Genersich Antalnak, a patológia kiemelkedő hazai alakjának mellszobrát avatták október 8-án az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben. Az eseményen részt vett Tulassay Tivadar rektor, Kopper László professzor, az intézet igazgatója, Kapronczay Károly történész, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója, Filep Aladár a leszármazók képviseletében, valamint jelen volt Paulikovics Iván szobrászművész, a mű alkotója, valamint a szép számmal megjelent érdeklődő közönség.

Kopper László professzor köszöntőjében méltatta Genersich Antalt, a kiemelkedő tehetségű tudóst, tanárt és nem utolsósorban a kiváló embert. Intézet igazgatói utódjaként felhívta a figyelmet nagy elődje tudományos tevékenységének fontosságára, kiváló szervezőképességére és példamutató magatartására, amivel kollégái és hallgatói tiszteletét és megbecsülését méltán vívta ki. Kopper professzor hangsúlyozta, hogy a patológia mellett munkásságával Genersich más tudományterületek fejlődését is tevékenyen előmozdította. A többi közt például sokat köszönhet neki a hazai igazságügyi orvostan.

Tulassay Tivadar rektor az intézet vezetőjének, Kopper Lászlónak mondott köszönetet azért, amiért oly nagy figyelmet fordít a magyar orvoslás nagy alakjainak tiszteletére, és tesz is emlékük ápolásáért. Rektor úr hangsúlyozta: fontos a nagy elődök szellemi hagyatékának megismerése és továbbadása a következő generációk számára. Aki nem ismeri a múltat – mondta –, az arra kárhoztatik, hogy újra átélje azt.

Kapronczay Károly, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója tételesen ismertette Genersich Antal (1842-1918) professzor életének fontosabb állomásait. Orvosdoktori oklevelet 1865-ben Pesten szerzett, majd ez évtől kórbonctani tanársegédként dolgozott. Később gyermekkórházi boncnok, 1868 áprilisától a Szent Rókus Kórház kórboncnok főorvosa. 1872-ben, a kolozsvári egyetem felállításakor a kórbonctan tanára lett. Komoly szerepet vállalt az egyetem kiépítésében és Kolozsvár városának fejlesztésében is, amiért 1891-ben magyar nemesi címet kapott. 1892-ben az MTA levelező-, később rendes tagjává választotta. 1895-ben, amikor a budapesti egyetem kórbonctani tanszéke kettévált, az I. számú élére Genersich kapott meghívást. 1913-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott itt. Közben 1895-től a Szent István Kórház boncoló főorvosaként is működött. Két évig (1904-től 1906-ig) egyetemünk orvosi karának dékánja, később pedig az egyetem rektora is volt.

Az életút ismertetése után Filep Aladár, a Genersich Antal Alapítvány kuratóriuma és a Genersich-utódok képviselőjeként köszöntötte a szoboravató ünnepség résztvevőit.

Zárszavában Kopper professzor köszönetet mondott mindazoknak, akik a szobor felállításának költségeit állták, nevezetesen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, a Genersich Antal Alapítványnak, az Arányi Lajos Alapítványnak, valamint az intézet minden dolgozójának, hiszen maga az intézet nem kis anyagi részt vállalt.

Végül lehullott a lepel a bronz mellszoborról: Genersich Antal újra, immár végleg, megérkezett egykori munkahelyére!

 

Szoboravatás az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben. Balról: Tulassay Tivadar, Kopper László és Paulikovics Iván

Bronzba öntött személyiség

Beszélgetés Paulikovics Iván szobrászművésszel

Dr. Genersich Antal mellszobrát Paulikovics Iván képzőművész készítette. A mű megalkotásának történetéről beszélgettünk. Nem ez az első szobra, amit a Semmelweis Egyetem területén csodálhatunk.

– Valóban. Majdnem pontosan egy éve avatták fel egy másik alkotásomat az egyetem területén, Arányi Lajosról, a kiváló, iskola-alapító professzorról készített mellszobromat. A mű az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet előtt látható.

– Hogyan fog hozzá a mű megalkotásához, amikor már nem élő személyről van szó?

– A portészobrászat nem olyan egyszerű, mint azt sokan képzelnék. Nem abból áll, hogy szoborba formálunk egy arcképet. A szobornak többet kell elárulnia a megformált személyről, mint pusztán a külseje. A szobrásznak fontos ismernie az illető habitusát, lelkivilágát. Ehhez viszont tudnia kell, miket tett hajdan, hogyan élte az életét.

– Forráskutatással kezdte tehát a munkáját.

– Így van. Korabeli történeti leírásokat, leveleket és visszaemlékezéseket olvasva formálódott meg bennem a kép Genersich Antalról. Nem keveset köszönhetek például Csáth Géza néhány írásának. A bennem így kialakult kép és korabeli portrék, fényképek alapján kezdtem aztán a szobor megalkotásához.

– Milyen embernek ismerte meg ily módon Genersich Antalt?

– Az avatóbeszédekben hallottakhoz nehéz lenne bármit is hozzáfűzni. Összességében azonban elmondható, korának valóban kiemelkedő, ráadásul sok terülten kiválót alkotó személyisége volt Genersich Antal.

Kaszap Balázs