A gyémántdiplomát dr. Fejérdy Pál rektorhelyettes (középen) és dr. Szollár Lajos dékán adta át Dr. Szénásy József gyémántdiplomás orvos (képünkön balra) a mai napig édesapját tekinti példaképének. Id. dr. Szénásy József szülész-nőgyógyász volt, aki a gyermekegészségügy és az anyavédelem területén alkotott maradandót. Életéről "Versenyfutás a halállal" címmel írt könyvet, melyet később a fia rendezett sajtó alá. A pesti Piarista Gimnázium tanulójaként 1937-ben érettségizett. A nagyhírű iskola cserkészcsapatának is tagja volt. Az érettségi után a M.kir. Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultása következett, ahol 1943-ban diplomázott. Az I. sz. Gyermekklinikán lett díjtalan gyakornok 1944 tavaszáig. Mars hadisten vetett szemet a fiatal orvosra. A fővárosban, a 11. sz. Honvédkórházba osztották be, ott kapott parancsot az év késő őszén a visszavonulásra. Szentgotthárd környékén azonban nem a határ felé indult el, hanem visszatért Budapestre. Jelentkezett a kórház itt maradt részlegénél, s ott vészelte át a főváros ostromát. Az 1945-ös év elejétől már újra a gyermekklinikán gyógyított. Tíz évnyi gyermekklinikai tevékenység után 1953. december 1-től már az akkoriban létesült Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet állományában volt, ahol 1954-ben - javaslatára - gyermekidegsebészeti osztály létesült. Kandidátusi disszertációját 1971-ben védte meg. Dr. Gerlóczy Ferencnek, a gyermekklinika vezető professzorának az előterjesztésére 1979-ben a SOTE címzetes egyetemi tanára címet kapta. Tevékeny szerepe volt az 1974 júliusában létesült gyermekneurológiai, pszichiátriai és idegsebészeti szekció létrejöttében. Édesapjától örökölt hivatástudattal és elkötelezettséggel évekig oktatta a fiatal orvosokat a szakmára. A hazai gyermekgyógyászat mai vezető egyéniségei őt tartják mesterüknek. A szakvizsgát mindig szívügyének tekintette, tematikája kidolgozásának nagy részét magára vállalta. Évekig képviselte ezt az orvosi szakot a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégiumban. Máttyus Adorjánnal és Paraicz Ervin professzorokkal hármasban írták a Medicina kiadásában 1982-ben megjelent hazánk első csecsemő és gyermekneurológiáját, a Schuler professzor által szerkesztett gyermekgyógyászati tankönyv neurológiai fejezetét. Nyugdíjazása után (1979) tovább vezette az intézet ambulanciáját, többször és több helyre hívták konzulensként, ennek ellenére jutott idő az őt mindig is érdeklő orvostörténeti kutatásokra. Munkásságát Bókay Díj, Schöpf-Mérei Emlékérem és a Madarász utcai Gyermekkórház "Gyermekekért" Emlékplakett fémjelzi. Nem szóltunk még életének másik nagy szerelméről, a vitorlázásról. Úgy adódott 1905- ben, hogy anyai nagybátyja vett egy kis vízparti házat Balatonlellén. Nagybátyja kezdett vitorlázni, persze őrá is ráragadt e szép sportág szeretete. 1936-ban kezdett el versenyezni "Móci" nevű dingijével, s egy év múlva megnyerte a Kolossváry Vándordíjat. Ugyanezen év őszén Triesztben, élete első tengeri versenyén a 32 hajóegységet felvonultató versenyen 24. helyezést ért el. A háború után nem maradt ki a vitorlásélet talpra állításából sem versenyzőként, sem pedig szövetségi vezetőként. Ekkor váltott hajóosztályt, ezentúl az olimpiai jolléban versenyzett. 1948-50 között magyar bajnok volt. Aktív versenyzői pályafutását 1961-ben fejezte be. Vízi életét, vitorlásmúltját hét vaskos naplókötet, szobája falán díszhelyen lévő érmek, plakettek, a vitrinben pedig serlegek, kupák őrzik. Szénásy doktor ma is jó egészségnek örvend. A jubileumi oklevélosztó ünnepségen (október 13-án) ő szólalt fel kitüntetett társai nevében. Kondor

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/2. szám | Előző cikk | Következő cikk