Dr. Tompa Anna

Idén februártól prof. dr. Tompa Anna áll egyetemünk Közegészségtani Intézetének élén. Az újonnan kinevezett igazgatóval eddigi pályafutásának főbb állomásairól, a közegészségtan oktatásának mai szerepéről és intézetvezetői terveiről beszélgettünk.

– Professzor asszony, miért pályázta meg az intézetvezetői állást?

– Egyrészt azért, mert világéletemben szerettem oktatni. Másrészt, mert úgy gondolom, hogy a jövő orvosainak mindenképpen el kell sajátítaniuk a prevenciós szemléletet, és ennek hatékony terjesztésében szeretnék részt venni én is.

– Mi a szerepe a mai orvostanhallgatók tanulmányaiban a közegészségtannak?

– A közegészségtan oktatás legfontosabb elemének azt tartom, hogy a hallgatók elfogadják és vallják is a prevenciós szemléletet. Az emberiség elérte, hogy a fertőző betegségekkel szemben viszonylag védetté vált. Ám a fejlődés sok, addig ismeretlen hatást, például a környezetszennyezést, és számtalan civilizációs betegséget szült. Ezen betegségek többsége azonban szintén kivédhető. Ennek eszköze a prevenció. Így érhető el leginkább a társadalom általános egészségi állapotának javulása. Ezért nagyon lényeges, hogy az orvosok még egyetemista korukban megismerkedjenek a megelőzés fontosságával, és ez gondolkodásuk, hivatásuk szerves részévé váljon.

Kockázati kutatás

– Mi motiválta annak idején, hogy az orvosi hivatást válassza?

– Igazából nem volt kérdéses, hogy hol tanuljak tovább. Orvos édesapámat és két orvosegyetemre járó bátyámat követtem. Bár maximális pontszámmal vettek fel, mégis egy évig előfelvételis státuszban kellett kórházban dolgoznom, és csak ezután kezdhettem el az egyetemet.

– Mennyire kötődött a közegészségtan tantárgyhoz egyetemi évei alatt?

– Nem igazán szerettem, az előadásokra se túl gyakran jártam…Az oktatás abban az időben döntően a fertőző betegségekkel, a járványtannal foglalkozott. Megtanultam persze, amit kellett és levizsgáztam. De engem orvostanhallgatóként jobban érdekelt a patológia. A két tudománynak amúgy igen sok köze van egymáshoz. Már csak azért is, mert a közegészségtan az igazságügyi orvostanból vált le, ami viszont a patológiából származik. Utóbbi magával a betegséggel foglalkozik, míg az előbbi a betegség környezeti okaival, terjedésével és megelőzésével.

– Milyen szakirányt választott az orvosi diploma megszerzése után?

– Patológus lettem, kilenc évig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében dolgoztam. Olyan kutatási témával kezdtem el foglalkozni, ami elég sok népegészségtani vonatkozást tartalmazott: a kémiai karcinogének, a genotoxikus anyagok hatásaival. Ezzel kapcsolatban pedig a fokozott expozíciót jelentő munkát végzők, illetve az ilyen környezeti hatásoknak kitett csoportok szűrését végeztem. A megbetegedések és a tüneteket nem okozó különböző genetikai rendellenességek előfordulásából próbáltuk az érintett csoportok kockázatát kiszámítani. 1979-től az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetben dolgoztam, ahol 1989 és 1998 között a Humán Citogenetikai Osztály osztályvezető főorvosaként tevékenykedtem. 1998-tól 2005-ig pedig az Országos Kémiai Biztonsági Intézet igazgató főorvosa voltam, elsősorban a Toxikológiai Főosztály kutatásait irányítottam.

Sokrétű reform

– Mik a tervei a Közegészségtani Intézet vezetőjeként?

– A főszerepet az oktatásnak szánom. Szeretném a heti óraszámot mind az előadásoknál, mind pedig a gyakorlatoknál 1-1 órával emelni – a hazai orvosegyetemek közül jelenleg nálunk oktatják a közegészségtant a legkisebb óraszámban. Több speciálkollégiumot indítanék. Fontosnak tartom a kutatást is. Tervezem két új – géntoxikológiai, valamint orvos-diagnosztikai – labor létesítését. Ezek főleg vérmintákból nyert géntoxikológiai biomarkerek, és a minták szabadgyök státuszának elemzésével segíteném a különböző expozícióknak kitett csoportok kockázatbecslését. S nem utolsó sorban szeretném megreformálni az itteni rezidensképzést. Vonzóbbá tenni az intézetet a friss diplomásoknak: elérni, hogy az itthon és külföldön lehető legnaprakészebb tudást szerezzék meg, s versenyképesek legyenek világviszonylatban is. Nagyon értékesnek tartom az oktatógárdánkat, javítani kívánom a munkakörülményeiket. Szeretném továbbfejleszteni, naprakész szakfolyóiratokkal, könyvekkel ellátni az intézeti könyvtárat és korabeli kiadványokkal berendeznék egy Fodor József szobát is – a szakma nagyjainak tiszteletére és az orvostanhallgatók oktatásához.

– Mire számíthatnak a hallgatók ezentúl az intézetben?

– Igyekszünk korrekt és információban gazdag előadásokat és gyakorlatokat tartani nekik. S közelebb vinni őket a mindennapi laboratóriumi munkákhoz, ezért a külső gyakorlatok száma már a tavaszi félévben emelkedni fog. Szeretném a hallgatókat rábírni arra, hogy szorgalmasan látogassák mind a gyakorlatokat, mind pedig az előadásokat, mert nem lehet mindent a kollokvium vagy a szigorlat előtt megtanulni. Sokkal mélyebb és naprakészebb tudást szerezhetnek év közben.

Kaszap Balázs

Névjegy: prof. dr. Tompa Anna

Tanulmányok, tudományos fokozatok: Graduális képzés: Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Általános Orvosi Kar 1964-70. Szakorvosi vizsga: kórbonctan és kórszövettan 1974. Orvostudományok kandidátusa 1981. Doktorátus (PhD) 1995. Egyetemi habilitáció 1996 (SOTE, patológia). Szakorvosi vizsga: társadalom-orvostan 1998. MTA doktora 1999. Munkahelyek, beosztások: Tanársegéd: SOTE I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet 1970-79. Részállású oktató: SOTE II. sz. Patológiai Intézet 1979-88. Tudományos munkatárs: Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet 1979-1989. Osztályvezető főorvos: Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet, Humán Citogenetikai Osztály 1989-1998. Főosztályvezető főorvos: OKK-Országos Kémiai Biztonsági Intézet, Toxikológiai Főosztály 1998-2005. Igazgató főorvos: OKK-Országos Kémiai Biztonsági Intézet 1998-2005. Társasági tagság: Collegium Ramazzini, European Environmental Mutagenesis Society, Magyar Onkológusok Társasága, Magyar Humángenetikai Társaság, Magyar Patológus Társaság, Magyar Biológiai Társaság. A Magyar Humángenetikai Társaság elnökségi tagja. Bizottsági tagság: OTKA és ETT Pályázat bíráló bizottságok. OTKA Konzervatív Orvostudományi Zsűri (elnök: 2000-2003). Jelenleg az OTKA kollégiumi tagja és a Foglalkozás Orvostani Szakmai Kollégium elnöke. Kiadói tagság: Magyar Onkológia, Central European Journal of Occupational and Environmental Medicine, Egészségtudomány. Elismerés: 2000. október 30-án Batthyányi-Strattmann-díjjal tüntették ki.