Nekrológot írni keserves dolog. Keserves, de kell. Nemcsak azért, hogy egy távozó kolléga és jóbarát emléke előtt tisztelegjünk, hanem azért is, hogy (legalább ilyenkor) mélyen átérezzük; a sorsunk közös: "...mint kavicsos part felé a hullám, úgy futnak a halálba perceink..." (Shakespeare) 2003. október 17-én meghalt dr. Gárdai Miklós főiskolai docens. Szűk családi körben helyezték örök nyugalomra, ahogy kívánta. Élt 57 évet. - Ebből az utolsó 27 összefonódott az Egészségügyi Főiskolai Kar történetével: filozófiát és etikát tanított a Társadalomegészségtani Intézetben. Tudom, ez mind csak "kartoték adat". De hogy is lehetne néhány sorba sűríteni 27 év minden örömét és bánatát, kudarcait, sikereit? - Nem volt hibátlan ember, ahogy egyikünk sem az. De tiszta, szilárd jellem volt. Mindig kiállt az igaz ügyek mellett, világnézeti meggyőződése és értékrendje nem politikai széljárástól függött. Csodáltuk műveltségét, analitikus szellemét és munkabírását. Lehetne méltatni jegyzeteit, publikációit, de ezeknél is fontosabb, hogy kiváló tanár volt. A múlt félévben már szenvedéstől meghajlott háttal és botra támaszkodva járt, de ragaszkodott hozzá, hogy minden előadását megtarthassa, s még vizsgáztasson is. A tanítványai tisztelték és szerették. Szeptember óta sokan keresték: "Hogy van a Tanár úr? Aggódunk érte! Visszavárjuk!" Nos, már nem jöhetett vissza: elnyűhetetlennek látszó szervezetét legyőzte a gyilkos kór. - De még az utolsó napokban is, amikor meglátogattuk, élveztük szellemét és fanyar humorát: "Tudjátok... ijesztő volt a vérnyomásom meg a vércukrom is. De beállították. Így aztán tökéletes értékekkel halok meg..." Kedves Miklós! Volt amikor vitatkoztunk, védtük kedvenc rögeszméinket. De mindig egyetértettünk Szókratésszel: "Filozofálni annyi, mint halni tanulni". És élni annyi, mint meghalni tudni -, mert a mulandóság tudatosítása felfokozza az élet szenvedélyes szeretetét, örömét. Ezt adtuk tovább a tanítványainknak is. De más dolog valamit katedráról előadni, s megint más azt végigcsinálni. Barátom, Te nem csak értekeztél arról, hogy hogyan kell emberhez méltóan élni és meghalni, de személyes példát is mutattál rá. - Mert tudtad, hogy csak így lesz hiteles. - Nem felejtünk el. Köszönjük! A Társadalomegészségtani Intézet oktatói nevében: Dr. Gangler Zoltán

 

Lap teteje | Semmelweis Egyetem újság | 2004/1. szám | Előző cikk | Következő cikk