A Baráti Kör tavalyi utolsó klubestjén, november 24-én, dr. Erdős Gábor (fuvola, blockflöte, szájharmonika, hegedű) és Kiss Veronika (zongora) szokásos rövid koncertjét követően dr. Tóth Miklós, az I. sz. Belgyógyászati Klinika tudományos főmunkatársa, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának tudományos titkára tartott előadást új-guineai útjairól, számos igen érdekes fényképpel illusztrálva. Tóth doktor mintegy két és fél hónapot töltött az egzotikus vidéken, részben a tengerpartról indulva utazott az ország belsejébe, részben a sziget központi fennsíkján időzött.

Új-Guinea szigetén két ország osztozik, a nyugati fele indonéz fennhatóság alatt áll, a keleti felén Pápua Új-Guinea néven önálló állam van. Tóth dr. az utóbbi helyen járt. A szigetet az 1930-as években tárták fel európai tudósok, de nem teljesen – egy része még mindig ismeretlen. Az országot a természeti környezet, a magas hegyek miatt 7-800 különféle nyelvet beszélő törzs lakja, egymástól is nagyrészt elszigetelve. Egymás megismeréséért azonban a lakók nagy törzsi gyűléseket tartanak, ahol bemutatják hagyományos táncaikat, és „diplomáciai tárgyalásokat” folytatnak.

Pápua Új-Guinea rövid német gyarmati uralom után ausztrál fennhatóság alá került, majd 1975-ben nyerte el függetlenségét. Azóta az államforma nyugati típusú demokrácia, azonban az igen erős etnikai kötelékek eltorzítják a rendszert. A városok európai jellegűek, de a vidéken élő törzsek nagy része még ma is szinte kőkorszaki körülmények között él. Ősi kultúrájuk azonban nagyon sérülékeny, a külső hatások erősen befolyásolják azt. A kultúrát tudatosan nem védik, hamar beépítik a kívülről jövő hatásokat, még akkor is, ha azoknak semmilyen hagyományuk nincs (példaként láthattunk egy tradicionális fejdíszbe beépített európai levespor-dobozt).

A számos fényképpel illusztrált előadást követően Tóth dr. néhány eredeti új-guineai alkotást (maszkokat, ruhadíszeket, eszközöket) mutatott be, illetve válaszolt a közönségtől hosszasan érkező kérdésekre.

Dr. Turóczy Gergely
a Baráti Kör titkára