Balra Cserháti Zoltán és a vendég: Vámos Miklós

Ha valakinek, akkor Réthelyi Miklós professzor úrnak igazán el lehet hinni: talán még sosem volt anynyira tele az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet előadója, mint április 20-án este, mikor is a fent nevezett helyszínen az idei második egyetemi felolvasóest keretében Vámos Miklóst, hazánk egyik legnépszerűbb prózaíróját láttuk vendégül egy kötetlen beszélgetés erejéig. A szervezőknek, valljuk be, valósággal könny szökött a szemükbe a jelentős érdeklődés láttán.

Cserháti Zoltán, aki az előző alkalomhoz hasonlóan most is vállalta a moderátor szerepét, mindjárt az elején bejelentette, Vámos Miklós kérésére a mai est rendhagyó lesz: nem felolvasásra, hanem beszélgetésre fog inkább hasonlítani. Így is lett. Az írót hallgatva azért persze annak, aki olvasta műveit, visszaköszönt jó pár mókás történet az ismert regényekből, novellákból, csak éppen nem egy könyv lapjairól felolvasva. Szó esett például arról, hogyan is vált Vámos Tiborból Miklós, miért alakult ki sajátos beszédstílusa, hogyan tanított videokamerázást az Egyesült Államokban úgy, hogy akkor látott először felvevőt, és kiderült, mi is az a haláltotó, meg, hogy a jog nem tudomány, csak felgyülemlett.

Végül az est egy vérbeli Lehetetlen epizóddal zárult: a közönség soraiból az a kérés érkezett, hogy a vendég írjon valami üzenetet búcsúzóul a táblára, akárcsak korábbi tévéműsorában a meghívottak. „A könyvek száma végtelen, az évek száma véges.” írta fel Vámos. Majd hozzátette: jól gondoljuk meg tehát, hogy mit olvasunk.

Békási Sándor