Zsuzsanna mindig is im�dta a matematik�t. �s �ltal�ban a tudom�nyokat. Felt�tel n�lk�l hitt abban, hogy a vil�g megismer�s�nek eme m�dszere a lehet� legjobb, csod�lta a tiszta logik�t, az okozati �sszef�gg�sek l�ncolat�t, a k�s�rleti eredm�nyeket �s az elm�leti levezet�seket egyar�nt.

Aztďż˝n nďż˝hďż˝ny hďż˝napja rďż˝jďż˝tt, hogy mďż˝r a legelsďż˝ megtanult szďż˝mtanpďż˝lda sem igaz. Mert ugyan 1+1=2, de kiderďż˝lt, hogy 1 mďż˝gis tďż˝bb mint 2. Pithagoras, Bďż˝lyai, Fermat tďż˝teleit alapjaiban rengette meg Jenci, Karcsi ďż˝s Gďż˝bor – bďż˝r a hďż˝rom magyar fiatalember nem fog ezďż˝rt a teljesďż˝tmďż˝ny��rt bekerďż˝lni a tudomďż˝nytďż˝rtďż˝netbe.

Jenci volt Zsuzsa barďż˝tja nďż˝gy ďż˝ven keresztďż˝l, egďż˝szen addig, amďż˝g egy „kiďż˝llhatatlan, szďż˝ke, buta fruska” – ezek Zsuzsa jelzďż˝i –, el nem csavarta a fiďż˝ fejďż˝t. ďż˝m nďż˝hďż˝ny magďż˝nyos, „szingli” hďż˝nap utďż˝n megjelent a szomorkodďż˝ lďż˝ny ďż˝letďż˝ben Karcsi, majd egy hďż˝tre rďż˝ Gďż˝bor.

Ez kicsit meredek, de neked van igazad! – vďż˝lemďż˝nyezte a kialakult helyzetet Zsuzsa barďż˝tnďż˝je, akit az irigysďż˝g mardosott: kďż˝t fiďż˝, lehet ďż˝ket vďż˝ltogatni, mindig azzal lehet tďż˝lteni az idďż˝t, akivel az embernek kedve van! Rďż˝adďż˝sul Zsuzsa nem hazudďż˝s tďż˝pus, mindkďż˝t fiďż˝nak mesďż˝lt a mďż˝sikrďż˝l, nem akarja becsapni ďż˝ket – a srďż˝cok viszont ďż˝pp ettďż˝l kaptak vďż˝rszemet, s mďż˝g lelkesebben udvarolnak.

Zsuzsanna mďż˝gis szďż˝vesen lecserďż˝lnďż˝ a kettďż˝t egyre. Mert egy fiďż˝ tďż˝bb mint kettďż˝ – ďż˝llďż˝tja. De mit tud egy, amit kettďż˝ nem kďż˝pes nyďż˝jtani?

Pďż˝ldďż˝ul egy mosolyt. Egy ďż˝rtďż˝kes, a lďż˝nyszďż˝vnek oly kedves mosolyt. Mert ha kďż˝t fiďż˝ mosolyog, akkor az csak az arcizmok jďż˝tďż˝ka, nincs jelentďż˝se. Ezzel szemben, amikor a Kedves megszokott mosolya jelenik meg az arcon, akkor kisďż˝t a nap, madarak csivitelnek... Ugyanez igaz az ďż˝rintďż˝sekre, simogatďż˝sokra is. Mďż˝g egy idegen masszďż˝r ďż˝rintďż˝se is kellemes – mďż˝gse lehet hasonlďż˝tani az egyďż˝bkďż˝nt ďż˝gyetlen kezďż˝ Kedves simogatďż˝sďż˝hoz. ďż˝s bďż˝rmilyen szďż˝p lehet valakinek a szeme, egy idďż˝ben csak egy olyan szempďż˝r lďż˝tezhet, amelybe az ember lďż˝nya belemerďż˝l, amelyet ďż˝gy lehet bďż˝mulni hosszasan, mintha a csillagokat nďż˝znďż˝nk...

– Kďż˝zhelyes, ďż˝rzelgďż˝s lďż˝nyregďż˝ny! – vďż˝rďż˝sďż˝dďż˝tt el a felsorolďż˝st abbahagyva Zsuzsa, majd egyszerďż˝en zďż˝rta le az „egy tďż˝bb mint kettďż˝” tďż˝tel magyarďż˝zďż˝sďż˝t: – De ez van.

A teol�gusok persze csak helyesl�en b�logatn�nak erre: igen, a Teremt� monog�mnak alkotta meg az embert. De az evol�ci�val foglalkoz� szak�rt�k sem csod�lkozn�nak Zsuzs�n: szerint�k g�njeinkben hordozzuk, hogy egy t�rshoz ragaszkodjunk, ugyanis ez volt az egyetlen lehet�s�g a m�ltban, hogy az �vekig n�veked� �sembergyermek biztons�gban, k�t sz�l� t�mogat�s�val n�j�n fel. A t�rsadalomkutat�k pedig m�g azt is hozz�tenn�k, hogy ne feledkezz�nk meg a tanult viselked�smint�kr�l: olyan vil�gban �l�nk, ahol m�r gyermekkorunkt�l kezdve a nagybet�s Szerelemr�l, �s a nagy �-r�l hallunk. Csoda, hogy ennyire v�gyunk r�?

De Zsuzsann�t m�r nem �rdeklik a tudom�nyos fejteget�sek, nem akarja eld�nteni, a kutat�knak igazuk van-e. Egyszer�en csak t�rsat akar. Egyet. Minden�ron.

K�r�ssy �gnes