A Gyógyszerésztudományi kar jelenlegi és egykori dékánjai: (balról) dr. Zalai Károly, dr. Noszál Béla, dr. Szász György, dr. Vincze Zoltán és dr. Rácz István professzorok.

Április 16-án délután 14 névadó ünnepség helyszíne volt a Gyógyszerésztudományi Kar Hőgyes Tanterme. A Mozsonyi Sándor Alapítvány rendezésében megemlékeztek a kar első dékánjáról, dr. Mozsonyi Sándorról, ekkor vette fel a Gyógyszerészeti Intézet tangyógyszertára a híres professzor nevét.

Az ünnepségen megjelenteket és a tudományos ülés résztvevőit dr. Schnitzer Ferenc, a Humán Gyógyszergyár Rt. termelési igazgatója üdvözölte. A rendezvényen részt vett dr. Pellioniszné dr. Paróczai Margit, a Richter Gedeon Rt. emberi erőforrás igazgatója, dr. Szemerédi Katalin, az EGIS Gyógyszergyár Rt. humánerőforrás igazgatója, valamint dr. Noszál Béla egyetemi tanár, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja. A szervezők nagy örömére a GYTK egykori dékánjait is a hallgatóság soraiban üdvözölhették, így a betöltött tisztségük sorrendjében dr. Szász György, dr. Zalai Károly, dr. Rácz István és dr. Vincze Zoltán professzorok is megtisztelték a rendezvényt jelenlétükkel.

Nagyhírű oktatóra emlékeztek

Ezután dr. Antal István egyetemi docens, a Gyógyszerészeti Intézet megbízott igazgatója szemléltette az intézet rekonstrukcióit, különös tekintettel a felújított tangyógyszertárra, amely a gyógyszer-technológia oktatás jelentős helyszíne. Dr. Stampf György, a dr. Mozsonyi Sándor Alapítvány Kuratóriumának elnöke méltatta az esemény jelentőségét és külön üdvözölte dr. Horváth Dénes nyugalmazott gyógyszerészt, aki tanítványa és disszertánsa volt Mozsonyi Sándornak. Dénes bácsi beszélt arról a kitartó, szívós munkáról, amelynek eredményeként Mozsonyinak sikerült „átmeneti jelleggel” megszerezni a kar számára a Hőgyes Tömböt, valamint elérte, hogy az intézetet korszerű berendezésekkel szereljék fel.

E nagy tekintélyű szakemberről ma már keveset tud a közvélemény. Dr. Mozsonyi Sándor orvos-gyógyszerész professzor 1889. március 15-én született Kadarkúton. 1911-ben vette át gyógyszerész oklevelét a Budapesti Tudományegyetemen. 1919-ben avatták orvosdoktorrá. 1931-től a gyógyszerészetre vonatkozó jogszabályok egyetemi előadója lett, 1933-ban egyetemi magántanárrá nevezték ki, a következő évben a budapesti Egyetemi Gyógyszertár vezetője, majd a miniszteri tanácsosi címet nyerte el és ezzel párhuzamosan megbízást kapott a „Gyógyszerészet” tárgy oktatására.

Dávid Ádám Zoltán előadást tart

Bármilyen furcsa, az I. világháború körüli időkben a gyógyszerészek mindössze két éves képzésben részesültek, 1940-ben dr. Mozsonyi Sándor elgondolásai alapján valósult meg a négy éves gyógyszerészképzés. A tekintélyes professzor egészen 1963-ig állt a Gyógyszerészeti Intézet élén. Közben 1951-ben az Orvostudományi Karon választották, ami szintén kuriózumnak számít. 1955-től 1962-ig az önálló Gyógyszerésztudományi Kar első dékánja volt. Részt vett az V. és a VI. Gyógyszerkönyv szerkesztésében és a Galenusi Albizottság elnöke volt, azonkívül kezdeményezője és első szerkesztője a Formulae Normales-nek. Energiájára és a tudomány iránti szeretetére jellemző, hogy a Gyógyszerésztudományi Társaság alapító tagja, majd annak alelnöke lett. Dr. Horváth Dénes, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság főtitkára méltatva Mozsonyi professzor emberi magatartását , szakmai tudását, így foglalta össze a gyógyszerészi hivatás lényegét: „Az a gyógyszerész feladata, hogy a beteg embert szolgálja!” A tangyógyszertárban „Dr. Mozsonyi Sándor és kora” címmel nyílt egynapos kiállítás.

Alapítványi támogatás a fiataloknak

Ezután dr. Noszál Béla egyetemi tanár, dékán elnökletével tudományos ülés következett. Az előadók kivétel nélkül Mozsonyi díjazott fiatalok voltak.

Bálványos István a Farmakognózia Intézetből a „Labelia inflata L. géntranszformált hair root kultúrák speciális anyagcseréjének vizsgálata”; Dávid Ádám Zoltán (képünkön) a Gyógyszerészeti Intézetből „Különböző dielektromos tulajdonságokkal rendelkező szilárd rendszerek mikrohullámú szárítása és kinetikai vizsgálata; Éliás Olivér a Szerves Vegytani Intézetből „Policiklusos piridazinok szintézise a terc-amino effektus alkalmazásával”; Hankó Balázs az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetből a „II-es típusú cukorbetegek compliance-ének vizsgálata”; Völgyi Gergely a Gyógyszerészi Kémiai Intézetből „Az Európai Gyógyszerkönyv analitikai újdonságai. Egy régi metodika új köntösben” címmel tartott előadást. A kari intézetek – a Gyógyszerhatástani Intézet kivételével, ahol az előadásban érdekelt fiatal kutató egy országos konferencián vett részt – képviselték magukat.

Végezetül megemlítjük a jeles esemény másik apropóját: a Mozsonyi Alapítvány 15 éves lett. A Humán Gyógyszergyár, dr. Aradi Lajos igazgató kezdeményezésére, tudományos ösztöndíjban részesített évente négy kiemelkedő képességű hallgatót. A hallgatóság megdöbbenéssel és mély fájdalommal vette tudomásul azt, hogy Aradi igazgató úr elhunyt. Személyében egykori kiváló egyetemi oktatót, kitűnő ipari szakembert, kiemelkedő képességű gyógyszeripari vezetőt veszített el a magyar gyógyszerészet és a gyógyszergyártásunk.

I. M.