Ők a Törpök

Tatatóváros legszebb tóparti részén egy elkülönített városrészt neveztek így augusztus legvégén. Lakóinak legfőbb ismertetőjegye a csoportos rajzás volt – kerítésen kívül és belül. Úgy gondolták, ha már együtt vannak – azért, hogy ne legyenek széjjel –, folyton csinálnak valamit. Ott-tartózkodásom idején például az ebédre váró kornyadozó gólyafalvi lakókat instruktor gyűjtőnévvel megkülönböztetett személyek mindenféle mozgás végzésére és induló közös skandálására ösztökélték, váltakozónak mondható eredményességgel. Ha mást nem, hát építették az egyre izmosodó csoport-szellemet, amit egyébiránt markáns külsőségekkel is hangsúlyozni kívántak a lakók.

A tavalyi táborhoz képest lényeges előrelépésnek tartom, hogy Gólyafalva bizonyos csoportjaiba tartozó lakói gazdagon díszített, gyakorta appendix-szel kiegészített ruházatot viseltek. Ez nemcsak megkülönböztetésüket szolgálta, hanem gyakorlati haszna is volt. Az Esti mese csoport tagjai például helyre kis madzag segítségével nyakukban hordták a fogmosó poharukat. (Vélelmezem a fogkrém és a fogkefe valahol a zsebükben tanyázott.) Ugyancsak említést érdemelnek a Ho-ho-horgászok csoport tagjai, akiknek nem csak indulatszavakból beszédessé tett csoportnevük volt, hanem ízletesnek látszó kukac-csalit tűztek a mellükre. Óvatosan ügyelve arra, hogy színben föltétlen harmonizáljon a kukac testének és fejszőrzetének színe a zöld színű egyentrikóhoz. S mivel e cikk írója csak felszínesen járatos a horgászat rejtelmeiben, most először nyílt alkalma szemügyre venni zöld testű, narancssárga hajú óriás csali-kukacot az unalmasan fehér izgő-mozgó csontin kívül. Aprajafalva lakói, a Törpök, az evidens kék színt választották, és hozzá a variábilisan fejre helyezhető fehér egyentörpsapkát. A fejfedő viselésének módja korlátlan lehetőségek tárházát rejtette magában: akár naponta többször is változtatható a felhelyezés mikéntje, úgyis mondhatnám, ahány fej, annyiféle sapkastílus. Sajnálatos, hogy találkoztam olyan Törpökkel is, akik kreativitásukat sutba dobva, a fejfedő gazdag szerkezeti konstrukciójának immanens adottságait szinte figyelmen kívül, de legalább is kihasználatlanul hagyva, hányaveti igénytelenséggel csak úgy, ahogy esett – pőrén – a fejükbe húzták az akár nemes vonalúnak is nevezhető fejtakarót. Nem így Kesztyűs Viktor, akinek nem csak leleménye, hanem – másokkal ellentétben – még hangja is maradt a második napon. Tőle tudtam meg például, hogy a TF-et kivéve minden kar instruktorai itt és ebben az időben oktatják a gólyákat, akik bizony nagy érdeklődést mutattak a rendezvények iránt. Az elsőévesek majdnem háromnegyede jött el Gólyafalvára, ahol a lakosság maximális létszáma ez idő szerint majdnem ezer fő volt. Maradék hangján nem győzte dicsérni az instruktorokat és a táborvezetőket, személy szerint Rébb Anikót és Legeza Balázst a remek hangulatért és szervezettségért. De a gólyák is kaptak elismerést: kiváló a társaság, könnyedén veszik a lapot… – mondta.

Saját szememmel láttam például, hogy tömegek voltak kíváncsiak a MAKIPÖCS készítette gólyafilmre, és szinte százszázalékos volt a részvétel a hagyományos oktatói fórumon, amelyet karonként külön-külön, de ugyanabban az időben rendeztek. Az első évben oktatott húzós tárgyak oktatói jöttek el, és általában dékánhelyettesek látogatták meg az újakat, valamint Mészáros Judit, az EFK főigazgatója és helyettese is eljött. A központi szervezeti egységek részéről előadást tartott Vasas Lívia, a Központi Könyvtár főigazgatója, Godó Ferenc kollégiumi főigazgató és a többi közt Tamás Anikó, a Marketing és Kommunikációs Igazgatóság munkatársa.

A gólyák mosolyognak, szemlátomást mindenütt jókedv, az instruktorok szokásosan szusszanásnyi időt sem hagynak. Néhány elsőévest azért sikerült elcsípni, hogy megkérdezzem, mit is gondolnak a felsőoktatási részhozzájárulásról vagy az utólagos képzési hozzájárulás bevezetéséről. Bár nem nevezhető reprezentatívnak a felmérésem, megállapítottam, hogy nem tartják könnyen elfogadhatónak és teljesíthetőnek. Arról nem is beszélve – mondták, hogy például az utólagos hozzájárulás fokozottabb terhet jelent az itthon maradóknak, mint azoknak, akik külföldön vállalnak majd nagyobb fizetésért munkát. Amúgy sem olcsó mulatság a tanulás, és kezdték sorolni az ijesztő összegeket: az elsőéves tankönyvek ára legalább százhúsz ezer forint, és akkor még nem beszéltünk a lakhatás és a megélhetés költségeiről, amit bizony manapság jócskán drágít a telefon és az internet előfizetés.

Kegyes volt az időjárás, még az eső is meggondolta magát, és nem áztatta az ifjakat. A természet nyári pompában tündökölt, de az ősz biztos jele, a tanévkezdés már besompolygott az agyakba. Lehet örülni és szomorkodni – ki-ki habitusa szerint –, de szépen, mint mindig, itt van az ősz, itt van újra, lódul az újabb kör a világ évmilliók óta eljáró tengelyén. És csak remélni tudom, hogy nemcsak kevesebb rosszat tartogat az új tanév, hanem sikereket, szakmai és emberi örömöket, szóval sok jót is küld majd mindnyájunknak, de főleg Gólyafalva ifjú, vidám és tehetséges lakóinak.

Fotó, szöveg: Tolnai Kata

ÁOK Fórum		Készül-készülget a FOK-osok ebédje		GYOK-os instruktorok fejkötéssel és anélkül

Estimese díszöltözék		Ho-ho-horgászok alkalmi csoportképe csali nélkül

Az EFK-sok fertályán látogatóban Mészáros Judit főigazgató		Hunyady László ÁOK dékánhelyettes és Békási Sándor ÁOK HÖK elnök		Itt fogjuk elkölteni a megmaradt pénzünket