A dob ravasz hangszer, főleg, ha nem csak hang-, de látványelem is. Mint ahogy az volt a Semmelweis Kiadó legutóbbi, október 18-i könyvbemutatóján a NET nemdohányzójában. Távol-keleti árnyjátékok képi hangulatát idézte Jékey Dániel dobjátéka. Párizsból jött és Londonba tért a fiatal dobművész, de közben itt hagyta a nézőknek emlékbe azokat az ütemeket, amelyeket Kőnig Frigyes Harmonia perturbata (Megzavart harmónia) című könyvében ábrázolt torzszülöttek látványa inspirált. A vászon mögött ülő dobost hátulról világította meg Szabó László, a könyvbemutató látványtervezője. Markáns felütés, a félhomályból drasztikusan kitörő és hangban is sokkoló dobjáték vezette be a nézőket a könyv borzalmat ábrázoló világába. Szinte beleheccelt minket a rémületbe, s még a véletlen is segített: néha úgy vetült a fény, hogy óriás szemet mintázott a vetítővásznon, amiben ránk tekintett valami visszajáró képzeletbeli szellem. Pedig szelíd, létükkel ártani nem tudó lényeket vetett papírra Kőnig Frigyes, amikor lerajzolta ezeket az lényeket. Rövid ideig éltek, de létük, lám hosszú évekkel később is hat.

Tulassay Tivadar rektor bevezetőjében jeles vállalkozásnak és szokatlan könyvnek nevezte a rajz valóságalkotó mágiájával újraélesztett, a létezés harmóniájába belezavaró, torz lényeket bemutató kiadványt. Peternák Miklós művészettörténész a tudomány, művészet és technika viszonyáról, míg Szél Ágoston anatómus professzor az egyébként csodálatosan szervezett magzatfejlődési folyamat megzavarodásáról mondta el gondolatait. Ezek az előadások teljes terjedelmükben olvashatók a könyvben. Gábor György vallástörténész a torzlényekhez fűződő filozófiai-teológiai gondolati és érzelmi viszony történelmi alakulását tárta elénk. Előadásának rövidített szövege e lapszám 11. oldalán olvasható. Az est narrátora Kún Éva volt, aki hangjával és gondolatai füzérével nyugalmat és kellemet nyújtott ellenpontként a borzadó nézőnek.

Ideális és mutáns

A könyvnek címet adók mintha azt sugallták volna, hogy ami normális, az harmonikus és fordítva. Mintha a torz, a mutáns, az elütő nem lenne része a természet zenekarának. Öregarcú, szenvedő tekintetű pillanatlények, a léttel szinonim termékenység torz hajtásai, de akár a végét járó világ előhírnökei is lehetnének… Miért születtek vajon? Tévedés, a természet kisiklása csupán, vagy világrajövetelük mögött van transzcendens üzenet, isteni szándék? Ezt boncolgatták több aspektusból az előadók. A válaszok immár a fejekben, a résztvevők és az olvasók gondolataiban.

Meglelt harmónia

A könyv gyönyörű. Első gondolatra ellentmondás is feszül a borzadást keltő tárgy és a kötet kiemelkedő igényessége, mívessége között. Színvilága puha, életszínű bordó, tördelése pedig, amivel az angol és magyar szöveg összeölelkezik, maga a teljességet mutató tökéletes harmónia. Romvári János képzőművész, a könyv tipográfusa és tördelője csodával határos módon billentette az olvasót abba a miliőbe, ahol a tartalom és forma bár összekapaszkodnak, de egymás szöges ellentétei. Vajon tudta-e magát függetleníteni a számítógépe munkamonitorán naphosszat ráleső rémisztő figurák elborzasztó lényétől? Az eredményt tekintve azt gondolhatjuk: igen.

Tolnai Kata