Rendszeres pedagógiai továbbképzésben részesülnek az oktató-utánpótlásban számon tartott fiatal oktatók. Ennek célja, hogy a pedagógiai képzésben eddig nem részesültek eligazítást és ismereteket kapjanak a tanítási gyakorlathoz. A többnapos felkészülés alatt a hallgatók avatott szakemberektől sajátítják el az idevágó elméleti tudnivalókat, és oktatói tréningeken vesznek részt. Erre legutóbb január 12–20-ig kerül sor.

A szóban forgó tanfolyamokat több évtizede szervezi a Humánpolitikai (Önálló) Osztály. Ennek elvégzését egy 1997-ben született vezetői döntés alapján tették a társegédi kinevezés feltételévé. Mindezt a 2000-ben megalkotott oktatói-kutatói követelményrendszerben is rögzítették. A továbbiakban ízelítőt adunk a januári hétnapos továbbképzés történéseiről.

Nyitóelőadásában dr. Fejérdy Pál oktatási és informatikai rektorhelyettes a módszertannal foglalkozott. Felvázolta a szakmai előadás kellő előkészítésének kritériumait, melyek között fontos szerepet játszik a tájékozottság, a közérthetőség és az időintervallum helyes kezelése. Nem elhanyagolható tényező az előadó külső megjelenése, öltözéke sem. Fontos az előadás módjának megválasztása is. Az orvos-páciens és az oktató-tanítvány kapcsolatrendszerben a régi, tekintélyelven alapuló viszony helyett a bizalomelven alapuló, egyenrangú partnerkapcsolatokat kell érvényesíteni – jelentette ki a Fogpótlástani Klinika igazgató-professzora. Az oktatónak a vizsgáztatás során nem csak azt kell mérlegelnie, hogy a hallgató mennyire képes a betanult anyagot citálni, hanem elsődlegesen azt: miként fogja megállni helyét a betegágy mellett vagy gyógyszerészként.

Nevelés felelősséggel

Ezután a tanfolyam hagyományosan egyik legsikeresebb előadója, prof. dr. Gombocz János, a TF Testnevelés-elmélet és Pedagógiai Tanszékének vezetője Nevelő társadalom nevelő egyetem címmel tartott előadást. Mondanivalójának két fő pillére a nevelés struktúrájának kérdése és az ezzel kapcsolatos tényezők, intézmények felelősségének problematikája volt. Az emberré válás folyamatában rendkívüli jelentősége van az óvodától az egyetemig azon intézményeknek, amelyek közösen alakítják a nevelés rendszerét a társadalomban. A felelős tényezők sorában kiemelt szerep jut a családnak is. Ez utóbbi azonban, a mindennapok gyakorlata ezt igazolja, nem tölti be maradéktalanul hagyományos funkcióját, a szülők többnyire saját problémáikra koncentrálnak és egyre kevesebb figyelem jut a gyermekekre. A jövő generációjának nevelésében hasonló jelentőségű a különböző szintű iskolák, egyetemek tevékenysége. A jelenben viszont a pedagógiai erők sem működnek mindig megfelelően. Ha az oktatási intézmények, a nevelés meghatározó faktorai kellően betöltik küldetésüket, méltóságteljesebb lehet az élet. A jövő oktatóira nagy feladat vár, a hallgatók szakmai felkészítésén túl, a nevelés terén is.

Az oktatói tréningeket, többek között, Elekes Attila főiskolai docens, oktatási főigazgató-helyettes, Paulinyné dr. Baló Ilona ny. főiskolai docens, dr. Léder Rózsa egyetemi tanársegéd és Zombori Judit főiskolai adjunktus vezette le. A retorikai előadást most is a tanfolyam legrégebbi előadója, dr. Wacha Imre tartotta. Az óratervezésről és a gyakorlati foglalkozások kivitelezéséhez dr. Bognár József egyetemi adjunktus, dr. Domsa Patricia egyetemi tanársegéd és dr. Buday László egyetemi adjunktus nyújtott útmutatást. A tréninghez szorosan kapcsolódó workshop-ot tartott dr. Lénárt Ágota egyetemi docens. Nyitrayné dr. Pap Erna egyetemi adjunktus a vizsgáztatásról és a külföldi hallgatók oktatásának sajátosságairól beszélt. Dr. Nahalka György egyetemi docens a konstruktivista tanuláselméletről, dr. Kerpel-Fronius Sándor egyetemi tanár pedig az Evidence Based Learning témakörében tartott előadást.

A pedagógiai továbbképzés résztvevői az elhangzott témákról néhány oldalas záródolgozatban adnak számot március 1-ig.

Tausz Anikó