A deresedő vakáció tartogathat még meglepetést: sikeres utóvizsgával ajándékozhat, kényeztethet utószezoni nyaralással, de mindenhogyan ajándék napokat szór ölünkbe – szóval, hozhat meglepetést a nyár vége. Ilyenkor már aranyat ér a semmittevés, a ráérés, ha a szeptemberi évkezdős hajrára gondolunk. Mégis sokan, például a gólya nevű szerzetek, alig várták, hogy elsüvítse magát a szeptemberi szél, kinyitva az egyetem óriás ajtaját.

A fórum tanár résztvevői, előad: Csillag András		Az ÁOK fórum diák résztvevői

Hogy gyorsabban teljen számukra az idő, összetrombitálják őket Tatára a valódi tanévkezdés előtt. Aztán, ha már együtt vannak így több százan, úgy dönt az IÖCS, vagyis az instruktorok nagyhatalmú gyülekezete, hogy beavatják a még szemlátomást alacsony röptű madárványokat ennek az egyetemnek a röppályájában való bennmaradás fortélyaiba. Mit tesz ez? Felruházzák őket az elengedhetetlenül szükséges ismeretekkel, készségekkel. Úgy mint: hogyan kell csukott szemmel egyenlő szárú háromszöget alkotni a betűtársakkal, megtanítják, mi az a MAKIPÖCS (Mozgókép Alkotó Központi Ifjúsági Produktív Öntevékeny Csoport – aki ezt nem tudta, azonnal jelentkezzen korrepetálásra az IÖCS-nél!), mikor vetítik a gólyafilmet, ki írja a musicalt, hol van a sörsátor, de azt is megtanítják az újoncoknak, hogyan kell hajnalig tartó bulizás után másnap reggel úgy kinézni, mintha nem lenne kialvatlan és érintőlegesen másnapos az illető. És ez mind nem elég, mert az elvárt külcsínhez hozzátartozik az értelmesnek látszó tekintet is: próbálkozni kell követni az elhangzottakat. Aki mindezt abszolválta, az már fél diplomát érezhet zsebében, de legalább is a Semmelweis Egyetem teljes jogú Gólyájának tarthatja magát.

Téefesek alkalmi csoportképe lecsófőzés közben		Maga a lecsó. Figyelmet érdemel az a szakértelem, amellyel a ruhafogast elhelyezték a mérsékelten tűzálló iskolapadokon

Ezek után nyilvánvalóan világossá vált az olvasó számára, milyen óriási nyomás nehezedik egy-egy évkezdés alkalmával az instruktorok, és idén a Kesztyűs Viktor irányítása alatt dolgozó táborvezetés kisportolt vállára. Hogy tudniillik sikerrel hajtsa végre feladatát: madarakból embert faragjon néhány nap szempillantásnyi ideje alatt. Ezért, hogy szinte percnyi lihegő idő sem jut a táborlakóknak. A regulárisnak nevezhető, vagyis éjszakai alvást, mint felesleges időrablást, kiiktatták a napirendből, pontosabban kihagyhatatlan programokkal helyettesítették a minden hájjal megkent instruktorok.

Zaza, az akadályverseny főszervezője, a háttérben leendő akadályversenyzők és a MŰA FLAKON		Az EFK-sok gólyacsapat részlete

Utóbbiak bölcsességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a második napra tették azt a programot, amelyen az egyetem vezetői és oktatói meglátogatják a tábort a FÓRUM nevű rendezvény keretében. Teltházzal, agyi felfogóképességük majdnem teljes birtokában vettek részt a leendő hallgatók a karonként külön-külön helyszínen szervezett oktató-hallgató találkozón. Ami nem hangzott el ez alkalommal, az vagy nem lényeges, vagy csak azért hallgatták el az előadók, hogy az instruktorok a további napok alatt élvezhessék felsőbbévességi tapasztaltságukat a gólya-kérdésekre adott kimerítő válaszok elmondása alkalmával.

A képen megfigyelhető a madárványból emberénnyé alakulás folyamata: kifejlett végtagok, sorvadó, lankadt szárnyak		Sikeresnek látszó emberénnyé alakulás, amit az egyedek arcán megjelenő mosoly igazol

Kiss Kálmán az általa ejtett vaddisznó süldő kocából készült fenséges pörköltet porciózza, háttérben Kóbor András

Jó szerencsém és egy füles (fülbesúgott hír) a FOK-osokhoz vezérelt ebédidő tájt, ahol az élmény nem mindennapi méreteket öltött: Kiss Kálmán, a Testnevelési és Sportközpont igazgatója szervírozta azt a vaddisznópörköltet, amit abból a süldő kocából (kb. 50 kg-os) készített barátja, amit a Tata környéki erdőkben ő saját kezűleg lőtt a kar oktatói és hallgatói számára. Az íz-élmény leírása nem kis feladat elé állítja e cikk szerzőjét, aki egyébként nem híres a húsevésről, ámbátor a rendkívüli kulináris élményektől nem szívesen fosztja meg magát. Nos, a testes, enyhén csípős szaft csodás körítése volt az omlósan puha, gőzölgő húsnak. A házi jellegű savanyúság ilyen konstellációban szinte említést sem érdemel. Mester lövész és mester szakács ismerszik itt – volt az egyöntetű vélemény. Gurult a vörösbor, de csak annak, aki nem négy keréken gurult haza.

Ebéd végeztén ráérősen hallgattuk a vadász történeteit, aztán a délutáni sportvetélkedőkre tereltük a szót. Lemondóan legyintettem, mondván, úgyis a téefesek nyernek minden sportversenyt. Mire Kiss Kálmán, mint elfogulatlan versenybíró, élénk ellentmondásba kezdett, mondván, hogy én el se tudom képzelni, hogyan tudnak küzdeni egy-egy játékban a nem téefes hallgatók. A lelkesedés, amiből nekik most még sok van, különben is csodákra képes…

Jó néhány éve az akkori gólyatáborról készített cikkem végén arról írtam, hogy a tanár milyen óriási erőt merít a hallgatók érdeklődéséből, és hogy az oktatók gondolkodásuk fiatalos lendületét gyakorta a diákok figyelmének köszönhetően tudják megőrizni. A képlet: kölcsönösen tanítják egymást, a tanár a diákot és fordítva. Ez egy olyan dialektika, amit még mindig nem haladott meg az idő.

Fotó, szöveg: Tolnai Kata