Pavlik Gábor

Tavaly december 8-án védte meg „A kardiális edzettségi jeleket befolyásoló tényezők” című MTA doktori disszertációját prof. dr. Pavlik Gábor, a TF Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékének vezetője. Opponensei: prof. dr. Csanády Miklós, prof. dr. Monos Emil és prof. dr. Pogátsa Gábor MTA doktorok voltak. A védés kitűnően sikerült, a bírálóbizottság a disszertációt az elérhető 24 pontból 23-ra értékelte.

Az esemény az MTA zsúfolásig megtelt nagytermében zajlott le, még a fal mellett is álltak érdeklődők. Az ilyen magas szintű tudományos fokozat megszerzésének hosszú előzménye, jószerével életmű jellege van. Hogyan kezdődött?

Nos, Pavlik doktor már medikus korában különösen érdeklődött az élettan iránt. Orvosdoktori diplomájának megszerzése után (1967-ben) az Országos Munkaegészségügyi Intézet Kísérleti Élettani Osztályán helyezkedett el, ahol keringési-élettani kísérleteket végzett állatokon. A fiatal kutatóorvost 1973-ban az akkor tanszékvezetőként tevékenykedő prof. dr. Frenkl Róbert hívta a TF-re. Ez az ajánlat nemcsak azért volt kedvére, mert folytathatta kutatásait, hanem mert így embereken is végezhetett felméréseket, emellett belekóstolhatott az oktatásba. Pavlik doktor medikusként, majd kezdő orvosként játszott az Orvosegyetem Sport Club (OSC) jeles vízilabda csapatában, vonzó volt tehát számára a sporttudomány eme fellegvárában tanítani, alkotni. (S még egy vízilabda vonatkozás: 1983 (!) óta ő a magyar vízilabda válogatott orvosa, ottani tevékenysége, felmérései, tapasztalatai is szerepelnek a megvédett disszertációban.)

Szívedzettségi jelek

A munkájában tapasztaltak alapján kezdte el – kezdetben úsztatott fehér patkányokon – a vérnyomás-reflexek vizsgálatát. 1980-ban kandidált, 1983-84-ben hat hónapot töltött Bécsben, az Osztrák Sportorvosi Intézet vendégkutatójaként, ahol országúti kerékpárosokon és atlétákon echokardiográfiás mérésekkel figyelte meg a szív edzettségi jeleit, elsősorban a sérülések vagy egyéb okok miatt kényszerpihenőre szorult versenyzők szívét vizsgálta. Annak idején a tanszéknek még nem volt ilyen műszere, de a Szabadsághegyi Gyermekgyógyintézet igazgatója, prof. dr. Simon György segítségével itthon is elvégezhette méréseit. Később dr. Sidó Zoltánnal (Sportkórház Kardiológiai Osztály) kooperált. Ez az együttműködés akkor sem szakadt meg, amikor a kilencvenes évek elején a tanszékre is került egy modern echokardiográf. Az együttmunkálkodás eredménye, hogy Sidó dr. sikerrel védte meg PhD disszertációját tavaly (témavezetője – természetesen – Pavlik professzor volt).

A szív edzettségi jeleinek kutatása több mint tíz éves időszakot ölelt fel. Célja, hogy minél finomabban, részletesebben lehessen meghatározni azokat a tényezőket (sportágcsoportok, a sportmozgások jellege, életkor, nem, a rendszeres edzések mennyisége, színvonala, stb.), amelyek befolyásolják az edzett szív kialakulását, annak jellemzőit. A professzor egyrészt kutatja a rendszeres edzés hatását bizonyos kóros körülmények között (elhízás, magas vérnyomás); másrészt folytatja a kényszerszünethez kapcsolódó megfigyeléseit.

Kutatásainak sajátos, érdekes területe a vízilabda játékosok kondicionális állapotának vizsgálata, melyet egy pulzusmegnyugvás-méréssel kombinált úszóteszt segítségével végez. A nagyszámú mérési adatokból levont következtetések jól felhasználhatók a vizsgált személyek kardiális kondíciójának jellemzéséhez. A tapasztalatok nemcsak a sportolóknál, hanem másoknál is hasznosíthatók, az ajánlott életvitel meghatározásakor. (Vö. a mozgásszegény életmód okozta keringési és más egyéb betegségek kialakulásában és e betegségek mortalitási arányában.) Szóval fontos dolog.

Kiválásról vélekedve

Tudományos munkájának áttekintése után kíváncsiak voltunk: vajon hogyan vélekedik a TF egyik meghatározó személyisége a kar kiválási szándékáról?

„Amíg a TF önálló egyetemként működött, jól éreztem magam a kötelékében, mint ahogy jól érzem magam most, az integráció után is. Remélem, hogy jól fogom magam érezni a kiválás után is. Azonban aggódom, hogy a kiválás gyengítheti a TF egyetemi létét (rangját), mert feltétlenül szükség van bizonyos jól működő kölcsönös kapcsolatokra. Gondolok itt elsősorban a Doktori Iskolára vagy az egyes szakok közötti átjárhatóságra.” – összegezte Pavlik professzor.

Kondor Endre