Az időpont: június 17. szombat 11 óra. A helyszín: a Pesti Vigadó hangversenyterme. A résztvevők: a Gyógyszerésztudományi Kar Tanácsának tagjai, az avatandó gyógyszerészjelöltek, minden rendű és rangú családtagok, hozzátartozók, leendő hozzátartozók, stb. A látvány: lenyűgöző. Az avatandók talárban a hozzátartozó föveggel. Mitagadás, ezek a fiatalok megadták a módját. Ez az évfolyam öt évvel ezelőtt 120 fővel indult, az avatáson 106 magyar és 10 külföldi várta, hogy egyetemünk vezetői gyógyszerésszé fogadják őket.

Az is a száraz statisztikához tartozik, hogy a hiányzó négy fő nem tanulmányi problémák miatt hiányzott az avatásról, hanem a megkövetelt nyelvvizsga hiánya miatt. (Intő jel! Egyébként: az idei gyógyszerész gólyák egyharmadának már van nyelvvizsgája.)

Megkérdeztük dr. Vincze Zoltán professzort, kari dékánt, milyenek a frissen avatottak elhelyezkedési lehetőségei?

– Határozottan jók. Hiányszakma lettünk. Növekszik a gyógyszertárak, s ezzel együtt a munkahelyek száma. Míg tíz évvel ezelőtt 1400 gyógyszertár volt az országban, ezévben 2200. Nem elhanyagolható a külföldi gyógyszeripar hazai képviseleteinek igen kedvező munka- és fizetési feltételeket kínáló elszívó hatása sem. Ez a tendencia számításaink szerint még 8-10 évig eltart.

– Milyennek tartja Professzor Úr az egyes évfolyamok tanulmányi színvonalát?

– Nagyon jónak! Érezhető, hogy egyre jobb képességű fiatalok jelentkeznek a pályára, egyre értelmesebbek ezek a „gyerekek". Aminek külön örülünk: nőtt a felvételi alsó ponthatára.

– Leírhatjuk, hogy öröm oktatni a gyógyszerész karon?

– Igen, bár problémáink azért vannak. Nevezetesen az, hogy az egyetemre bekerülő hallgatók nem tudnak tanulni. Erre soha senki nem tanította meg őket, s úgy vélem, ez nem az egyetem feladata. Nem érzik az évközi folyamatos tanulás szükségességét, sokan csak a vizsgaidőszakra összpontosítanak. Ez pedig nem jó, végső soron a későbbi szakmai színvonalra is kihathat. Különösen az első két évben tapasztalhatók az elmondottak.