt teljesítményt az adott időpontra teljesítette. Amennyiben ennél kevesebbet produkált, kevesebbet is kap érte. Tehát példánknál maradva az ortopédiai ellátó intézménynek a decemberi rossz időre és ezáltal nagyobb számú combnyaktörésre számítva több HBCS-t kell hagynia az év utolsó hónapjára. Ha pedig mégsem esik hó, s nem szaporodnak az akut esetek, akkor vagy gyorsan behív tervezett betegeket, hogy megkeresse a pénzt, vagy mivel nem teljesített, nem fizetik ki neki a tvk-t sem. Igaz, ez nem vész el, mert a maradvány átvihető a következő hónapra. Mindezzel arra akartam utalni csupán, hogy a klinikaigazgatónak manapság nem csak orvosnak, közgazdásznak, finanszírozásban jártas szakembernek kell lennie, hanem jósnak is, ha talpon akar maradni.

– Mennyi volt a tvk túllépésünk az idén?

– Körülbelül 10 százalékos a fekvőbeteg-ellátásban. Ritka volt az a hónap, amikor nagyon kevés bevételt kaptunk, általában a 40-70 százalékos határba estünk.

– És mennyi OEP bevételt vontak el az egyetemtől a kiadáscsökkentések miatt?

– Eddig 300 milliót, volt HBCS súlyszám csökkentés és tvk karcsúsítás. A korábbi ismereteink alapján várt OEP bevételhez képest az év utolsó három hónapjára 600 millió forint hiányzik a járó- és fekvőbeteg ellátásból. Ez minden szakmát érint, kivéve az onkológiát.

Elemzett adatok

– Végezetül, kérjük, kalauzolja el olvasóinkat az átformálódott igazgatóságon.

– Az informatikai részleghez tartozik a MedSol üzemeltetése, s a közgazdászokból álló analitikai csoport, amely információkkal látja el a felső vezetést és a klinikákat. Szeretném, ha a gyógyítóhelyek nem csupán bizonyos adatokat kapnának például a teljesítményeikről, hanem ezeknek a szisztematikusan elemzett változatát is. A következő csapat a finanszírozásért felelős. Azzal foglalkoznak, hogy a klinikák korrekten jelentsék az OEP-nek a teljesítményeket, illetve hasonló pontossággal számlázzanak azoknak a betegeknek, akiknek ellátását nem a biztosító fizeti. De az itt dolgozókat kérjük meg például arra is – ami éppen most aktuális –, hogy a költségvetéshez analizálják az egyes klinikák teljesítményét. Hozzánk tartoznak még azok a Kontrolling Főosztályról idekerült munkatársak is, akik az OEP-től érkező pénzt osztják szét a teljesítmények alapján. Ellenőrzik, hogy amit az egyetem megtermelt, azt meg is kapja az egészségbiztosítótól. A következő csoport az államigazgatási eljárásokat menedzseli az egyetemen: mindent, ami az OEP-ÁNTSZ kapcsolattartás kereteibe tartozik. A Foglalkozás-egészségügyi szolgálat, a sugárvédelemi szolgálat egy osztállyá történő összevonása lehetőséget ad arra, hogy dolgozóink és betegeink egészségét jobban fókuszban tarthassuk. A Minőségbiztosítási Osztálynak sok teendője lesz a jövőben, mert szeretnénk először a központi irányítást ISO szerint minősíttetni, majd pedig az egész egyetemi struktúrára megszerezni az ISO minősítést úgy, hogy fölfűzzük az egyes egységek, klinikák már meglévő minősítését. További terv még az Ápolási Igazgatás orvos-szakmai felügyelet alá vonása, így újonnan fog hozzánk kerülni az ápolási osztály, és azon belül a dietetikai szolgáltatás is. Ezek a struktúrában megfogalmazható feladatok, melyekhez jön még a különféle – például gyógyszerterápiás – bizottságokkal való együttműködés. Lényegében azt tesszük, amit egy kórházban a orvosigazgató, csak egyetemi szinten.

Tolnai Kata – Tóth Andrea