Emlékeztünk és megemlékeztünk. Egyetemünkön az ünnep Tóth Ilona mártír-medika mellszobra előtt kezdődött az ünnep, ahol Farkas-Kis A. Máté másodéves orvostanhallgató mondott ünnepi beszédet (alább közöljük). Ez után Fésűs Szilvia másodéves medika átéléssel mondta el Kosztolányi Dezső Halotti Be+széd című versét. A megemlékezés koszorúját prof. dr. Tulassay Tivadar rektor és Nagy Péter Olivér (HÖK) helyezte el a szobornál.

Emlékezz a szabadságra!

– Beszéd Tóth Ilona szobránál

Amikor az ember elhalad egy szobor előtt, az nem sokat jelent számára. Rápillant olykor, de nem látja, csak nézi. Mert hogyan lehet látni egy szobrot?

Farkas-Kis A. Máté

Úgy, hogy tudjuk: ki-mi van a kőbe-fémbe zárva.

Amikor először elsiettem e szobor előtt, néztem és olvastam, hogy Tóth Ilona. Nekem azonban ez is csak egy név volt a sok közül. Pár hete megkértek, mondjak pár szót a koszorúzáson. Ekkor beültem a könyvtárba, hogy megtudjam, ki is volt ő valójában. Egy szigorló orvostanhallgató, aki 25 évesen hunyt el. Kivégezték.

Hogy miért is pontosan, az nem ránk, hanem a történelem íróira tartozik. Nekünk nem a halálával kell foglalkozni, mert amit ő képviselt, az az élet! Az értékek, melyekért élt, örökké létezni fognak, amíg emlékezünk rá.

A tanulmányait kiválóan teljesítő medika a Péterfy Sándor Kórháznál dolgozott. Az '56-os harcok idején egy egész szükségkórház vezetését bízták rá. A hatalmas nyomás alatt ő hitt a szabadságban, az igaz értékekben és nem ingott meg. Ha halálának körülményei sötétek is, amiért élt, az tisztán látható. Nem volt hiábavaló áldozata. Ha lehet ezt mondanom, Tóth Ilona üzenete: bár sokszor nem a legsimább az út, ami vár ránk, de nekünk akkor is tovább kell mennünk, meg kell őrizni elveinket, és nem szabad elveszíteni hitünket.

A hitét ő sem vesztette el, de az elveiért az életével fizetett. Nem értelmetlenül, mert aki most már megáll a szobor előtt, az nemcsak a hideg formát nézi és a feliratot olvassa, hanem látja mögötte az embert és a szellemet is. Így győzött Tóth Ilona.

Farkas-Kis A. Máté

Az ünnepség a belső klinikai telepen folytatódott. Az egyetemi főépület falán elhelyezett tábla azoknak állít emléket, akik életüket áldozták mások életének mentése során. A szép számmal megjelent egyetemi dolgozókon kívül eljöttek az egyetem vezetői és a vendégek között volt Rácz Jenő egészségügyi miniszter, Bíró Boldizsár egészségügyi államtitkár, Gegesy Ferenc IX. kerületi polgármester, Domonkos Béla szobrászművész és Szilasi László kőfaragó mester.

Itt dr. Fejér Dénes, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alelnöke emlékezett a hősi napokra és azokra a bajtársaira, akikre lesújtott a bosszúálló önkény.

Fejér Dénes

Emlékezésünk értelmet ad a hősök halálának

Fejér Dénes (POFOSz) átéléssel idézte fel a 48 évvel ezelőtti eseményeket, amelyeknek ő maga is részese volt. Nem vitatta a fegyveres felkelés tényét, viszont hangsúlyozta, hogy a forradalom nem fegyverropogással kezdődött, hiszen az egyetemisták felvonulása békésen indult. A folytatás „nem volt tervbe véve”, ám a fővárosi kezdeményezés után az egész ország egy emberként csatlakozott. Mint mondta, a forradalomból akkor válik népfelkelés, ha az ügy mögött kiáll az egész nemzet. '56 ilyen volt. Beszélhetünk – igaz, sajnálatosan rövid ideig – a nép tényleges hatalomátvételéről, ami, hangsúlyozta, meglepő módon nem volt olyan erőszakos, hiszen a szervezetek vezetői szinte szó nélkül átadták a helyüket az újonnan választottaknak, akik teljes mértékben élvezték az emberek bizalmát.

Az igazi megtorlást nem a kivégzések és a börtönbüntetések jelentették – emlékezett, hanem éppenséggel az utána következő szabadulás. Mert ebben a „szabadságban” a volt elítéltek mindennapi létét akadályozták és tették lehetetlenné. Nem tanulhattak, nem kaptak elfogadható munkahelyet.

Az '56-os forradalmat reálisan értékelni csak '89 körül kezdték és merték nyilvánosan. A hősök halálának az emlékezéssel tudunk értelmet adni – zárta beszédét dr. Fejér Dénes.

Prof. dr. Somogyi János követte a megemlékezőt a mikrofon előtt. Javasolta, hogy az egyetem állítson azoknak is emléket, akik hősi halált haltak a háborúban katonaként vagy munkaszolgálatosként, netán polgárként, lakosként lettek a borzalmas világégés áldozatai az egyetemről. Ezután Fésűs Szilvia orvostanhallgatóval közösen elhelyezte a kegyelet koszorúját az emléktáblán. Így tett dr. Fejér Dénes is.

Szoboravatás

Ez után került sor Semmelweis Ignác szobrának leleplezésére. Az avató beszédet prof. dr. Tulassay Tivadar rektor tartotta, majd dr. Rácz Jenő egészségügyi miniszter mondott rövid köszöntőt.

A szobrot közösen leplezték le, majd az egyetemi karok dékánjai, a Hallgatói Önkormányzat és az egyetem szakszervezetei koszorúzták meg egyetemünk névadójának szobrát.