|
Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2004/10. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
| Semmelweis Egyetem · V. évfolyam 10. szám · 2004. október 1. |
| Tanít, edz és osztályt vezet |
A Testnevelési és Sporttudományi Kar új tanulmányi osztályvezetője, dr. Reigl Mariann egyetemi docens június 1-jétől tölti be munkakörét. 1975-ben végzett a TF-en, majd a Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított testnevelést, később a TF Kutatóintézetében kapott munkát. Az intézmény megszűnése óta a Sportjáték Tanszéken tanít: az iskolai testnevelés játékait, kosárlabdát, magyar népi játékokat, levelező tagozaton sportjátékot, valamint ütőslabdajátékot, a tantárgyakat mintegy 110 órában. A főtantárgyak majd a második félévben indulnak és addig az új feladatkörében a hallgatók ügyeit támogatja. Mint mondja, számára nagy kihívást jelent az új pozíció. A felsőoktatás egésze változások előtt áll. Tantervek készítésében, szakindításban már korábban is részt vett. Most pedig át kell látni az egész kar munkáját, amely jövőre átáll a bolognai oktatási formára. Ezt azt jelenti, hogy a hallgatók kétszintes képzésre jelentkezhetnek: aki a három éves képzést célozza meg, az főiskolai diplomát kap, aki még egyetemi diplomát akar szerezni, annak még ezen kívül két évet kell majd tanulnia. A TF-en eddig a testnevelő tanár kétszintű képzési feltételeit dolgozták ki, a tanév végéig azonban valamennyi szaknál készen kell állniuk az indulásra. A bevezetéshez pályázat segítségével szeretnének anyagi támogatást kapni. A testnevelő tanári szakon Magyarországon két egyetemnek van meg a jogosultsága, hogy masterképzést folytasson: a Pécsi Tudományegyetemnek és magának a TF-nek. Aki tehát a jövőben masterfokozatot akar szerezni, az a két oktatási intézmény közül választhat. A docens asszonynak meglehetősen zsúfoltak a napjai. Reggel korán indul Mátyásföldről és munkaideje sosem ér véget délután 4 órakor. Pedagógus hitvallásáról a következőket mondja: – Minden diákot rendkívül szeretek. Úgy érzem, ha szeretettel fordulok feléjük (teljesen mindegy, hogy kamaszkorúakról vagy felnőttekről legyen szó), akkor mindig pozitív jelzések érkeznek vissza. Mindenhová úgy érkezem, hogy azt érezzék, bármit elmondhatnak nekem. Számos kollégám tanítványom volt, mindig szívesen megkérdezem a nálam fiatalabbak véleményét. Tudományos munkámról szólva: három évvel ezelőtt védtem meg a neveléstudományi és sporttudományi szak PhD-fokozatát. A kosárlabda területén eleinte kiválasztással és utánpótlás-neveléssel foglalkoztam, most pedig a kisiskolások testnevelését kutatom a VI. osztályig bezárólag, mivel véleményem szerint ebben az életkorban dől el, hogy valaki milyen testmozgás-kultúrát visz magával a felnőtt korba. A PhD disszertációmban a koordinációs képességek vizsgálatával foglalkoztam. Kidolgoztam egy képességfejlesztő játékprogramot is. Nagyon örülnék, ha az alsó tagozatban is testnevelő tanárok tanítanának és nem ártana, ha bevezetnék az általános iskolákban a mindennapos testnevelési órákat. A gyermekek nagyon sokat ülnek a számítógép előtt, állandóan fegyelmezik őket az iskolában és otthon, nem ugrálhatják ki magukat, mert idegesítik a felnőtteket. Tehát ezért lenne fontos a rendszeres testmozgás. Én ezt a szemléletmódot adom tovább a tanítványaimnak, a harmadéves évfolyamnak, ahol évfolyamfelelős vagyok, vagyis a leendő testnevelő tanároknak. Ilonka Mária |
|
Lap teteje |
Semmelweis Egyetem újság |
2004/10. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|