Prof. Schultheisz Emil (balra) átadja a díjat Vizi E. Szilveszter akadémikusnak,a háttérben Karasszon Dénes professzor A Magyar Orvostörténelmi Társaság és a Weszprémi István Emlék Bizottság ünnepi ülést tartott 2004. február 9-én a Magyar Tudományos Akadémián. Programján a Weszprémi-díj átadása és a Weszprémi emlékelőadás megtartása szerepelt. Az ez évi díjazott, dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémiai elnöke volt, aki előadását "Szeretett nemzet betses nyelvének pallérozása", avagy a magyar orvosi nyelvújítás címmel tartotta meg. Az ülést vezető elnök, dr. Karasszon Dénes professzor Weszprémi István munkásságának és az érem odaítélésének jelentőségét méltatta. A bizottság által egyhangúlag megszavazott díjazott laudációját dr. Kapronczai Károly főigazgató tartotta, míg az érmét és a velejáró latin nyelvű kitüntető diplomát dr. Schultheisz Emil professzor, a Magyar Orvostörténelmi Társaság tiszteletbeli elnöke nyújtotta át Mint ismeretes, Weszprémi István (1723-1799) régmúltunk legkiválóbb polihisztor orvos professzora. Azonkívül, hogy magas szintű szülészeti képzettségre tesz szert, behatóan foglalkozik a fertőző betegségek elleni védekezés lehetőségeivel, debreceni baráti köre - elsősorban Kazinczy Ferenc - bíztatására orvostörténeti kutatásokba kezd és megírja "Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza" c. munkáját (Bécs 1787), valamint közreadja "A Magyar Szent Korona" címmel vizsgálatait "Magyarországi öt különös elmélkedések" (Pozsony 1796) c. könyvében. Weszprémi István a magyar orvostörténelmi kutatás úttörője, a nevével fémjelzett díj a legmagasabb szintű elismerés azon személyeknek, akik életpályájuk során orvostörténeti és orvosi nyelvtörténet kutatásokban, továbbá a magyar orvosi szaknyelv ápolásában és fejlesztésében élen járnak. Vizi akdémikus a magyar orvosi nyelv kialakításában döntő szerepet játszó orvosok (Weszprémi István, Rácz Sámuel, Bugát Pál, Toldi Ferenc, etc.) munkásságának rövid ismertetése után, hitet tett amellett, hogy a nemzeti nyelv ápolása a kulturális tevékenység legfontosabb része. Csak a nyelv következetes ápolása és fejlesztése tartja fent a nemzetet, többek között ezért döntő fontosságú a Sapientia és a Sellye Egyetem kialakításának támogatása és tovább fejlesztése Előadásában hangsúlyozta, hogy a nyelvápolás elsőszámú élharcosai a tanítók, az orvosok, a papok, majd idézte Teller Edét, aki utolsó magyarországi látogatásakor a magyar nyelv, a magyarul gondolkodás tömören absztraháló, ugyanakkor képi kifejezőerejű egyedülálló nagyszerűségére utalt tudományos munkái megfogalmazásában. Vizi professzor egyik angliai tanulmányútja során, neurotranszmissziós kutatásaihoz kapcsolódóan értékes orvostörténeti adatokhoz jutott. Nevezetesen, hogy az ingerület-átvitel, a transzmisszió fogalma elsőként Croone (1664) latin nyelvű munkájában olvasható. Azonban régi magyar kéziratokban búvárkodva Vizi professzor meglepetve tapasztalta, hogy a magyar Váradi Lencsés György magyarul megírt kéziratában 1576-ban - tehát közel 100 évvel előbb - az izomműködéssel kapcsolatban - mai értelmezésben - az idegingerület-átvitel, mint fogalom már szerepel: "agyvelőből származó elevenítő lélek kiáramlása terjed el az izomban." Vizi professzor és munkatársai dolgozatukban komputeranalízissel igazolták a megfelelő fogalmak számszerű előfordulását a kéziratban. A zárszók az ünnepi ülésnek mintegy kvintesszenciáját adták. Vizi professzor a tudós felelőségét és a szoros kapcsolatot hangsúlyozta a "Wissen und Gewissen" kérdésében, Schultheisz professzor pedig a díjazottat, mint l'uomo universale-t, homo universalis-t aposztrofálta. Dr. Donáth Tibor

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/2. szám | Előző cikk | Következő cikk