Annyi balszerencse közt, s oly sok viszály után, nem megfogyva és nem megtörve jelentkeznek ismét a gyógytornászhallgatók, akik szeptember első napjaiban örömmel vették észre, hogy épületgondjaik belátható időre megoldódtak. Most már nem kell omladozó vakolat mellett zokniukkal tisztára tornázni a régi, Frankel Leó utcai bérleményt, ahonnan a szíves vendégséget megköszönve, kitessékeltek bennünket.

Dr. Tringer Lászlóné docens asszonyt, a Fizioterápiai tanszék vezetőjét, és dr. Feszthammer Artúrné főiskolai docens asszonyt kérdeztem, kinek is köszönhetjük, hogyan is történt, hogyan sikerült megoldást találni arra a problémára, ami már évek óta beárnyékolta az iskola hangulatát, és az új tanév indulását is szinte kérdésessé tette.

– Sajnos, az iskolánk épület gondja mindig központi kérdés volt. 25 évvel ezelőtt, mikor a főiskola indult, még csak 35-40 hallgatónk volt, a mostani tanévben például már 100 hallgatót vettünk fel gyógytornász szakra.

Nagyon keresett, igényes, az egészségügyben igen megbecsült szakmáról van szó, amit mi sem bizonyít jobban, hogy minden évben szinte tízszer annyian jelentkeznek, mint amennyi hallgatót fel tudunk venni. A nagyobb létszám befogadását sajnos korlátozza, hogy sosem volt saját, a létszámnak megfelelő foglalkoztató helyiségünk. Ezekben az átmeneti időszakokban az ORFI volt segítségünkre, évről-évre megújuló szerződéskötések alapján. A Magyar Állam és az Egyház között született szerződés értelmében, az ORFI vissza kell, hogy szolgáltassa az Irgalmas Rendnek a régen tulajdonában állt épületeket, ezért a haszonélvezetről nekünk is le kellett mondanunk. Megkerestük az Irgalmas Rend vezetőjét, Kozma Imre atyát, aki nagyon készségesen és lelkiismeretesen vette kézbe gondjaink orvoslását, és lehetővé tette, hogy több tantermet is bérelhessünk oktatási célokra.

Nagy odafigyeléssel alakította ki igényeinknek megfelelően a termeket és figyelt arra is, hogy milyen típusú képzésnek kell helyet adniuk. Ekkora odafigyelést még nem igazán tapasztaltunk.

Jelenleg a Frankel Leó 62-ben működik az elméleti tömb, és az 54. szám alatt (képünkön) pedig az Irgalmas Rend tulajdonában lévő bérleményben a mi kívánságunk szerint kialakított termekben folyik az alapvető fontosságú gyakorlati oktatás. Kozma atya bizakodóan nyilatkozott arról, hogy esetleg hosszú távon is lehetségesnek tartja a karral való együttműködést.

– Tudnának-e abban segíteni, hogy a tipikus egyetemista kosztról, ami a kakaóscsigától a tepertős pogácsáig terjed, némi tejjel és rücskös Túró Rudival, ami a derekunkon csak a takargatni valót növeli, áttérhessünk melegebb és ebédhez jobban hasonlító egészségesebb táplálékra?

– Ez valóban nagy probléma nem csak a hallgatóknak, hanem az oktatóknak is. Kérésünkre az alagsorban nyitnak majd egy büfét, ahol meleg és hideg, szénhidrátban, fehérjében gazdag gasztronómiai élményben lesz részünk. Csak azért nem alakul át alumínium tálcás menzává, mert órarendünkből kifolyólag az ebédelést egyes csoportoknak már reggel 9-kor meg kellene kezdenie ahhoz, hogy délután 5-ig mindenki végezzen.