Dr. Cserháti Endre

„Furcsa játéka a sorsnak, hogy az idén éppen nekem juttatták a Flesch Ármin emlékére alapított díjat. Ő volt ugyanis életem első doktor bácsija, aki hosszú ideig Bókay János junior helyetteseként itt, az I. sz. Gyermekklinikán dolgozott. Az én későbbi második otthonomban, ahol magam is több mint húsz esztendőt töltöttem el igazgató-helyettesként.” – meséli dr. Cserháti Endre professzor.

A csecsemőkori gyógyítóról még nem maradhattak személyes emlékek, annál inkább a helyébe lépő doktorról, az orvostovábbképzés első gyermekgyógyász professzoráról, dr. Steiner Béláról. „Óriási hatással volt rám. Gondossága, segíteni akarása annyira belém vésődött, hogy később, már gyakorló orvosként önkéntelenül felidéződtek bennem szavai, mozdulatai. Béla bácsi fiatalon ugyancsak a mi klinikánkon tanársegédeskedett, s ide tért vissza nyugdíjasként. Személyisége, példája nyomán választottam a gyermekgyógyászatot. Az viszont, hogy orvos leszek, sosem volt kétséges. Apám medikusként frontkórházban szolgálta végig az első világháborút, de mire hazatért, a polgári jómód már tovaszállt és nem fejezte be az egyetemet. Így én folytattam a nagypapa hivatását.” Dr. Cserháti Mór volt a kialakulóban lévő Angyalföld első körorvosa. Eleinte lovas kocsival látogatta betegeit, ahogy ifjú korában tette, mikor még a nógrádi falvakat járta. „Rövid ideig újraélhettem az életét, 1961-ben helyettesítőnek küldtek a Bakony aljára. Nem ismerhettem őt, de orvosi táskája megmaradt. Egyszer, két éves lehettem talán, felkaptam, fejembe csaptam apám kalapját és így masíroztam a kertben... Hetvenedik születésnapomra meglepetésül Tulassay Tivadar professzor úr, a lányommal titokban szövetkezve, fotósorozatot állított össze rólam a családi albumból, melyet aztán az ünnepségen jó humorral kommentált. Derültek is a kollégák, amikor megláttak engem hat hónaposan – anyaszült meztelenül”.

Asztmaellenes ajánlás

Az 50-es években még újdonságnak számító gyermekallergológiába a Franciaországból hazatért dr. Schöngut László avatta be a fiatal Cserháti doktort, aki korán kezdett el foglalkozni a gyermekkori asztma felnőttkori következményeivel, majd a kór biokémiai paramétereivel. Hamar fölfigyelt arra, hogy a szénanátha, amely gyerekkorban praktikusan nem létező betegség volt, Magyarországon is megjelent, s elsőként létesített negyedszázada, dr. Mezei Györgyi adjunktus közreműködésével, szénanátha-ambulanciát. Az utóbbi időben a figyelem a betegség immunológiai aspektusaira irányult, illetve a klinika profilja két éve a dr. Kovács Lajos vezette hörgőtani laborral bővült. „Büszke vagyok arra, hogy tanítványaim, munkatársaim közül körülbelül annyian szereztek tudományos minősítést gyermekkori allergopulmonológiából, mint mások együttesen az egész országban. Igazi örömöt jelentett számomra, hogy a WHO egész világra kiterjedő asztmaellenes stratégiájának (Global Initiative for Asthma, 1995) megfogalmazásához közreműködőként engem kértek fel régiónkban. Egyidejűleg kezdeményeztem, hogy legyen a betegség kezelésére magyar állásfoglalás is.” Szintén a professzor szorgalmazására született meg 2002-ben a Gyermekkori légzőszervi megbetegedések című tan- és kézikönyv.

„Amíg az embert a lába kiszolgálja, és még nem beszél csacsiságokat, addig talán még munkálkodhat. Ősztől például új típusú gyermektüdőgyógyász-képzés indul, hadd dicsekedjek: ennek rendje, többek segítségével, az én elképzeléseim alapján módosult. Ezentúl nem elég, ha a rezidens csupán valamelyik gyermek-tüdőgyógyászati területen tölti le az előírt két évet, hanem meghatározott ideig a gyakorlatban kell tapasztalnia minden lényeges szakmai problémát: a kezdettől a következményig, beleértve a koraszülöttek lélegeztetését, a gyerektbc-t és a felnőttkori tüdőgyógyászatot is.”

Erőfeszítések őrzése

Amilyen szenvedéllyel igyekszik megismerni a múlt értékeit, olyan nagyvonalúan osztja meg tudását másokkal. Kifogyhatatlan mesélő, nincs olyan szakmai vagy akár művészeti téma, amelyről ne jutna eszébe valamilyen orvos- vagy kultúrtörténeti adalék. „Meg kell próbálni inspirálni a környezetet. Megmutatni, hogy milyen erőfeszítések árán haladt előre a tudomány, és elhinteni: attól, hogy orvosok vagyunk, még nagyon sok érdekes dolog van a világon, s ebből ki-ki annyit tegyen magáévá, amennyire képes.” Megírta az asztma kultúrtörténetét, a Magyar Gyermekorvos Társaság krónikáját, s minden esztendőben újabb és újabb részleteket közöl a klinika évkönyvében az intézet múltjáról – legutóbb, az ünnepi készülődés jegyében, a 200 éve született Schoepf-Merei Ágostonról. „Örülnék, ha a gyermek-tüdőgyógyászatnak megmaradna a helye a klinikán és megtartaná országon belüli meghatározó szerepét évtizedek múltán is. S ha akkor valaki az intézet történetének tanulmányozásakor észrevenné, hogy volt itt egy Cserháti nevű orvos a 2000-es évek környékén, aki tett egyet s mást az emlékek megőrzéséért, megismertetéséért.”

Tóth Andrea