Dr. Lénárt Ágota

Az oktatás az egyetemi életforma sajátsága, tudomány nélkül megrendül a fejlődés, de a tudománynak nem volna értelme emberekkel végzett munka nélkül – mondja dr. Lénárt Ágota, a Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) egyetemi docense, a magyar olimpiai és paralimpiai csapat sportpszichológusa. Nemcsak egyetemi oktató, kutató és gyakorló sportpszichológus, hanem mindezek mellett hosszú évek óta kiváló eredményekkel képviseli hazánkat a nemzetközi lövészversenyeken.

Első magyar bajnoki címét 1979-ben szerezte még puskával. 1993-tól a nyílpuska szerelmese lett, s azóta többszörös magyar bajnok, és csúcstartó számszeríjász. Legutóbbi nagy sikere a 2003-as világbajnokságon elért egyéni második helyezés és a 2004-es csapatbronzérem. Ezt megelőzően pedig 2002-ben nyert a melbourne-i World Masters Games összetett puskás lövész számában. A tanárnő 1993-tól a 2001-es évig két kivétellel minden évben kiérdemelte az év sportolója címet sportágában. Mindemellett még tanári, kutatói illetve pszichológusi feladatokat is ellát.

A teljesítményfokozás feltételei

A sportpszichológus feladata, hogy a sportolót mentálisan felkészítse a különböző versenyhelyzetekre. Ezzel a tréninggel pedig jobb formába, állapotba hozza a versenyzőt, melynek köszönhetően az a tőle telhető legjobb teljesítményt lesz képes produkálni. A felkészítés optimális esetben egy hosszabb folyamat, melyben a sportoló elsajátítja a megfelelő technikákat, és melynek célja a csúcsforma elérése téthelyzetben. A mentális felkészítés általában heti egy foglalkozást jelent, mely kidolgozott terv szerint, egyénre szabottan zajlik. A találkozások száma növekedhet a főversenyekhez közeledve, illetve azok ideje alatt. Örvendetes, hogy egyre több sportoló veszi igénybe pszichológus szakember segítségét. Lénárt Ágota helyzeti előnnyel rendelkezik a sportpszichológiai praxisát tekintve, hiszen maga is profi sportoló. A segítő feladatok eredményes ellátásának alapvető tényezője az empátia, mely már a kezdeti analógiára épülve, illetve abból fakadóan jóval könnyebben kialakulhat és tartósabb maradhat közte és a sportolók között.

A sportpszichológiai felkészítés alapvető módszerei a relaxációs technikák, melyeket a sportolók önállóan is sikeresen végezhetnek. Leggyakrabban használt technika az autogén tréning, melynek során a sportoló saját erejéből éri el az ellazult, relaxált állapotot, melyben megvalósulhat az izom-, illetve az idegrendszer megfelelő harmóniája, mely az eredményes sportteljesítmény alapja. A mentális tréning a helyes mozgássor gondolatban való lefuttatását jelenti, mely technika alkalmazásával a sportember képessé válik a hibás mozzanatok kijavítására. A kognitív eljárások is egyre nagyobb teret kapnak a felkészülésben. Természetesen a sportpszichológus is használ különféle pszichoterápiás módszereket.

Olimpikonok felkészítése

A magyar olimpiai csapattal három sportpszichológus utazott Athénba. Dr. Lénárt Ágota a kiutazó csapat több mint negyedrészével foglalkozott, különböző sportágak képviselőivel, többek közt vívók, műugrók, ökölvívók, férfi kézilabdázók és természetesen lövészek vették igénybe a tanárnő segítségét. Az olimpia három hetében megszaporodtak a foglalkozások a fő versenyek közeledtével. A legnagyobb teher talán az olimpián nehezedik a sportolók vállára. Ez valószínűleg annak a hozzáállásnak is betudható, mely hazánkban olyannyira jellemző, nevezetesen, hogy szinte csupán az aranyérem számít a megfelelő helytállás bizonyítékának. Minden sportoló tudja, hogy a legtöbb esetben tizedek, századok döntenek a helyezésekről. A Játékok napjaiban olyan megoldásokkal lehetett dolgozni, melyek a feszültség kiküszöbölését, a megelőző versenyszámok alatt felgyülemlett problémák és a mozgásból eredő hibák megoldását célozták, valamint segítették az optimális versenyzési állapot beállítását.

Ha a fizikai felkészítés sikeres, a sportpszichológus azt garantálhatja, hogy elősegíti a sportoló pszichés formaidőzítését. A sportoló nyújthatja a versenyen képessége legjavát úgy is, hogy nem a dobogó tetejére áll majd fel. Kétségtelen, hogy az eredmény és teljesítmény fogalmak néha összemosódnak. Valami hasonló történt például a férfi kézilabdázók esetében is, mivel a szakvélemények szerint is saját képességeiket meghaladva teljesítettek, mellyel addigi elképzelhető legjobb formájukat múlták felül.

A kérdésre, hogy milyen módon tudja Lénárt Ágota fenntartani az egyensúlyt a katedra, a sport és a praxis között, a következőt válaszolta: „Az emberekkel végzett munka nélkül nincs értelme a tudománynak. Ha az ember nem foglalkozik a tudománnyal, megreked a fejlődésben. Az oktatás pedig az egyetemi életforma alapvető sajátsága.”

Csermely