Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2004/10. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · V. évfolyam 10. szám · 2004. október 1.
Dadan a csudalény

Dohos Antal 10 éves. Magyarország eldugott, pici, de varázslatos falujában él. Szülei nagyon szeretik őt, s a csillagokat is lehoznák érte. Dadannak becézik. Egyke. Nehéz természete van. Nem jár iskolába. Nincs is iskola számára. Pedig van ám keze-lába! Mégsem járhat. Bizarr a viselkedése, mondják az ismerősök. Barátja sincs. Senki sem kíváncsi rá, már-már félnek tőle. Dadant sem érdeklik az emberek. Oszlopot számol, kedvére. Minden nap, ugyanazon az úton, minden oszlopot megérint. Ha nincs oszlopszámolás, dühroham van. Időre született, egészségesen. Mondják, a vasszöget is megeszi.

Szeret nejlonharisnyát megérinteni. Sikongva ér hozzá, persze ha idegen néniken van. Ilyenkor a család elrebeg egy bocsikérést, tulipiros arccal. Szégyellik. Alig mozdulnak ki, bezárkóztak. Lelkileg is. Szobafogság, házfogság. Cél elrejteni a gyereket a világ elől. Pedig mikor született, éjt nappallá téve folyt a dínomdánom. Édesapa boldog volt, hogy fia lett. Ekkor kiszaladt az utcára, s mindenkit invitált egy kupica pálinkára. Emberek irigykedtek a boldogságára. Sokat mosolygott. Mára ez megfakult, csak a ráncok jelzik a mosoly helyét.

Dadant még a kertbe sem engedik ki felügyelet nélkül, a jószágok közé. Még kárt tenne bennük. Kacsát, libát megkergeti, a tyúkok tollait kihúzgálja. Eleven, rosszcsont gyermeknek gondolják. A kihúzott apró tollal órákig eljátszik. Leguggol, majd hirtelen felugrik. Sőt már-már repül is. Hatalmasat tud ugrani. Keze lendül, s a toll kiszabadul a pici markából, s úszik a levegőben. A toll megperdül a tengelye körül, napsugár ragyog a szélein. Gyönyörű. Mi is szépnek találnánk, ha lenne rá időnk. Ilyenkor örül. Tapsol. Csengő hangon csiripel. Senki nem érti. Keveset beszél, de akkor is tőmondatokban és hibásan. Mindent ért, ha ő is úgy akarja.

A porszívót is szereti. Mikor látja az édesanyját a gardróbszekrényhez menni, izgalomba jön. Reméli, hogy porszívózás lesz! Száját harapdálja, 5 ujját szétfeszítve legyezi magát. Artistákat megszégyenítő ügyességgel ugorja át a porszívót. Fáradtságot nem ismer. Ha mamája hagyná órákig ugrálgatna. Mikor a gépet bekapcsolják, hasonló frekvencián énekelget. Az értelmetlen szófoszlány keveredik a gép zümmögő hangjával.

Dohos Antal 10 éves. Nem beteg. Csak a környezete gondolja annak. Ő fogyatékos. Autista.

Nagylóczi
EFK

 
Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/10. szám | Előző cikk | Következő cikk