A Biofizikai Intézet munkatársai 2004. március 19-én búcsúztak Góliánné dr Bartha Klára kandidátustól, aranydiplomás gyógyszerésztől, egyetemünk nyugalmazott docensétől.

Gólián Béláné Csehszlovákiából, Losoncról jött, miként akkor sokan mások is. 1952-ben elvégezte a Budapesti Egyetem Gyógyszerésztudományi Karát, és friss gyógyszerészként belépett az Orvosi Fizikai (később Biofizikai) Intézetbe. Itt összetartó, törekvő közösségre talált, amely meleg szeretettel befogadta. Klárika jellemző vonásai közé tartozott a nagy-nagy segítőkészség, a lelkiismeretesség és a kötelességek teljesítésére való tudatos törekvés. Az intézeti közösség elvárta az oktatásban, a tudományos kutatásban való teljes értékű részvételt. Ezeken felül, ha nő volt az illető, akkor természetesen a családját is el kellett látnia. Ez akkor is így volt. Klárika kötelességének érezte azt, hogy – ha a szükség úgy hozza – akkor gondolkodás nélkül vállaljon bármilyen áldozatot is. Így például friss diplomával a zsebében további tanulást is vállalt: továbbképezte magát például (bio)fizikai alapismeretekből annak érdekében, hogy az Orvosi Fizikai Intézetben gyógyszerészi fizikát tanuló gyógyszerész hallgatók laboratóriumi gyakorlatait kellő színvonalon tarthassa meg. Klárika ezt tette is nagy szeretettel, és nemcsak mint gyakorlatvezető, hanem mint az intézet Gyógyszerészkari tanulmányi felelőse is tevékenykedett hosszú éveken át.

Kiemelkedő lelkiismeretességgel végezte kutatómunkáját is: kezdetben a kristályok növesztésének és alapanyag-tisztításának rejtelmeivel foglalkozott. Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején Tarján professzor mozgósította az intézet kutatóit egy új, perspektivikusnak mutatkozó kutatás érdekében. Ez a kutatás a radioizotópok orvosi/biológiai felhasználási lehetőségeinek feltárására, a lehetőségek alkalmazásának kidolgozására irányult. Az alakuló csoport vezetésére a kiválóan tehetséges Nagy János kapott megbízást, és Klárika lelkesen, sikeresen kapcsolódott bele ebbe a munkába. Eredményeit számos tudományos publikáció, egyetemi doktori dolgozat jelzi, majd 1980-ban elkészítette kandidátusi munkáját, aminek alapján elnyerte a biológiai tudomány kandidátusa fokozatot.

Klárika az oktatáson és a tudományos kutatáson túl az intézet adminisztratív feladataiban is vezető szerepet vitt, hosszú időn keresztül vezette a gazdasági ügyeket, amelyek akkor sem voltak egyszerűek: akkor is meg kellett tervezni minden fillért, akkor is küzdeni kellett minden beszerzésért. Ebben Klárika a vezetés kiváló partnere volt: a megfelelő helyen/embernél kitartóan előszobázott, kunyerált (ma úgy mondanánk, hogy lobbizott), és ezt addig tudta csinálni, amíg célt nem értünk. Egyetemünk Dr. Bartha Klára tudományos, oktatói, menedzseri tevékenységét 1983-ban docensi kinevezéssel ismerte el. Egyetemi docensi kinevezést elérni önmagában is szép karriert és még hosszabb pályafutást ígért volna. Ekkor azonban a munkahely iránti kötelezettséget felülírta a családdal szembeni kötelezettség: Klárika habozás nélkül visszavonult azért, hogy beteg édesanyját, majd férjét ápolja.1987-ig még vissza-visszajárt az intézetbe: de amikor úgy érezte, hogy túlságosan kimaradt az élet sodrásából, akkor végleg visszavonult és nem jött többé. A munkatársak iránti figyelmes szeretete azonban nem szűnt meg: Nem volt olyan névnap, születésnap, karácsony, húsvét, amikor jókívánságaival Klárika legalább telefonon ne jelentkezett volna. Azután ez is elmaradt; már az elküldött képeslapra, az aranydiplomára sem érkezett válasz: Klárika – mint mindig – szerényen, csendben visszavonult. Hosszú szenvedés után hunyt el. Emlékét szeretettel őrizzük.

Dr. Rontó Györgyi