Ha kevés a pénz, spórolni kell. Ügyes háziasszony tudja a trükkjét. Úgy csinálja, hogy a család észre sem veszi: jut mindenre, amire eddig, az étel is finom és bőséges. Mi a trükk? Az odafigyelés. Már a bevásárlásnál kezdődik. Van, hogy két közel hasonló minőségű termék közül az egyik ára majdnem duplája a másiknak. Meg aztán, abból kell mesés vacsorát varázsolni, ami éppen a legolcsóbb a piacon. Nem mindegy az sem, melyik évszakban kerül az asztalra egyszerű zöldbabfőzelék vagy lecsó. Kitanulható hamar, melyik boltban, mit érdemes venni. A lefaragott luxus is csak kezdetben hiányzik annyira. A szegénynek bele kell szoknia, hogy az árak szabnak határt vágyainak.

Márai Sándor A szegények iskolája című könyvében így ír erről a helyzetről: „Amikor felismerjük, hogy a szegénység az élőlények természetes, igazi és örök állapota, nem bizonygatunk persze egyidejűleg olyan csacsiságot, mintha a szegénység jó dolog, kellemes és boldogító állapot lenne.” Mert nem is az.

De az igazi baj akkor kezdődik, amikor a takarékoskodáshoz már kevés a játékos odafigyelés, időt és energiát rabló kényszer lesz. A vásárlás örömtelen, kedvet hervasztó folytonos kötelességgé válik. Arról nem is beszélve, hogy egyszer olyan ponthoz érkezünk, amikor a spórolás már jócskán életminőséget ront. A papír zsebkendő dörzsöl, a margarinnak mellékíze van, a tej ihatatlan.

Beszélgetve a II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatói székét most tíz éve elfoglalt Paulin Ferenc professzorral e jeles esemény alkalmából, hosszan faggatom őt arról, vajon hogyan, mivel lehet spórolni egy klinikán? Sorolja a trükköket szép számmal a gyógyszerprotokolltól a műtéti csomózási technika változtatásáig, ezekkel darabonként évente két-három milliót lehet megtakarítani egy ekkora intézményben – mondja, de rögtön hozzáteszi, már nincs több tartalék. Hiába figyel oda a legjobb gazda is, a fineszes tartalékok elfogytak. Minden további spórolásnak ára van: nagy áldozatokat követel betegtől, egészségügyi személyzettől, vagyis mindnyájunktól egyaránt.

Tolnai Kata