A Semmelweis mellszobor előtt dr. Rigó János egyetemi docens megemlékezését tartja

Semmelweis Ignác, az egyetemes orvostudomány kiemelkedő alakja, egyetemünk névadója, az anyák megmentője 186 évvel ezelőtt, 1818. július 1-én született. Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy a klinikánk udvarán felállított bronz mellszobra előtt tisztelettel adózunk és emlékezünk az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika egykori igazgató professzorára, akinek munkássága megalapozta a hazai medicina tekintélyét és hírnevét. Ez a megemlékezés hivatalos egyetemi ünnepséggé vált. A gyermekágyi láz ellen folytatott heroikus küzdelme számos üzenettel, tanulsággal szolgál. Semmelweis humanizmusa, emberszeretete, empátiás készsége az anyákkal, példaértékű az orvostársadalom számára.

A lázas, szeptikus állapotban levő, kétségbeesetten szenvedő, haldokló asszonyok között a tehetetlenség megsemmisítő érzésével dolgozott, megkísérelte a gyógyítást, amely emberfeletti lelkierőt és kitartást igényelt.

Döbbenten állt a gyermekágyi láz pusztítása előtt, naponta látta örülni, majd meghalni az anyákat. Képtelen volt elfogadni a gyermekágyi láz magyarázatául szolgáló elméleteket. A kórkép eredetére az elhunyt gyermekágyas anyák boncolása során kereste a választ.

Éles klinikai megfigyelőképessége, fáradhatatlan kitartó szorgalma segítette abban, hogy felismerje a felboncolt halottak azonos kórképét, ami a hashártya, a mellhártya, a szívburok, az erek és a nyirokerek gyulladásában jelentkezett. Tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az eredetileg külön kórképként diagnosztizált endometritis, metritis, oophoritis stb. egy és ugyanazon betegség különböző megjelenési formája. A gyermekágyi láz okát a szülészek által végzett post mortem vizsgálatok során a kézen maradt „hullarészek és a bomló szerves anyagok” által létrejött fertőzésnek tulajdonította. Akkor a baktériumokat még nem fedezték fel, de Semmelweis leírta azok hatását, következményeit, a pyemiát. (...)

Azt gondolta, hogy a félelmetes betegség megelőzése minden kétséget kizáróan igazolja módszerének hatásosságát. Ebben tévedett. „Az igazság felfedezésének képessége nem elegendő, olykor könyebb felismerni az igazságot, mint meggyőzni róla a kortársakat.” – írja Lax Henrik. (...)

Miért nem értették meg, és miért nem értékelték Semmelweis tanait?

A résztvevők első sorában dr. Tulassay Tivadar rektor, dr. Papp Zoltán, a klinika igazgatója, dr. Kendrey Gábor Professor Emeritus

Egyes kortársai azt gondolták, hogy Semmelweis a gyermekágyi láznak csupán egy újabb elméletét fogalmazta meg. Ennek azért nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, mert a kórkép etiológiáját már teljesen ismertnek tekintették. Volt olyan tankönyv, mely a gyermekágyi láznak 31 okát sorolta fel.

Egyesek szerint Semmelweisnek más elméletek helytelenségét is bizonyítania kellett volna. Talán ha adatokat gyűjt a korábbi elméletek cáfolására, kedvezőbb megítélésben részesül.

Vitathatatlan, hogy elmélete olyan elismert, híres professzorok szemléletével ütközött, mint Virchow és Scanzoni. Amennyiben utóbbiak elfogadják Semmelweis elveit, saját szakmai tekintélyüket kockáztatták volna.

Megfelelően ismerték-e Semmelweis tanait? Biztos, hogy nem.

Sajnos Semmelweis is hibát követett el azzal, hogy nem publikálta eredményeit, bár felfedezésének jelentőségével tisztában volt. A tudományos felfedezésen kívül annak szakmai elfogadtatása, ismertté tétele sokszor kifinomult diplomáciai érzéket igényel a tudománypolitikában.

Egyetlen igazi barátja, Markusovszky Lajos rábeszélésére írta első közleményeit, melyek az Orvosi Hetilapban és a Wiener Medizinische Wochenschriftben jelentek meg. „A gyermekágyi láz kórtana fogalma és profilaxisa” című könyvét, német nyelven 1861-ben adták ki. Hiába küldte el valamennyi európai neves szülész professzornak, csalódás érte, mert ellenségesen vagy közömbösen fogadták. Kétségbeesésében „Nyílt levelek” útján próbálta meggyőzni kortársait, azonban türelmetlen, sokszor nyers stílusa következtében még inkább elfordultak tőle. (...)

Korai tragikus halála szintén hozzájárult tanítása átmeneti mellőzéséhez.

Bár élete során számos szakmai kudarccal és magánéleti tragédiával kellett megküzdenie, életműve maradandó.

A szülés után fellépő lázas állapotok megelőzése, kezelése mind a mai napig aktuális problémát, kihívást jelent a szülészet számára. A legfejlettebb országokban, a korszerű széles hatásspektrumú antibiotikumok korában az anyai halálozás közel harmadáért még mindig a post partum kialakult szeptikus állapot felelős. A gazdaságilag elmaradt, fejletlen országokban, ahol az anyai halálozás napjainkban is megközelíti az 1 %-ot, még súlyosabb a kép.

Semmelweis tanainak betartása, az aszepszis-antiszepszis szabályainak szigorú alkalmazása az anyák százezreit menthetné meg jelenleg is. Ezek az adatok felhívják a figyelmünket arra, hogy az emlékek ápolásán túl, Semmelweis tanításának és elveinek állandó hangsúlyozása napjainkban is aktuális és szükséges.

*Részletek a július 1-én elhangzott ünnepi beszédből, az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika kertjében lévő Semmelweis szobor megkoszorúzásakor.