Dr. Szabolcs István

Dr. Szabolcs István egyetemi tanár nemrégiben kapott főigazgató-helyettesi megbízást az Egészségügyi Főiskolai Karon. Ilyen pozíció ez idáig nem létezett. Dr. Mészáros Judit főigazgató két feladatkörrel bízta meg helyettesét, a külkapcsolatok és a tudományos tevékenység koordinálásával. A kettő összefügg egymással, mert a külkapcsolatok egy része tudományos jellegű. Hogy miért létesült a tudományos és külkapcsolati főigazgató-helyettesi poszt, s melyek az ezzel kapcsolatos feladatok – erről beszélt Szabolcs professzor lapunknak.

A külkapcsolatok legfontosabb területe a hallgató-, illetve az oktatócsere, főleg az Erasmus-programon belül. Ezt nem én, hanem dr. Hollós Sándor tanár úr koordinálja, aki ezt a tevékenységet régóta, kiválóan és eredményesen végzi.

Külkapcsolatok

A külkapcsolatok másik részét a tudományos kapcsolatok képezik, ezek fejlesztése az egyes tanszékek kezdeményezésére történik. Itt segítő, koordináló szerepem van.

A külkapcsolatoknak van egy harmadik, egyre fontosabb területe is: nemzetközi kapcsolatteremtés, együttműködés a szak- és tantárgyfejlesztések területén. A Bologna-program részben átalakítja a főiskolai képzést, de elvárás annak európai egységesítése, átláthatósága, ellenőrizhetősége, a minőségbiztosítás is. Ezen a területen a főiskolai kar az Erasmus-program ezirányú pályázatának magyar résztvevője, eredményesen dolgozik, és ez elsősorban szintén nem az én, hanem mások érdeme.

A kar tervezi az egyetemi szintű MSc képzés továbbfejlesztését. Erre jó alapot ad a Bologna-program megvalósítása. Az egyetemi szintű képzés curriculum-fejlesztésében fontos szerepe van a nemzetközi kapcsolatoknak, helyes áttekinteni és átvenni más egyetemek tapasztalatait. Egyszerűbben fogalmazva: figyeljük más egyetemek, főiskolák curriculumát és azok felhasználásával alakítsuk ki a sajátunkat.

Tudományos munka

A főiskolai kar tudományos tevékenysége jelenleg még fejlesztendő. A főigazgató-helyettes szerepe itt is a koordinálás, amiben a kar Tudományos Bizottsága segítségemre van. A bizottság osztja el a normatív kutatási támogatást, felügyeli a felhasználást és a kutatás eredményességét. Bekéri a tudományos tevékenységről szóló éves beszámolókat, amelyek az akkreditációhoz is szükségesek.

A tudományos tevékenységnek a főiskolán két fő iránya van. Az egyik a szokásos diákköri tevékenység, a másik, ami most egyre inkább fontossá válik, a PhD-képzés. A kar a Patológiai Tudományok Doktori Iskolában a Közegészségügyi és Egészségtudományi Kutatások Programban (vezetője dr. Sótonyi Péter) van alprogramja. Itt viszonylag sok PhD-hallgatónk dolgozik, de még kevesen védtek. Természetesen nem könnyű tudományos munkát végezni ott, ahol alig van laboratóriumi háttér és az oktatók többsége rendkívül leterhelt a hallgatói órák nagy száma miatt.

A PhD-képzés anyagi háttere – ami pedig fontos – a mi karunkon igencsak szegényes és ez általában vonatkozik tudományos tevékenységünkre. Az egyetem az oktatók számának, valamint az elnyert pályázatoknak arányában korrekt módon osztja el a normatív kutatást finanszírozó összeget. Ám mivel a főiskola kicsi, kevesen vagyunk és jelenleg a tudományos tevékenységünk messze nem olyan színvonalú, mint például az ÁOK-é.

A doktorképzés fejlesztését a főiskolai karon az is indokolja, hogy az új felsőoktatási törvény értelmében gyakorlatilag kötelező lesz a PhD-fokozat megszerzése ahhoz, hogy valaki főiskolai, illetve egyetemi karriert csináljon. A főiskolán még kevés a PhD-fokozattal rendelkezők száma, ezt mindenképpen növelni kell és főleg a fiatal oktatóknak kell tudniuk bekapcsolódni a PhD képzésbe. Az oktatók fel is ismerték ennek szükségességét, ezért nem csak a Semmelweis Egyetem, hanem más egyetemek doktori iskoláiban is hallgatnak előadásokat, igyekeznek megszerezni a fokozatot.

Különbözik a főiskolai és az egyetemi kutatás

A főiskolai kutatásnak nem szabadna alacsonyabb szintűnek lennie, mint az egyeteminek, de másmilyennek igen. Hiszen nálunk kicsi a laboratóriumi háttér, és nem folyik közvetlen klinikai betegellátás. Ezért a kutatási tevékenység egyik fő iránya az oktatásfejlesztés, azaz pedagógiai jellegű. Az együttműködő intézményeknél, ahol a mi hallgatóink gyakorlatot folytatnak, lehetőség nyílik klinikai jellegű vizsgálatok elvégzésére is. A gyógytornász szakot venném példaként, ahol a kutatási tevékenység klinikai irányú.

Egy egészségügyi főiskolán, ahol a preventív medicina oktatása kiemelkedően fontos, lényeges az ilyen irányú kutatás is. Családgondozási Tanszékünk például a dohányzási szokások felmérésével foglalkozik és más tanszékeken is kiterjedt népegészségügyi kutatások folynak (Társadalomegészségügyi Intézet, Népegészségtani Intézet).

Az utóbbi két évben a kar sikeresen vesz részt Európai Uniós pályázatokban. A PORGROW projekt (6. Keretprogram) azt vizsgálja, hogy a 9 résztvevő országban hogyan viszonyulnak az elhízáshoz, azaz milyen az „obesitas politika”. A főiskola meghívott partner. A Public Health Program egy olyan projektet támogat, amelyet a mi karunk állított össze és szervezett meg: 14 országban hasonlítjuk össze az idősek tápláltsági állapotáról fellelhető adatokat.

Diákköri tevékenység

A diákköri munka a főiskolán hagyományosan jól működik, tekintettel arra, hogy végzős hallgatóinktól olyan szakdolgozatokat várunk el, amelyek saját vizsgálatokat is kell hogy tartalmazzanak. Évente konferenciát rendezünk Csík Zsuzsa tanárnő szervezésével, a legjobbakat az Országos Diákköri Konferenciára küldjük.

Megítélésem szerint a TDK munka akkor lehet magasabb szintű, ha összekapcsolható a PhD képzéssel. Ez alatt azt kell érteni, hogy egy-egy oktató, aki PhD képzésben vesz részt, gyűjtse maga köré saját munkája során a hallgatókat és próbálja megosztani velük ezt a tevékenységet. Ebből mindkét oldal csak profitálhat.

Lejegyezte: Stanczik Edina