Dr. Gombocz János

Az idei PhD Tudományos Napokon, eltérve a szokásoktól, a „Kiváló PhD-oktató” címmel kitüntetetteket kérték fel nyitóelőadások tartására. Először erről az ötletről kérdeztük az egyik díjazottat, a TF Társadalomtudományi Intézetét igazgató, egyben a Testnevelés-elmélet és Pedagógiai Tanszéket is vezető dr. Gombocz János professzort

– Az ilyen megbízatásokat az ember mindig kettős érzelemmel vállalja. Számít ugyanis arra, hogy a közönség soraiban ülők a saját előadásaikra készülődnek, s kevésbé figyelnek a konferencia első szereplőire. Meglepetésemre azonban sokan eljöttek a tanári karból, méghozzá exponált oktatók, s úgy láttam, hogy a hallgatóságot érdekli a mondanivalóm. Arról beszéltem: hogyan foglalkozunk a tanszékünkön lévő műhelyben a sportpedagógia kérdéseivel. Előadásom középpontjában az a probléma állt, hogy mennyire tekinthető a sport pedagógiai eszköznek. A nemzetközi sporttudomány szerint a sport öncélú dolog abban az értelemben, hogy nem valamilyen magasabb, rajta kívül álló cél szolgálatában áll. Ugyanakkor elemezhető pedagógiai, egészségügyi szempontból is. Ennek megfelelően küzdünk a sport hasznának helyes értelmezéséért.

– Melyek a Testnevelési és Sporttudományi Kar doktorandusz-képzésének legfőbb jellemzői?

– A Semmelweis Egyetemmel történt egyesülés után is megtartottuk a sport természet- és társadalomtudományos megközelítését. Az itteni 5. Doktori Iskola három nagy témakört fog át: a prof. dr. Frenkl Róbert vezette Testedzés, szabályozás és anyagcsere, a prof. dr. Pavlik Gábor által irányított Edzés- és adaptáció, valamint a Földesiné dr. Szabó Györgyi professzor asszonyhoz tartozó Sport- és társadalomtudomány programot. Ez utóbbinak vagyok a pedagógiai témavezetője, s a Tudományági Doktori Iskolai Tanács tagja, ezen kívül a Pedagógiai szerepek a sportmozgalomban című tantárgyat oktatom.

Kölcsönös bizalom

– Ha jól sejtem, az említett program lényegében lefedi az öt tanszéket összefogó Társadalomtudományi Intézet területeit. Sokan szeretnének itt PhD-fokozatot szerezni?

– Nagy az érdeklődés, nem fogadhatunk minden jelentkezőt. Tekintettel arra, hogy kevesen vagyunk, akik neveléstudományi témát vezethetünk, viszont a belső szabályzat alapján egy témavezetőnek egyszerre csak hat hallgatója lehet, szelektálnunk kell. A mérlegelés során hosszan beszélgetünk a jelentkezővel, majd ebből egy témavázlat születik, s végül a felvételi vizsgán dől el: lesz-e a „találkozóból” együttműködés. A PhD-hallgatók zöme egyébként a felsőoktatásban vagy valamilyen kutatóintézetben dolgozik. Akadnak olyanok is, akiket nem a munkakörükhöz szükséges fokozat megszerzése, hanem csak az érdeklődésük hoz ide.

– Milyen pedagógiai szempontok szerint foglalkozik velük?

– Bár az előadások kiscsoportos formában zajlanak, leginkább mégis témavezetőként teremthetek igazán intenzív kapcsolatot a hallgatóimmal. A hosszú időre összekötő kapocs, a tanár felelősségérzete sajátos érzelmi viszonyt alakít ki oktató és oktatott között. A jó munkához feltétlenül szükséges a kölcsönös bizalom légköre. És hát, bizony, támogató vezetéssel, egyben kemény követelmények állításával lehet csak eredményeket elérni. Már a témavázlatból, az első ismerkedésekből kiderül a jelölt képessége, felkészültsége, személyisége – mindez meghatározza a vele való foglalkozás mikéntjét. Van olyan hallgató, aki egy majdhogy közömbös munkakapcsolatban is jól érzi magát és elegendő neki, ha elvégzett munkájára időnként rábólintok, más meg ennél sokkal atyáskodóbb bánásmódot igényel. Jóllehet ők már felnőtt, jobbára kialakult személyiségek, azért a tudományos munkával nevelhetők. Némelyikük útját érdemes lenne egyengetni a TF felé is. De hiába fedezünk föl közöttük nagyon tehetséges, kiváló embereket, a gazdasági megszorító intézkedések miatt mostanában nem vehetünk föl új munkatársakat. Holott a TF oktatói állománya elöregedett.

Önálló sporttudomány

– Úgy tudom, hogy a karon végzettek régebben sporttudományból nem szerezhettek tudományos fokozatot.

– Közvetlenül nem, ahhoz előbb el kellett menniük valamelyik egyetem természettudományi vagy bölcsészkarára. Az itt diplomázottak ilyen szempontból hátrányos helyzetben voltak. A sporttudományt idén, akadémiai döntésre, leválasztották a neveléstudományról. Önálló tudománnyá válása könnyítheti, de módszertanilag nehezíti is a helyzetet. Az a TF-diplomás, aki például pedagógiai vagy pszichológiai témára adja a fejét, alaposabb ismeretek elsajátításáért extra kurzusok elvégzésére kényszerül. Ez változatlanul hátrány. Ugyanakkor egyre több olyan, jellegzetesen sporttudományi téma fogalmazódik meg, amelyekben ennek a diszciplínának a saját módszerei érvényesíthetők. Tehát egy kedvező fordulat állt be, s ez idővel a doktori iskolára is jótékonyan hathat.

– Beszélgetésünk a „Kiváló PhD-oktató” cím apropójából indult. Több mint 35 éve tanít a TF-en, bizonyára van más kitüntetése is.

– Amikor a 80-as években először választottak „Év Tanárát”, rám voksoltak a diákok. Nagyon örültem ennek az elismerésnek. A mostani kitűntetés nem annyira az én érdemem. Valószínűleg azért gondolhattak rám, mert a vezetésemmel tavaly egyszerre három jelölt végzett summa cum laude minősítéssel, s ez viszonylag ritka. Természetesen jól esett a díj. A legtöbb tanár törekszik arra, hogy minél jobb pedagógus legyen. Ha másért nem, azért, hogy jól érezze magát a bőrében.

Tóth Andrea