Dr. Csiba Árpád

Egy tudományos eredményekben gazdag és sikeres, családi életében boldog, nagyszerű személyiség távozott körünkből, immáron örökre.

Az 50 éves fennállását jövőre ünneplő Fogorvostudományi Kar ismét elvesztett valakit, aki megalakulása óta (1954) meghatározó egyénisége volt, aki 40 éven át nyugdíjazásáig (1993) pótolhatatlan tagja volt a Szájsebészeti és Fogászati (régi nevén Stomatologiai ) Klinikának.

Mint a klinika Szövettani Laboratóriumának vezetője, szakmai felkészültségével, gazdag tapasztalatával, számos gondosan megírt szakkönyvével nemcsak a hazai orális patológia irányát jelölte ki, hanem külföldi kongresszusokon tartott előadásaival (24 német, 7 angol, 4 francia, spanyol, finn stb.) komoly nemzetközi elismerést szerzett.

Csiba Árpád Csornán született 1928. október 19-én, magát haláláig Rábaszovát szülöttjének tartotta, ahol apja egy életen át körorvosként működött. Ez a nemes lokálpatriotizmus egyik döntő vonása volt személyiségjegyeinek. A Rába-közi emberek büszkeségével, az élet nehézségeivel szembeni ellenálló képességével fogadta az olykor őt ért kudarcokat. Ugyanakkor minden sikerét szülőföldje kisugárzásának vallotta.

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ma: Semmelweis Egyetem) Orvosi Karán 1953-ban elnyert általános orvosi diplomával a Szájsebészeti- és Fogászati Klinikára került, ahol Balogh Károly, Berényi Béla, majd Vámos Imre igazgató professzorok mellett, mint gyakornok, tanársegéd, végül, mint egyetemi docens működött. Utóbbi tragikusan hirtelen halála után 1980/81-ben a klinika megbízott vezetője volt. Utolsó aktív évtizedét Szabó György professzor mellett töltötte.

A klinika mindenkori vezetősége és munkatársai Csiba doktort nemcsak mint orál-patológust, hanem mint kiváló szájsebészt tartották számon. Felismerték didaktikai érzékét, kiváló előadókészségét, a tanuló ifjúság iránt tanúsított szeretetét és segítőkészségét, megbízták az Orális Patológia tantárgy előadásával, valamint 17 éven keresztül az intézet Tudományos Diákkörének vezetésével.

Csiba Árpád egyetemi előadásai valóban élményszerűek voltak, már maga az ízes dunántúli kiejtés, a beszéd dinamikája, a sajátos hangsúlyok, a páratlan metakommunikáció olyan színt vitt be az akkor még ódon, mára már megújult, mindig zsúfolásig megtelt tanterembe, ami – én, aki úgy érzem, Csiba Árpádban egy nagyszerű barátomat vesztettem el – még soká visszacseng mindazokban a ma már dolgozó fogorvosokban, akik Őt hallgatták.

Csiba Árpád gazdag életpályáját számos kitüntetés díszíti, könyvei, tudományos dolgozatai maradandóak. Számára azonban élete legnagyobb eredménye volt egy olyan család megteremtése, melyben felesége, a kitűnő keramikus, kórboncnok fia, fogorvos leánya és legfiatalabb, pszichológus fia szerető, meghitt, alkotó munkára nyugodt otthont biztosítottak számára.

Csiba Árpádban a magas intellektussal hihetetlen színes emocionális gazdagság párosult. Ez adta meg igazi emberi nagyságát. Mindig csillogó szemei, élénk mimikája lényének belső tisztaságát tükrözték.

Ezek azok, amiket nem adnak vissza az életrajzi lexikonok róla szóló élettelen lapjai. Ezek azok, amiket távozásával most már örökre elvesztettünk.

Dr. Donáth Tibor