Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2004/5. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · V. évfolyam 5. szám · 2004. április 19.
A molekuláris patológia kutatója

 
Dr. Keller Anikó

Dr. Keller Anikó idén a Semmelweis Egyetem Kiváló Diákköröse kitüntetést kapta. 2000 őszén, negyedéves korában kezdett TDK-zni az I. számú Sebészeti Klinika aneszteziológiai munkacsoportjában dr. Darvas Katalin, dr. Borsodi Marianna vezetésével, valamint a II. számú Patológiai Intézetben dr. Török Virág és dr. Paál Edina irányítása mellett. Az intézetben később dr. Székely Eszter, majd dr. Kulka Janina és dr. Tőkés Anna-Mária ismertette meg a patológiai diagnosztikával. Jelenleg itt, vagyis a dr. Schaff Zsuzsa professzor asszony vezette intézetben doktorandusz. Témavezetője dr. Kulka Janina. Főként emlőtumorokkal, a daganatok molekuláris hátterével foglalkozik.

- Mik voltak az első kutatásai?

- A II. számú Patológiai Intézetben a sejciklust szabályozó fehérjék prognosztikai szerepét kutattam hajnyálmirig-tumorokban. Az első diákköri munkámban - amelyből I. díjas rektori pályázatot is írtam - pedig azt vizsgáltam, hogyan csökkenthetők a kockázati tényezők a krónikus légzőszervi betegek laparoszkópos műtétei során. A továbbiakban a patológiai diákköri munkám során primer tumorokban és metasztázisokban a sejtvázat felépítő citokeratinokat, majd emlőtumorokban a HER2 molekulát vizsgáltam. A klinikán pedig a posztoperatív fájdalomcsillapítási lehetőségekkel és a narkózisban végzett endoszkópia utáni hazabocsájtás feltételeivel foglalkoztam. A posztoperatív fájdalomcsillapítás címmel szintén írtam I. díjas rektori pályázatot és ez a munkám elnyerte a Haynal Imre emlékérmet és jutalomdíjat.

- Milyen helyezéseket ért el a konferenciákon eddig?

- 2001-ben a "CyclinE és p27 molekulák prognosztikai jelentősége pancreas adenocarcinomában" című előadásom első, a "Kockázati tényezők csökkentése krónikus légzőszervi betegek laparoszkópos műtétei során" pedig második díjas lett az egyetemi TDK konferencián. 2002-ben a "Primer tumor lokalizációjának meghatározása a metasztázisból immunhisztokémiai módszerrel" és "A beteg által vezérelt fájdalomcsillapítás szerepe a posztoperatív fájdalom csillapításában" témájú előadásaim második díjat kaptak. 2003-ban első helyezést értem el az egyetemi TDK konferencián a "Hazabocsájtás feltételei narkózisban végzett gastrointestinalis endoscopia után" című munkámmal.

- Milyen tudományterületen folytatja tanulmányait?

- Időm legnagyobb részét a molekuláris patológiai laboratóriumban töltöm. Főként sejtkapcsoló és sejtfelszíni fehérjékkel, valamint az extracelluláris mátrix alkotóival foglalkozunk. Olyan markereket keresünk, amelyekkel diagnosztizálni, tipizálni lehet a rákos folyamatokat. Egyik érdekes feladatunk a microarray-k alkalmazása, a kapott eredmények kiértékelése pedig igazi kihívás. Munkámban, tanulmányaimban az intézet dolgozói mellett Szegedről dr. Szilák László kollaborációja segít.

- Milyen jövőképe alakult ki: tudomány, család, gyógyítás?

- A teljességhez mindhárom hozzátartozik, bár a gyógyítás pillanatnyilag háttérbe szorult. Most a gyógyítás előtt a kutatás, a tudomány, a betegségek hátterének pontosabb megismerése áll. Bízom abban, hogy a doktori fokozat megszerzése után is folytathatom a tudományos munkát a gyógyítás mellett.

I. M.

 
Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/5. szám | Előző cikk | Következő cikk