Kocsis Adrienn

Idén Moszkvában rendezték az Európai Unió Fiatal Tudósok Versenyét, ahol hazánkat négy ifjú kutató képviselte. Különdíjat nyert el közülük Kocsis Adrienn elsőéves orvostanhallgató, aki négy évvel ezelőtt még gimnazistaként kezdett kutatni a Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetben.

– 2001-ben a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium adott otthont a Kutató Diákok Országos Szövetsége egyik konferenciájának. Én ekkor kilencedikes voltam, és az iskola diákönkormányzatának tagjaként vettem részt a szervezésben. Így ismerkedtem meg a Csermely Péter professzor nevével fémjelzett mozgalommal. Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy elhatároztam, én is kutató diák leszek – idézi fel a kezdetet Kocsis Adrienn.

– Hogyan választottál témát magadnak?

– A mozgalom által kiadott tájékoztató könyvben találtam meg Nádasy György docens úr nevét, aki a Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet munkatársa. A legjobban az ő témája tetszett: „Az ér biomechanikai paramétereinek megváltozása angiotenzin II hypertónia során és azt követően”. A munkám elején csak bejártam az intézetbe és nézelődtem. Próbáltam megérteni, mi történik körülöttem. Amit nem értettem, felírtam és otthon próbáltam utánanézni vagy a témavezetőmtől kérdezgettem. Később főleg in vitro mérésekben vettem részt, és ekkor tanultam meg a kísérleti patkányokkal is bánni. Az elméleten kívül nagyon tetszett a munka manuális része is.

Kétszer megtapsolták

– Az eredményeket aztán előadásokon mutattad be…

– Először a III. Magyar Mikrokeringés Kongresszuson szerepeltem. Mivel ekkor még csak 16 éves voltam, akadtak olyanok az intézetben, akik először nem javasolták, hogy megtartsam az előadást. Aztán mégis úgy alakult, hogy előadhattam, és olyan nagy sikerem lett, hogy kétszer is megtapsoltak. Ez nagyon jól esett. Az előadással a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján (amely tulajdonképpen a középiskolai OTDK) regionális I. és országos különdíjat nyertem.

– Ezután egy másik kutatási témába fogtál. Mi volt ez?

– A címe: „Krónikusan kanülált éber patkány kísérleti modelljének metodikai kidolgozása és alkalmazása”. Ezen a témán dolgoztam az utóbbi évben. A témavezetőm Kollai Márk professzor úr. A mérési modellt önállóan dolgoztam ki körülbelül három hónap alatt.

– Hogyan vezetett az út Moszkvába?

– A második témámat is előadtam a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján, amin ezúttal regionális kiemelt első és országos első helyezést értem el. Részt vettem a XIV. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Versenyen is, melyet a Magyar Innovációs Szövetség szervezett. Itt a három első díj egyikét én nyertem el. A négy első díjas pályázó három pályamunkával képviselte hazánkat szeptember végén, az Európai Unió Fiatal Tudós Versenyén Moszkvában.

Kellemetlen meglepetés

– Ott azonban kellemetlen meglepetés ért…

– A három munka közül kettőt – köztük az enyémet is – kizárták. Azt mondták, hogy állatkísérletes eredményeket állatbaráti okból nem fogadnak el. A furcsa igazán csak az volt, hogy a nevezéskor világosan kiderülhetett a szervezők számára, hogy itt állatkísérletes munkáról van szó. Ők azonban nem reagáltak semmit. Ráadásul nem is közölték velünk a versenyen, hogy kizártak; külön utánajárással sikerült kideríteni, hogy mi történt.

– Mégsem tértél haza üres kézzel…

– A versenynek otthont adó Baumann Egyetem különdíját kaptam meg. Összességében nagyon nagy élmény volt számomra a moszkvai út.

Kutatás gimnazistaként

– Nagyon fiatalon csöppentél a tudomány világába. Hogyan fogadta ezt a környezeted?

– Az iskolában biológiából a gombákat vettük, amikor az élettani intézetbe kezdtem járni. Az osztályfőnök néha megkért, hogy tartsak előadást a többieknek a munkámról. Az osztálytársaim elfogadták, hogy ezzel foglalkozom, és semmilyen negatív hozzáállást nem tapasztaltam a részükről. Voltak, akik megkérdezték: megéri-e ez nekem? Igen, válaszoltam, és ezt ma is így gondolom. Ha időben visszatérve most kellene döntenem, ezúttal is elkezdenék kutatni.

– Milyen áldozatot követelt tőled ez a munka?

– A kutatás miatt kevesebb időm jutott a szórakozásra és a tanulásra. Szinte csak a témazáró dolgozatokra tanultam a gimnáziumban. Amikor a második témámon dolgoztam, a munka legnehezebb része a nyári szünetre esett. Akkor – az ünnepnapokat is beleértve – reggeltől estig az intézetben voltam. Az egész nyaram ráment, de nagyon élveztem azt az időszakot. Összességében elmondható: sok mindenből kimaradtam a kutatás miatt, de nyertem helyette sok minden mást. A Kutató Diákok Mozgalmán keresztül nagyszerű embereket ismertem meg, akik lélekben, gondolkodásmódjukban közel állnak hozzám. Velük folyamatosan tartom a kapcsolatot, és természetesen nem csak tudományról beszélgetünk egymással, sőt gyakran szó sem esik arról.

– Mennyi szabadidőd marad? Mivel töltöd szívesen?

– Biciklizek, túrázok, fotózok. A mostaninál többet szeretnék olvasni, rajzolni, festeni és zongorázni.

– Mit tervezel az egyetem után?

– Nagyon érdekel a tudomány, de a diploma után lehet, hogy mégis a gyógyítás mellett döntök majd. Ebben az esetben valamilyen manuális szakmát választanék.

K.B.