Eseményekben bővelkedett az Urológiai Klinika élete az idei első félévben. Egy héttel hamarabb lett az EU tagja, mint az ország. Erről és más örvendetes történésekről beszél dr. Romics Imre igazgató professzor, aki kis kitérővel három évtizede dolgozik a klinikán.

– A diplomázás után a Kórélettani Intézetben kezdtem 1971-ben. De urológus szerettem volna lenni, három esztendő múltán vett fel prof. dr. Babics Antal, akkori igazgató a klinikára. Azóta mindössze kétszer két és fél évet voltam távol innen. Ezt az időt Németországban, illetve az ORFI Urológiai Osztályának főorvosaként töltöttem. Onnan tértem vissza hét évvel ezelőtt a klinika élére. Nem volt könnyű... A kollégák fele idősebb volt nálam, és a főnökeim voltak korábban. Ráadásul jelentős adósságot vettem át, ami miatt negatív balanszot hurcoltam évekig. Ettől a tehertől sokáig nem szabadultam meg, most először lett pozitív a szaldónk. Szóval komoly személyi és szakmai változásra volt szükség.

Külföldi kapcsolatok

– Ennek tudható be, hogy az European Board of Urology (EBU) áprilisban akkreditálta a klinikát?

– Ez egy biztos, kézzelfogható jele annak, hogy egységes, jó hangulatú csapat jött létre. Kétéves, igen szigorú procedúra előzte meg az akkreditációt. Nem csak számtalan kérdésre kellett válaszolnunk, adatokat közölnünk, hanem kétszer személyesen is ellenőrizték a klinika oktató, tudományos és gyógyító munkáját. Megfeleltünk a feltételeknek: európai képzőhellyé váltunk. Ezentúl a kontinens összes országából hozzánk érkező rezidensek itteni tanulmányai beleszámítódnak a képzési időbe. De más megtiszteltetés is ért áprilisban: tagja lettem az ESU-nak (European School of Urology). Ennek a 120 urológus professzorból álló testületnek 15 tagú vezetősége továbbképző előadásokat szervez az európai országokban, előadókat jelöl ki, illetve a board-tagok is tartanak előadásokat – jómagam legközelebb Belgrádban. Emellett változatlanul dolgozom az EAU (European Assotation of Urology) különböző bizottságaiban. Ezek a megbízatások azért is fontosak, mert az európai urológiai „hadszíntéren” kevés a közép-kelet-európai. Az ESU vezetőségében csak én képviselem a régiót, az EBU certifikációt pedig elsőként mi kaptuk meg, azóta két lengyel klinika is elnyerte. A térségből szintén egyetlenként vagyok tagja a British Journal of Urology International szerkesztőbizottságának. Júliustól már az European Urology Today szerkesztőbizottságságához is tartozom. Erre megint csak áprilisban kértek fel, miként arra is, hogy tartsak előadást a SIU (Societas International d' Urologie) kongresszusán, amelyre a kontinens e térfeléről még egy lengyel és egy orosz kollégát hívtak meg előadónak.

– Akkor az április igazán kiemelkedő hónap volt professzor úrnak...

– Úgy látszik, ahogy baj nem jár egyedül, úgy az öröm sem. Májusban jelent meg a klinikán szerkesztett új interdiszciplináris folyóirat, az Uroonkológia, melynek szerkesztőbizottsági tagjai kiváló hazai kollégák, és a nemzetközi tanácsadó testületben is elismert európai, amerikai szakemberek vannak. Tavaly óta szerkesztem az Urológiai Szemlét, az angol Urological Survey „mását”, a legfontosabb dolgozatok rövid összefoglalásának magyar fordítását a Pfizer támogatásával adjuk ki. Az utóbbi időben néhány szomszédos ország szakmai szervezete tiszteletbeli taggá választott, legnagyobb kitüntetésként két éve a Német Urológus Társaság 50. „levelező” tagja lettem. Itthon nemrég járt le négy esztendős elnöki megbízatásom az Urológiai Szakmai Kollégiumban, és áprilistól az Akadémia közgyűlésének doktor képviselője vagyok.

Közösséggé kovácsolódás

– Jelentősen gyarapodott a klinika mostanában.

– Mint arról már az újságban is olvashattak, februárban alapítványi és pályázati pénzekből ultrahanggal, laparoszkóppal, egyéb műszerekkel bővítettük az ambulanciát. Azóta átépítettük a portát, elegáns recepció várja a belépőket. Az elmúlt hét esztendőben tantermet, urodinámiás laboratóriumot, egyágyas kórtermeket létesítettünk, és nagymértékben növeltük a műszerparkot. 1997-ben mindössze egy ureterorenoszkóppal meg nephroszkóppal rendelkezett a klinika. Azóta 3-4 garnitúrát „elfogyasztottunk”, hiszen az endoszkópos műtétek száma az 1996-os 15-ről mára 200-ra nőtt.

– Elégedett a jelenlegi állapottal?

– Soha nem vagyok az. Munkatársaimat is folyton a többre, a jobbra ösztökélem. Részben az ő érdekükben, de természetesen a klinika is csak akkor megy előre, ha mindenki, orvosok és szakdolgozók együtt tolják előre a szekeret. Az egészségügyi tevékenység szolgálat. Betegközpontúnak kell lenni. A betegektől kapott legnagyobb elismerés, ha nemcsak a bánásmódot dicsérik, hanem azt is, hogy betegségük súlyosságától függő kezelést, törődést kapnak. Ez munkatársaim hivatástudatának legfőbb bizonyítéka. Az együttműködést elősegítik, erősítik a klinikai, orvoskari vacsorák, a Füvészkerti Urológus Napok farsangi báljai, amelyek a mai igen nehéz viszonyok között is elviselhetővé teszik a mindennapok számtalan apró gondjait és eredményes munkához vezetik közösségünket.

– h –