Egy társalgás során mi mindenre kíváncsiak Veled, mint orvostanhallgatóval kapcsolatban az emberek? Például bírod-e a vért? Hányadévesen tanulsz majd anatómiát, és fognak először boncterembe vinni titeket? Hogyan nem ájulsz el, amikor tűt szúrsz egy embertársadba?! Gyakori kérdések, és idővel egyre jobban bejáratott válaszok… Az Oktatási Minisztérium egyik háttérintézménye, a Felsőoktatási Kutatóintézet ennél mélyebben megy bele az ismerkedésbe. Az ország orvosi egyetemeinek első és ötödéves medikusai számára olyan kérdőívet állított össze, hogy azt olvasva a meglepődés, a felháborodás és az értetlenkedő, zavart nevetgélés keveréke önti el az embert (illetve jó néhány embert). Végül pedig talán még a gyanakvás is…

A kérdőíven nem írják le sehol a felmérés célját, megszólítás sem szerepel. Nem nyilatkoznak arról, hogy pontosan kik, mihez és hogyan használják majd fel a válaszokat. Azt sem tudhatjuk meg, kiknek ad(hat)ják ki az adatokat a feldolgozók. Mindezekről egy sor sem árulkodik. Próbáljunk meg mi magunk rájönni?!

Mi mindenre is kíváncsiak Rólad, kedves Medikus a Felsőoktatási Kutatóintézetben? Például, hogy milyen nyelveken beszélsz? Középiskola alatt jártál-e zeneiskolába? Van-e a felmenőid közt bolgár, cigány, örmény, zsidó, vend vagy netán „egyéb”? Apád, anyád jelenlegi foglalkozása? Beosztásuk? Végzettségük? Magán- vagy állami szféra? Melyik ágazat? Mekkora jövedelem? Egyéb jövedelemforrások? Saját jövedelemforrásaid? Ingatlanaitok? Ingóságaitok? Havi kiadásaid? (Mindet tételesen ám, a megadott kategóriák szerint részletezve!) Egyetem után merre tovább? Itthon, vagy külföldön? Mit dolgoznál, mennyiért? Kábítószereztél már? Mikor szerezted az első szexuális tapasztalataidat?

A füzetszerűen megszerkesztett kérdőívbe repülő oldalként utólag betett lapon újabb kérdések szerepelnek, melyek – úgy tűnik – csak kicsit később lettek fontosak. Négyfokozatú „osztom-elutasítom” skálán jelöld be, mi a véleményed a következő kijelentésről: „A fiataloknak szigorú szabályokra és elszántságra van szükségük, hogy küzdjenek családjukért és hazájukért.” (Sic!) Vagy: „A legtöbb társadalmi problémánk megoldódna, ha megszabadulnánk az erkölcstelen, és ferde hajlamú alakoktól.” (Sic!) Ötfokozatú „rokonszenv-ellenszenv” skálán jelöld, hogy mennyire kedveled az AIDS-eseket, a vendégmunkásokat, a zsidókat, a cigányokat, a homoszexuálisokat, a pszichés betegeket, stb.? Vendégül látnál-e ilyeneket otthonodban? Elfogadnád-e, ha a partnered ilyen emberekkel barátkozna? Igen? Nem?

A kérdőív a tanulmányok és a munka kérdéskörén jócskán túlmegy. Pszichológiai kérdéssornak sem nevezhető; a kérdések túlságosan konkrétak, nem igazán kíváncsiak a kitöltő belső motivációira, lelki alkatára. Cserébe viszont részletes származási, családi, anyagi és más magánéleti feltérképezés történik. Az utólag behúzott repülő oldalon pedig egyfajta világnézeti állásfoglalást kérnek, melyből – durva kategorizálással – a politikai irányultságra is lehet következtetni.

Mit tudnak a szerzők egy ilyen átfogó kérdőív válaszadatai alapján végül kimutatni? Ennyi, és ennyiféle adatból szinte bármit. Vagy pedig semmit, mert talán nem is erről szól az egész?!

A kérdőív kitöltése nem kötelező, de szépen kérik. Nevet nem kell ráírni, csak a születési évet, nemet, lakóhelyet, középiskola nevét és székhelyét, az egyemet, az évfolyamot, stb. Mind az alap kérdőív, mind pedig a repülőoldal sorszámozott. Ha ezekre a kérdésekre őszintén válaszol az ember, tökéletesen alkalmassá válik az azonosításra. Nem kell mást tennie az adatfeldolgozónak, csak megszerezni valahogyan például a Neptun adatbázisát, és összekapcsolni a sajátjával. Egy számítógépes adatbázis-kezelő program segítségével – kis szerencsével – másodperceken belül a medikus neve és személyazonosító adatai alatt olvashatja, hogy az illető mennyit/mire költ, mennyit/miből keres, hol kíván dolgozni és élni, illetve kedveli-e a homoszexuálisokat…

Álljunk meg ezen a ponton, mielőtt irreális(nak tűnő) teóriák bontakoznának ki, mielőtt azon kezdenénk morfondírozni, hogy milyen célból is kellhet a jövő vezető értelmiségét nyilvántartásba venni.

Pingvin
(Név és cím a szerkesztőségben – a szerk.)

A kérdőívek egyetemen történő terjesztését rektori engedély nélkül kezdték el március végén. E tényről április 5-én értesítést kaptak az érintett hallgatók a Neptun-on. Az engedély megadását rektor úr ahhoz kötötte, hogy az adatvédelmi biztos ne emeljen kifogást a kérdőíven szereplő adatok gyűjtése ellen. Lapzártánk időpontjában az adatfelvétel szünetel – a szerkesztő.

Tisztelt Orvostanhallgatók!

Sajnálattal értesültünk arról, hogy Orvostanhallgatók 2006 című kutatásunkkal összefüggésben problémák merültek fel, egyúttal azonban örülünk is, hogy felhívták a figyelmünket az Önöket foglalkoztató kérdésekre.

A vizsgálat az első- és az ötödéves orvostanhallgatók körében készül, nemcsak Önöknél, hanem mind a négy orvosképzést végző intézményben. A kutatás elsődleges célja az orvostanhallgatók pályára kerülésének, iskolai és társadalmi hátterének és további életpályájával kapcsolatos elképzeléseinek a feltárása. Az elsőévesek megkérdezését az új felvételi rendszer is indokolttá tette, az ötödévesek megkérdezését pedig az, hogy kiemelten fontosnak tartjuk a pályára kerülés vizsgálatát. A kérdőív kérdései hazai és nemzetközi sztenderdek figyelembevételével készültek.

A kérdőíves kutatások módszerei közül az önkitöltős formát választottuk. Ez ugyan a mintavétel szempontjából szociológiailag kevésbé korrekt, s a szervezés szempontjából sem egyszerű, véleményünk szerint azonban pont így nyújtható a legteljesebb biztonság a beazonosíthatóság ellen. Az adatkezelés során körültekintően járunk el, s az adatokat nyers, egyénenként esetleg beazonosítható formában senkinek nem adjuk át, illetve nem hozzuk nyilvánosságra.

Természetesen a nyilvánosságot az eredményekről a későbbiekben tájékoztatni fogjuk, ám csupán oly módon, hogy az eredmények egyéni szinten senkire semmilyen módon nem adhatnak alkalmat az azonosíthatóságra.

Még egyszer köszönjük, hogy felhívták a figyelmünket a kérdezés során felmerülő problémákra, és a jövőben munkánk során igyekszünk még körültekintőbben eljárni.

Dr. Gábor Kálmán kutatásvezető
Felsőoktatási Kutatóintézet
www.hier.iif.hu, gkalman@ella.hu