Mészáros Judit

Felkészült a bolognai folyamathoz igazodó kétszintű képzésre az Egészségügyi Főiskolai Kar. Az indulás előtt a többi közt helyzetelemzésre kértük dr. Mészáros Judit főigazgató asszonyt.

– Milyen az EFK népszerűsége manapság?

– Erre a legérzékletesebb válasz, hogy évente mintegy 2700-an jelentkeznek hozzánk, ami nagyon sok, szerencsére. De miután a felsőoktatásban is verseny van, az élen kell maradnunk ebben is. A vidéki főiskolákon szintén magas a létszám, de úgy gondolom, a szakmai színvonal sem mindegy. Gyakori jelenség, hogy az ország más intézményeinél kezdik tanulmányaikat a hallgatók, azután az első vagy a másodév végén át akarnak iratkozni hozzánk, főleg a nappali tagozatosok. A legtöbben gyógytornász és ápoló szakra jönnek, de újabban nőtt az érdeklődés a dietetika és a közegészségügyi-járványügyi felügyelői szak iránt is.

Betegápolás önállóan

– Vélhetően az itt végzetteknek aligha kell szembesülniük a frissdiplomásokat manapság sújtó elhelyezkedési gondokkal.

– Valóban nem. Felszippantja őket a (gyerek)egészségügy és tárt kapukkal várja őket Európa, elsősorban a nálunk végzett ápolókat és szülésznőket. Diplomájuk nem csak az EU tagállamokban, hanem az Európai Gazdasági Közösség országaiban szerzett oklevelekkel is ekvivalens. A gyógytornász-képzés szintén nagyon jó, a Nyugat- és Észak-Európában és az USA-ban elfogadják a diplomájukat.

– Ezek szerint szükség van annyi diplomás ápolóra, mint amennyi itt évről-évre végez?

– A tízszeresére lenne legalább szükség Magyarországon. Ma már nem lehet betanított munkásokkal beteget ápolni. A WHO sok évvel ezelőtt megjelent direktívája világosan kimondja, hogy ki mit végezhet a betegágy mellett. Ez egy abszolút piacképes szakma világszerte. Nélkülözhetetlenek az egészségügyben, viszont a jelenleginél jobban kellene rájuk támaszkodni. Egy kvalifikált ápoló ma már számos olyan feladat önálló ellátására képes, amit eddig az orvos végzett el. Ám ezt még nehezen ismerik el itthon. Célszerű lenne átgondolnia az egészségügy vezetésének az egy orvos-egy ápoló-egy beteg létszám modernebb szemléletű módosításának lehetőségét. Nyilvánvalóan más-más szempontok érvényesülnek a szakmailag eltérő típusú osztályokon, de általánosságban egy orvosra négy-öt ápolónak kellene jutnia.

– Ami az ápolókat illeti, az egyetemünkön nemrég bevezetett MedSol rendszer a korábbinál jóval komolyabb teendőket ró a szakszemélyzetre is. Felkészítik a hallgatókat erre is?

– Természetesen, speciális informatikát, egészségügyi számítástechnikát tanulnak elég magas óraszámban. Arra törekszünk, hogy hallgatóink olyan jártasságot szerezzenek a kórházi rendszerek értelmezésében, használatában, hogy akár már a diplomaszerzés utáni napon tudjanak vele önállóan dolgozni.

– A bolognai képzési szisztéma szeptembertől indul élesben. Amint arra már utalt, létszámban nem szűkölködnek.

– Nem küldjük el a jelentkezőket. De ténylegesen a nyár végén, a felvételi vizsgák eredményei után látjuk majd, hogy mekkora finanszírozott és mennyi önköltséges diákkal tudjuk kezdeni az új tanévet. Nagyon sok olyan hallgatót is képezünk, akik maguk fizetik tanulmányaikat.

– Bár, ahogy látjuk, évek óta legfeljebb 2-3 ponttal tér el egymástól e kétféle bejutási lehetőség felvételi ponthatára.

– Buták nem jönnek ide, vagy nem ide jönnek. Nekünk pedig nagyon sok bevétel kell ahhoz, hogy szinten tarthassuk a képzés színvonalát és az oktatókat is fizetni tudjuk. Fontos bevételi forrás a külföldi hallgatók oktatása, számukat fokozatosan növeljük. Régóta tervezzük már ezt, de a jelenlegi Szentkirályi utcai épület elkészültéig nem volt ehhez elegendő helyünk. Most már van húsz hallgatónk: ciprusiak, görögök, norvégok. Az angol nyelven tanuló gyógytornászok másodévesek, s nagy számban akarnak jönni hozzánk kínaiak ápoló szakra.

– A normatíva nyilván itt sem elegendő.

– Nem olyan kevés az, ha jól gazdálkodnak vele. De az EFK-nak is szüksége van laborokra, felszerelésekre és gyakorlatra kell küldeni a hallgatókat a kórházakba, illetve az egyetemi klinikákra, ami nagyon sokba kerül. Rendkívül gyakorlatigényes szakma ez, hiszen a tőlünk kikerülő hallgatók másnap már odaállnak a betegágy mellé, hozzányúlnak a beteghez, s nem mindegy, hogyan teszik ezt. De bevételt kell szereznünk azért is, mert néhány hónapon belül folytatódik az építkezés harmadik üteme. A Szentkirályi utcai épület melletti üres telek beépítése. Így lesz kerek egész az, amit elterveztünk.

– Mivel gyarapodnak majd?

– Először is lesz végre egy nagy, 200 helyes auditóriumunk, azután további termek, gyakorlók meg uszoda és tornatermek, a kibővült épület alatt pedig mélygarázs. Mindennek körülbelül két év alatt kell elkészülnie.

Előnyös összetartozás

– Hetedik évében jár az egyetemi integráció. Összegezte-e már az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat?

– Nagyon sokszor. Nekünk ez az integráció egészen mást jelent, mint például a TF-nek. Még szó sem volt az intézmények összevonásáról, amikor mi már puhatolóztunk az akkor rektor-helyettesként tevékenykedő Tulassay Tivadar professzor úrnál: hogyan tartozhatnánk ide, mert itt van a számunkra nélkülözhetetlen graduális képzés. Örömmel társultunk hát, nem kényszerből, és ez alapvetően meghatározza a kapcsolatunkat. Az integráció mindennap hoz valami újat, s én, a kar vezetőjeként egyértelműen csak a segítést érzem. A klinikák megértették, igenis szükséges, hogy aktívan közreműködjenek a gyakorlatok vezetésében, hogy szakmailag konzultálhassunk a tanszékvezetőkkel. Elismerem, szoktam veszekedni a vezetői üléseken a kar érdekében. De az, hogy mi a Semmelweis Egyetemhez tartozhatunk, minden szempontból kívánatos. Szükségünk van egymásra, s nekünk abszolút előnyünkre válik az integráció.

Tolnai Kata–Tóth Andrea