Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2004/12. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · V. évfolyam 12. szám · 2004. október 29.
Naponta szembenézni a tényekkel
Holiné Füstös Márta

Az Egészségügyi Szakdolgozók Kamarája VIII. kerületi szervezetének az elnöke, Holiné Füstös Márta harminc éve dolgozik egészségügyben. Büszke arra, hogy ezt az időt a Semmelweis Egyetemen töltötte. Tíz évet az I. számú Sebészeti Klinikán dolgozott ápolóként és műtősnőként, majd a Pulmonológiai Klinika főnővére lett, 1992 óta az ÁOK Transzplantációs Klinikájának főnővére.

– Szakmai kamaránk felállítása folyamatos munkák elé állít minket. A kerületben mintegy 2900 szakdolgozó dolgozik, ebből megközelítően 2500 az egyetemen. A szakdolgozói kamara kerületi szervezete szeptember elején alakult. Az említett létszám a közeljövőben növekedni fog, mivel egészségügyi tevékenységet csak kamarai tagsággal rendelkező ápolók és asszisztensek végezhetnek – tájékoztat Füstös Márta.

Bérkorrekciót mindenkinek

Az egészségügyi intézmények rossz anyagi helyzetével mindenütt találkozunk. Ez főként a fekvőbeteg-ellátásban érezhető, a járóbetegek-ellátásban talán kevésbé. A kórházak alulfinanszírozottsága a szakdolgozók munkavégzésének minőségét is befolyásolja. Az alacsony bérezés szintén demoralizálóan hat, egyre többen mennek el jobban fizető civil területekre.

A harmadik gondot az jelenti, hogy nincs utánpótlás, vagyis kevés a nappali tagozatos ápoló hallgató a fővárosban. A képzés módja megváltozott: ma úgy lehet ápoló valakiből, ha érettségi után három éves képzésben vesz részt. Az emberek úgy gondolkodnak, hogy a lányukat, fiukat olyan főiskolába íratják be, ahol négy év alatt diplomát kapnak. Az egészségügyi főiskolákon a diplomás ápoló szakokon még megfelelő a létszám, de a végzettek nem jönnek az egészségügybe, hiszen a diplomás minimálbért bárhol megkapják, és nem kell több műszakban, hétvégén, ünnepnapokon is dolgozniuk.

– Hány százalékban szorulnak bérkorrekcióra a kerületi kórházakban?

– A minimálbért mindenki megkapja. Minimum 100, de inkább 200 százalékkal kellene, hogy emelkedjenek a jelenlegi bérek, nemcsak a diplomásoké, hanem a felsőfokú végzettségűeké is ahhoz, hogy ne hagyják el a pályát, és ne menjenek külföldre dolgozni. A bérkorrekció minden egészségügyi dolgozónál szükséges lenne.

Létszámhiány minden szinten

– Mekkora a létszámhiány?

– Huszonöt százaléknál is nagyobb. A 2004 májusában életbe lépett törvény szerint a napi munkaidő nem lehet hosszabb 12 óránál. Ez máris egy ellentmondást okoz: nem hajtható végre ez a törvény a jelenlegi munkaerőhiány mellett.

– Térjünk vissza házunk tájára. Mi a helyzet a Transzplantációs és Sebészeti Klinikán?

– Természetesen, mi sem vagyunk mentesek ettől a helyzettől. Nálunk 10 százalék körül van a hiányzó ápolók száma. Elsősorban a három műszakos ápolóknál jelentkezik ez a gond. Az asszisztensi munkakörökben jelenleg nincs létszámhiányunk. Klinikánkon minden ápoló szakképzett. A kari vezető főnővér, Csetneki Julianna által végzett felmérés azt mutatta, hogy az egyetem klinikái közül nálunk a legmagasabb az ápolók képzettségi szintje.

Folyamatosan végzünk betegelégedettségi vizsgálatokat, amikből kitűnik, hogy elégedettek velünk: négyes-ötös minősítést kapunk a betegektől. Igyekszünk megtartani ezt a színvonalat, amelynek a fenntartásáért naponta harcolunk. Ugyanakkor csak lelkesedésért, dicséretért a boltban semmit sem lehet vásárolni. Úgy gondoljuk, nálunk 10-15 százalékkal magasabbak a bérek a többi klinikához viszonyítva, azonban a helyzetünk még így sem kielégítő. Speciális betegcsoportot látunk el, ami magasabb képzettségű szakembereket igényel.

Komplex feladatok

A klinikán szakmai profilbővítések várhatók, megkezdődnek az élődonoros gyermek májátültetések, amelyek nagy kihívást jelentenek ápolóinknak. Ha felnőtt-ápoló valaki, akkor nem lehet gyermek-intenzív terápiás képzésbe beiskolázni. Gyermekápolók viszont nem veszik szívesen, hogy többnyire felnőtteket kell ápolniuk.

Most az okozza a legnagyobb fejtörést, hogyan találjunk komplex tudással rendelkező szakápolókat, akik vállalnák mindkét területet: a helyzettől függően a felnőtt- és a gyermekápolásban egyaránt ellátnák az ápolói feladatokat. Eddig két ilyen kollégát sikerült felvennünk a klinikára, de még legalább három személyre lenne szükségünk.

Szakmai tagozatok a kamarában

A kamarában a szakmai tagozatok választása folyik, a fővárosban szinte valamennyi tagozat megalakult. Ami lényeges lesz, hogy megszervezzük a tagnyilvántartást, és egységbe hozzuk a működési engedélyek nyilvántartását, hogy ellenőrizhető legyen, minden szakdolgozó megszerezte-e a kreditpontokat képzéssel és továbbképzésekkel. Az ismeretanyag bővítése legalább annyira fontos, mint az orvosoknál, hiszen tudás nélkül nem várhatjuk el, hogy elismerjenek bennünket, szakdolgozókat.

Ilonka Mária

 
Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2004/12. szám | Előző cikk | Következő cikk