Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2004/9. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
Semmelweis Egyetem · V. évfolyam 9. szám · 2004. szeptember 13. |
Könyvajánló |
![]() |
I.sz. Gyermekklinika évkönyve 2003 Egyetemi kiadvány, Táncos Grafika 2004 Manapság dívik az „átvilágítás”. Átvilágítanak vállalatokat, intézményeket, egyetemeket, hogy azoknak működéséről, való állapotáról a sok jelentésirogatás helyet tiszta képet kapjanak. Az I.sz. Gyermekklinika nem igényel átvilágítást. A most megjelentetett évkönyv az előző évekéihez hasonlóan nemcsak konkrét képet ad az oktatás, a kutatás a gyógyítás terén az adott évben, ezúttal 2003.ban elért eredményekről, hanem ezen adatokat személyekre lebontva tárja elénk. Így nemcsak a klinika egészének munkáját ismerjük meg, hanem nevesítést kap a kollektíva minden egyes tagja, a gyakornoktól az egyetemi tanárig. A klinika sikeres működését az igazgató két szóban fogalmazza meg: hit és bizalom. Ars poeticáját két nagyszerű gondolat determinálja. Elsőként Hamvas Béláé, aki szerint keressük mindig a pozitívat, mert „Minden sötétség igazi értelme, hogy fény. Minden szenvedés értelme, hogy öröm.” A másik Weöres Sándor sorai: „Egyetlen ismert van, a többi csak toldás, alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Aki gondosan áttanulmányozza a 2003. Évkönyvet, az meggyőződhet arról, hogy a több nyelven történő oktatás eredményei, a hihetetlen termékenység a tudományos munkában, a sikeres klinikai munka, az ápolás, a betegellátás mutatói, a kiegyensúlyozott gazdasági helyzet csak egy olyan klinikán valósulhat meg, ahol minden munkatárs, a portástól a professzorig magáévá teszi és cselekszi Weöres Sándor nagyszerű gondolatát. Machovich Raymund: Egy korty idő Accordia Kiadó Budapest 2004 Egyetemünk nemzetközi hírű biokémia professzorának immáron második szépirodalmi műve. A témájában rendkívül lebilincselő regény egyben lélektani kérdést feszeget: miben lehet azonos az élet szerelme, s a szerelem élete, sőt tovább megy és filozófiailag elemzi az idő lételméleti problémáját. Vajon végzetszerűen foglyai vagyunk az intenzíven átélt időnek, ahogy a könyvet kiadó Balázs Tibor felveti, avagy a szabadság legfelsőbb határait érintjük meg benne. A kódolt válasz megfejtése az olvasóra hárul. Birtalan Győző: Irányzatok az újkori orvostudományban Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum 2004 A Johan Béla Alapítvány támogatásával készült munkát a kiváló orvostörténész nem orvostörténeti oktató anyagnak szánta. Célja az, hogy a történelmi távlatokba tekintő olvasó a szerzővel együtt kövesse a modern orvostudományhoz vezető hosszú, küzdelmes utat és eközben megcsodálhassa annak imponáló kibontakozását. A szerző megvizsgálja mindazokat a főbb elméleti irányokat, melyekben a jelenkori medicina meghatározó elemei megjelennek. A kezdetekre való visszatekintés alapja Francis Bacon (1561–1626) Novum Organuma. A XVI.-XVII. század klasszikusai közül néhány kiemelve: Paré, Fracastoro, Vesalius, Galilei, Harvey. Új irányzat a XVIII. században a jatrokémia, majd a jatrofizika, a betegségek folyamatában a kémiai és a fizikai tényezők szerepének kiemelése. Ezt követik különböző vitalista modellek, megszületnek az életerő, az életösztön fogalmak, mint a test működésének meghatározói. A XIX. században az addigi tünettanban gondolkodást a kórbonctani korszak váltja fel. A Virchow-i sejtpatológia, melyet követ Claude Bernard nyomán a kísérleti élet- és kórtan klinikai integrálódása, a kóroktan kiszélesedése. Ezzel érkezünk meg a mai, modern medicinához. Birtalan professzor kitűnő munkájában minden jelentős kutató említést nyer. Nevük és szerepük ismerete elengedhetetlen. Dr. Donáth Tibor |
Lap teteje |
Semmelweis Egyetem újság |
2004/9. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|