Betűméret: A A A

Mikrocirkulációs és fraktálélettani laboratórium

Bemutatkozás

A mikrocirkuláció, ezen belül is az agyi mikrocirkuláció a vérkeringési rendszer rendkívül sérülékeny része. Mikroérhálózata, megfelelően az agy komplex felépítésének, igen bonyolult és sajátságos. Mikrocirkulációját a vérsejtek és a plazma áramlási tulajdonsága, a szöveti hematokrit, valamint ezzel összefüggésben is a mikroerek belhártyájának állapota meghatározóan alakítja. A mikroérhálózat az agyi parenchymába szervesen integrált, minthogy ez képezi az agyi neuronális működés ellátó rendszerét, mellyel funkcionális egységet képez. Az agyi mikrocirkuláció folyamatossága dinamikus tér- és időbeli egyensúlyt feltételez az áramló vérben, a mikroperfúziós utak mentén és a neuro-gliális szöveti környezetben ébredő tényezők, hatások között. Ennek az összetett rendszernek a jobb megértéséhez elengedhetetlen az agyi mikroperfúzió több paraméterre vonatkozó, dinamikus, noninvazív leképezése. A munkacsoport ezért megalakulása óta kiemelten fontos célkitűzésnek tartja az agyi mikrorcirkuláció noninvazív optikai mérőmódszereinek fejlesztését illetve ilyen módszerek alkalmazását a kutatási projektekben.

Az agyi mikroperfúzió teljes nyugalomban is komplex dinamikus változásokat (fluktuáció) mutat mind térben mind pedig az időben, mely fluktuációk noninvazív optikai módszereinkkel nagyfelbontású regisztrátumokban rögzíthetők. Kvantitatív módszereket fejlesztettünk ki a fluktuációk struktúrájának analízisére. Ezek a törekvéseink találkoztak és időben egybe is estek az újonnan kialakuló paradigma, a fraktális élettan fejlődésével, melynek fraktális idősoranalizáló módszereink kifejlesztésével és az ezekkel nyert eredményeinkkel magunk is részévé váltunk.

Kimutattuk, hogy a patkány és a macska piális érhálózata önhasonló elágazódási elemekből épül fel (fraktális). Megmutattuk, hogy íly módon a természet azonos (fraktális) algoritmust “alkalmaz”, melynek során az agyi kiterjedt extraparenchymális érhálózatban kisszámú bemeneti (agyi artériák) és kimeneti (agyi vénák) pontot optimális módon köt össze nagyszámú perforáló arteriolával és venulával.

Állat- és humánkísérletes modelleken kimutattuk, hogy i) az agyi mikroperfúzió véletlenszerűnek (hagyományos megközelítésben statisztikailag átlagolandó zajnak) tűnő fluktuációja mögött a fraktálgeometria által leírható rend áll, ii) a fraktális fluktuáció (vasomotion, flowmotion) mikroregionális jelenség, mely független a perfúziós nyomásfluktuációktól, iii) a fraktális fluktuációjának mérőszámának (β) térbeli eloszlása (topológiája) követi az agy anatomiai szerkezetét, mely szerint az a szürke állományban magasabb, mint a fehát állományban, iv) férfiakban az agykérgi vértartalom (CBV) fraktális fluktuációjának mérőszáma (β) a kora felnőttkortól csökken, mely az agyi erek rugalmasságának fokozatos csökkenésével magyarázható, v) nőkben β a menopauzáig nem változik, azonban az agyi vaszkulatúra hormonális védelmének megszüntével, a menopauzát követően a férfiakét jelentősen meghaladó mértékben csökken.

A munkacsoport által az agyi mikrorcirkuláció noninvazív leképezésére kifejlesztett optikai platformot a közelmúltban sikerrel alkalmaztuk az EU 6. Keretprogram EuroBloodSubstitutes Konzorciumában hemoglobin-alapú művérkészítmények kifejlesztésében.

Munkatársak

Laboratóriumvezető: Dr. Eke András, PhD, Dr.habil., egyetemi docens
Dr. Portörő István, tanársegéd
Dr. Mukli Péter, tanársegéd
Hartmann András, MSc, PhD-hallgató
Dr. Nagy Zoltán, PhD-hallgató
Daragó Anita, orvostanhallgató
Orbán Katalin, gyógyszerészhallgató

Kutatási módszerek

Laboratóriumi kísérleteinket altatott patkányokon és humán önkénteseken végezzük. A kutatómunka valamennyi fázisában (adatgyűjtés, vezérlés, feldolgozás, értékelés, adatbázisba rendezés, prezentációs grafika, irodalomkutatás, kézirattal kapcsolatos munkák) a legkorszerűbb számítástechnikát alkalmazzuk. A munkacsoport tagjai nem csak alkalmazói a számitástechnikának, hanem a kutatási feladatokat (matematikai modellek és numerikus kísérletek) saját fejlesztésű programokkal kmeg.

A méréstechnika középpontjában az agyi hemodinamika (mikrocirkuláció és szöveti oxigenáció) nagy tér- és időbeli vizsgálatával kapcsolatos eljárások állnak.

Az agykérgi mikrocirkuláció multiparametrikus leképezése folyamatos hullámú, látható hullámhosszú spektroszkópikus leképezéssel (continuous-wave visible spectroscopy, cwVIS): Ez a módszer altatott kísérleti állatban (patkány) az agykérget az elvékonyított parietális koponyacsonton keresztül digitális videofotometriával vizsgálja. Endogén és exogén indikátorokkal jelöli a vér két komponensét (vörösvértest és plazma). Az indikátorok szöveti koncentrációja által meghatározott szöveti optikai denzitásból (OD) a módosított Lambert-Beer törvény alapján számítja a mikrocirkuláció egyes paramétereit (vörösvértest- és plazmatartalom, véráramlás relatív megváltozását) az agykéreg több 10000 pontján.

Laser Doppler Flowmetry (LDF): a módszer alkalmas az agykérgi vörösvérsejt-fluxus tipikusan 40 Hz-es időbeli meghatározására. Elve az, hogy ha az agykérget egy száloptikán keresztül koherens lézerfénnyel világítjuk meg, akkor a fotonok a megvilágitott szöveti térfogatból a detektor-száloptika irányába úgy lépnek ki, hogy a fotonok a vörösvértestek áramlási sebességétől függő Doppler-hatást mutatnak: minél gyorsabban áramlanak a vörösvértestek, annál inkább a magasabb frekvenciák irányába tolódik el a kilépő fotonok Fourier-spektruma.

Laser Speckle Contrast Imaging (LSCI): a módszer alkalmas az agykérgi vörösvérsejt-fluxus tipikusan 28 Hz-es időbeli és 256×256 pixeles térbeli felbontású meghatározására. Elve az, hogy ha az agykérget koherens lézerfénnyel világítjuk meg, akkor a fotonok a megvilágitott szöveti térfogatból a megvilágítás irányába úgy lépnek ki, hogy a vörösvértestek áramlási sebességétől függő interferencia-mintázatot hoznak létre (speckle): minél gyorsabban áramlanak a vörösvértestek, annál elmosódottabbá válik ez a mintázat (speckle contrast). A mikrovéráramlási térkép a mintázat térbeli statisztikai analízisével számolható.

Az agyi hemodinamika és oxigenáció non-invazív monitorozása folyamatos hullámú, közeli infravörös spektroszkópiával (continuous-wave near-infrared spectroscopy, cwNIRS): a módszer alkalmas az agykérgi oxi-, deoxi- és teljes hemoglobin-tartalom relatív változásainak tipikusan 2-3 Hz-es gyakoriságú mérésére. A humán vizsgálatokat néhai Britton Chance professzor (University of Pennsylvania, Philadelphia, USA) által kifejlesztett LEDI (Light Emitting Diode Imager) eszközével 8×2=16, 2,5 cm átmérőjű régióban történő képalkotó alkalmazás teszi lehetővé.

Az agyi hemodinamika nagy idő- és térbeli felbontású vizsgálata funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI-BOLD) módszerrel: Dr. Fahmeed Hyderrel (Yale Egyetem Mágneses Rezonancia Kutató Központ) kialakított együttműködés keretében altatott patkányokon vizsgáljuk a Blood Oxygen Level Dependent paramagnetikus összetett hemodnamikai jel fluktuációs mintázatát.

A regionális agyi vérkeringés és oxigenáció koncentrált paraméterű, kompartmentális modellje: Az agykérgi spektroszkópiával mért jelek kvantitatív interpretációjára dolgoztuk ki a szöveti véráramlás és oxigenáció koncentrált paraméterű matematikai modelljét. Modellünk segítségével a cwNIRS (és elvileg a cwVIS) jelekből számolható az artériás és a vénás kompartment relatív térfogatváltozása, az oxigénellátás és az oxigénfogyasztás viszonyát jellemző oxigénextrakciós frakció (OEF), valamint az agyi perfúzió oxigénfogyasztáshoz történő illesztése, vagyis a neurovaszkuláris kapcsolás (NVC) regionális változása. Utóbbit az agyi véráramlás (CBF) és oxigénfogyasztás (CMRO2) hányadosával definiáltuk. Ez a paraméter igen értékes funkcionális tesztekben. Korábban sem számunkra, sem az irodalomban nem állt rendelkezésre olyan modell, amelynek segítségével a NIRS adatokból további élettani paraméterek regionális és kompartmentális (artériás illetve vénás) meghatározására alkalmas összefüggéseket lehetett volna felírni.

Élettani idő- és térbeli jelek komplexitásának kvantitatív analízise a fraktál és káosz koncepciója alapján: Ha az élettani rendszereket i) a maguk integritásában, ii) kellően nagy felbontású adathalamazokban vizsgáljuk, iii) ha nem csak egy kiválasztott skálán, hanem a skálák egymást követő rendje mentén végezzük megfigyeléseinket, iv) ha figyelembe vesszük, hogy a rendszer válasza gyakran nemlineáris, valamint v) ha leírásukhoz a klasszikus módszerek mellett alkalmazzuk a komplex rendszerek vizsgálatára alkalmas koncepciókat is, akkor válik világossá, hogy egy megfigyelt egyensúlyi helyzet hagyományos megközelítésben megjelenő képe mögött a valóságban bonyolult nemegyensúlyi dinamika húzódik meg. A rendszerben nagyszámú együttható tényező által beállított paraméterek közötti korrelációt térben és időben a fraktálgeometria törvényeire építve lehet jellemezni. Ha a komplex dinamikát kissszámú, egymással szoros (determinisztikus) kapcsolatban álló tényező alakítja, akkor a determinisztikus káosz koncepciója nyújt eszközt a komplexitás jellemzésére. Saját módszereinket és az irodalomban közölt módszereket Matlab és szuperszámítógépi környezetre optimalizáltuk. Ezek alkalmazása eddig főként az agyi regionális hemodinamika komplexitásának vizsgálatában történt meg, de ez a megközelítés elvben alkalmas bármely időben zajló élettani folyamat komplexitásának vizsgálatára is.

NanoSPECT/CT-technológia: A módszer alkalmas megfelelő izotóppal jelzett modalitások (biológiai markerek) in vivo meghatározására intakt állatban (egér, tengeri malac, patkány) 3 dimenzióban 0,4 milliméteres térbeli felbontásban.

Kutatási témák

A kapcsolt agyi hemodinamika-neuronális működés tér- és időbeli korrelaciós struktúrája

Kutatócsoportunk keringésfiziológiai megközelítése alapján a regionális térbeli felbontású hemodinamikai jelek fluktuációját nem csak a neurovaszkuláris kapcsolás, hanem a fraktális érfa elágazódásai mentén ébredő szegmentális vazomóció (illetve a vazomóció által indukált „flowmotion”) is magyarázhatja.  Az idegtudomány, közelebbről az agykutatás területén a mikroregionális felbontású humán és állat fMRI-BOLD-jelekben talált fluktuációt – melyet saját fMRI-BOLD eredményeink is megerősítenek – egy alapvetően új agyi neuronális működési mód alapvetését képezik (lásd a külső senzoros bemenettől független „instrinsic” működés). Jelenleg a kétféle mechanizmus harmonizációján dolgozunk.

Agyi hemodinamikai fluktuációk tér- és időbeli korrelációs struktúrájának jellemzése

Célunk az fMRI-BOLD irodalomban nagy hangsúlyt kapott megfigyelések (az agy ún. „intrinsic” üzemmódja, korrelált és antikorrelált neuronális redszerek azonosítása) kritikai vizsgálata az általunk alkalmazott hemodinamikai mérőmódszerek (NIRS-, LSCI- és fMRI-BOLD képalkotás) valamint a csoportunk által kidolgozott illetve alkalmazott fraktális idősoranalízis felhasználásával.

  • Humán kísérletes irány: Tisztázni kívánjuk, hogy az agykérgi neuronális működésnek mi a kvantitatív súlya a térbeli, keresztkorrelációk és az időbeli fraktális, autokorrelációk kialakulásában.
  • Állatkísérletes irány: Nagyfelbontású LSCI-mérések által nyújtott perfúziós adattömbök korrelációs analízisével tisztázni kívánjuk, hogy a patkány agykéreg szomatoszenzoros reprezentációs területén belül nyugalomban azonosíthatók-e „intrinsic” rendszerek, illetve, hogy megjelennek-e kooperatív rendszerek ezen a területen belül, ha ismert térbeli mintázatot kiváltó szomatoszenzoros ingerlést végzünk.
  • Állat- és humánkíséreleti modellekben nyert nagyfelbontású fMRI-BOLD adattömbök analízisével szeretnénk tisztázni, hogy az időbeli fraktális autokorreláció perzisztens tartományba történő elmozdulása vezethet-e arbitrális térbeli keresztkorrációs mintázatok kialakulásához, mely alapveztően érintené az fMRI-BOLD neuronális konnektivitás adatok idegtudományi értelmezését (lásd a külső senzoros bemenettől független „instrinsic” működés).

Agyi hemodinamikai fluktuációk korrelációs struktúrájának vizsgálata agyvérzést szenvedett betegeken

Célunk képalkotó NIRS-méréssel nyert adattömbök rögzítése az agyvérzést követően meghatározott időszakonként abból a célból, hogy megállapítsuk, hogy a vérzés befolyásolja-e az intrinsic kooperatív rendszerek szerkezetét, megváltozik-e az egyes agykérgi területek időbeli autokorrelációs (fraktális) mintázata, illetve, hogy ezen területek egészséges populációban megfigyelt értékei, mintázatai a vérzést követően milyen ütemben állnak helyre, egyáltalán helyreállnak-e, valamint, hogy milyen mértékben korrelál az esetleges restitúció üteme a klinikai képpel.

Humán agykérgi kognitív működés dinamikájának noninvazív vizsgálata

A kognició vizsgálata a neurovaszkuláris kapcsolás által modulált hemodinamikai jel inverz modell alapján történő értelmezésével lehetséges. Ennek tipikus módszere az fMRI-BOLD. Ez – bár mentes a szisztémás hatásoktól – viszont hemodinamikailag aspecifikus jellege miatt ronthatja a neuronális kapcsolatok térbeli keresztkorrelációs analízissel történő azonosítását. Az általunk alkalmazott olcsóbb és hordozható funkcionális közeli infravörös (fNIRS) képalkotó módszer előnye, hogy egy specifikus jel (hemoglobinjel, Hb) regisztrálását teszi lehetőve, mely azonban szisztémás (centrális) hatásokat is tartalmaz. Célunk olyan fNIRS-eljárás kidolgozása volt, mely alkalmas az interregionális neuronális konnektivitás centrális hemodinamikai hatásoktól független dinamikus leképezésére.

Agyi regionális oxigenációs és hemodinamikai fluktuációk korrelációs struktúrájának vizsgálata nyitott szívműtét során

A nagyműtétek, különösképpen az extrakorporális nem pulzáló szívmotort alkalmazó szívműtét, mélyreható agyműködési zavarral járhat, mely posztoperatív kognitív diszfunkcióként ismert. Nem világos, hogy ebben szerepet játszthat-e az agyi véráramlási autoreguláció alsó küszöbére hangolt, de pulzációtól mentes extrakorporális keringés. Korábbi eredményeink szerint, éber, nyugalmi állapotban, pulzatilis perfúzió mellett, a kognícióban kulcsszerepet játszó prefrontális kéreg hemoglobin kompartmentjei (HbO2, Hb) az idegi aktivitás miatt erősen antikorrelált módon fluktuálnak. NIRS képalkotással végzett vizsgálatainkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a szívműtét mesterséges, nem pulzáló agyi perfúziós viszonyai között megtartott-e ez az élettani mintázat?

A női nemi hormonszint csökkenésének szerepe az agykérgi hemodinamikai fluktuációk fraktális szerkezetének menopausában megfigyelt megváltozásában

Értelmezésünk szerint a munkacsoportunk által a humán agykérgi vértartalom (CBV) fluktuációs mintázatában talált eltérések a női agyi erek fokozott ütemű – a női nemi hormonok szintjének menupausában megfigyelhető csökkenése miatt kialakuló – merevedésével magyarázható. Ezt a kérdéskört overektomizált és/vagy szubsztitúciós hormonterápiában részesülő alanyokon tervezzük folytatni abból a célból, hogy megállapítsuk, hogy a CBV-fluktuációk fraktális mérőszámának menopausa-korú nőkben megfigyelt drámai csökkenése mennyiben függ a női hormonok hiányától illetve milyen mértékben függvénye az életkorral kialakuló egyéb (specifikusan nem azonosítható) kórállapotoknak.

A cerebrálszklerózis hatása a humán agyi hemodinamikai fluktuációk fraktális korrelációjára

Az agykérgi spontán CBV-fluktuációkkal kapcsolatos eddigi eredményeink arra utalnak, hogy azokban tökröződik az agyi vaszkulatúra állapota, hiszen a fluktuáció a nagyszámú egyidejű szegmentális vazomóziós mintázat optikai összegzésével kerül a NIRS-mérőeszköz által regisztrálásra. Eredményeink arra utalnak, hogy főként nőkben a korral az agykérgi vértartalom spontán fluktuációja egyre zajosabbá válik, csökken benne a fiatal korosztályt jellemző fraktális korreláltság mértéke. Fiatalokban regionális leképezéssel kapott eredményeink szerint az agykérgi határterületek CBV-fluktuációja szintén zajosabb. Klinikailag bizonyítottan cerebrálszklerózisban szenvedő betegeken tervezzük folytatni kutatásainkat, abból a célból, hogy megállapítsuk, a klinikai állapot milyen mértékben korrelál a CBV-fluktuációk fraktális mérőszámának megfigyelt eltéréseivel.

Művérkészítmények hemodinamikai és oxigenációs hatásai

A vérkészletek minősége és mennyisége világszerte egyaránt romlik illetve csökken. Ezzel egyidőben a vér iránti igény világszerte egyre nő. Ezek a körülmények jelentősen felgyorsították a vérpótló („művér”) készítmények, ezen belül is a hemoglobin alapú oxigénszállító molekulák (HBOC) kutatását. Munkacsoportunk részt vett az EU 6. Keretprogram EuroBloodSubstitutes Konzorcium keretében HBOC-molekulák kifejlesztésében. Jelenleg egy újabb nemzetközi konzorciális együttműködés kialakítása folyik, melyben munkacsoportunk az készítmények élettani vizsgálatát végzi.

Művérkészítmények hatása az agykérgi mikrocirkulációra normál állapotban és csökkent perfúzió alatt

Korábban optikai módszerrel (LSCI) tisztáztuk, hogy az agykérgi mikrocirkulációt a vér-művércsere előnyösen befolyásolta, miszerint a mikroperfuzió mértéke nőtt, ugyanakkor a hematokrit-korrigált mikroregionális érellenállás nem változott. Ez utóbbi körülmény különösképpen fontos, hiszen a hemoglobin-készítmények ismert mellékhatása lehet a vazoaktivitás. Kisérleteinket kontrollált agyi iszkémiás modell, LSCI és NIRS alkalmazásával folytatjuk tovább abból a célból, hogy megállapítsuk, hogy egy klinikailag releváns helyzetben (agyi iszkémia) a kontroll csoporthoz képest iszkémia alatt milyen mértékben stabilizálódik, illetve reperfúziót követően milyen mértékben történik meg a mikroperfúzió és az oxigenáció restitúciója.

Művérkészítmények esetleges mellékhatásainak vizsgálata vitális szervekben

A művérkészítmények egyik nemkívánatos mellékhatása lehet azok vazoaktív hatása, mely csökkenti a szervek mikroperfúzióját így oxigenációját is. Ez a hatás tehát jelentősen ronthatja ezen készítmények terápiás hatását, nevezetesen a szöveti oxigenáció támogatását. Korábban tisztáztuk, hogy a EuroBloodSubstitutes Konzorcium által kifejlesztett HBOC-molekuláknak ilyen hatása az agyon nem mutatható ki, valamint azok renális extravazációja igen kismértékű, ezért alkalmazásuk nem vezet vesetoxicitáshoz.

Egész-test kisállat SPECT-technológiára (single photon emission computed tomography, SPECT) építve kívánjuk tisztázni, hogy a az esetleges mellékhatások vitális szervekben (agy, szív, vese, tüdő, stb.) jelen vannak-e és ha igen, akkor milyen mértékben. Ezekben a sorozatokban konzorciumi partnereinkkel kooperációban kidolgozott immunhisztokémiai módszerekkel ex vivo tervezzük meghatározni, hogy milyen szövetekben és milyen mértékben történik a HBOC-molekulák extravazációja, mely a vazoaktivitás egyik dontő komponense. Eddigi eredményeink azt jelzik, hogy – függően a mesterságes vérpótló molekula felépítésétől – a nitrogén monoxid homeosztázis

Szervespecifikus zavarával kell számolnunk.

Reprezentatív publikációk

Hartmann A., Mukli P., Nagy Z., Kocsis L., Hermán P., Eke A. Real-time fractal signal processing in the time domain. Physica A doi: 10.1016/j.physa.2012.08.002

Herman, P., Basavaraju G. Sanganahalli, B.G., Hyder, F., Eke, A. Fractal analysis of spontaneous fluctuations of the BOLD signal in rat brain, Neuroimage. 2011 Oct 15;58(4):1060-9. Epub 2011 Jul 12

Herman P., Kocsis L., Eke A. Fractal Characterization of Complexity in Dynamic Signals: Application to Cerebral Hemodynamics. Methods Mol Biol. 2009;489:23-40. PMID: 18839086 (in Dynamic Brain Imaging – Multi-Modal Methods and In Vivo Applications, ed. Fahmeed Hyder, Yale University. Humana Press.)

Portörő I, Kocsis L, Hermán P, Caccia D, Perrella M, Ronda L, Bruno S, Bettati S, Micalella C, Mozzarelli A, Varga A, Vas M, Lowe KC and Eke A. Towards a novel haemoglobin-based oxygen carrier: Euro-PEG-Hb, physico-chemical properties, vasoactivity and renal filtration. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) – Proteins & Proteomics doi:10.1016/j.bbapap.2008.03.005

Eke A, Herman P, Hajnal M. Fractal and noisy CBV dynamics in humans: influence of age and gender. Journal of Cerebral Blood Flow and Metabolism 26(7):891-898, 2006

Herman P, Eke A. Nonlinear analysis of blood cell flux fluctuations in the rat brain cortex during stepwise hypotension challenge. Journal of Cerebral Blood Flow and Metabolism 26(9):1189-1197, 2006

Kocsis L, Herman P, Eke A. Mathematical model for the estimation of hemodynamic and oxygenation variables by tissue spectroscopy. Journal of Theoretical Biology 241(2):262-275, 2006

Kocsis L, Herman P, Eke A. The modified Beer-Lambert law revisited. Phys Med Biol 51:N91-98, 2006

Eke A, Fraktál, káosz, élettani komplexitás. Studia Physiologica 13:1-157, 2003 (Szerkesztő: Juhász-Nagy Sándor. Kiadó: Scientia Kiadó)

Eke A, Herman P, Kocsis L, Kozak LR. Fractal characterization of complexity in temporal physiological signals. Physiological Measurement 23:R1-R38, 2002

Hermán, P., L. Kocsis, A. Eke. Letter to the Editor in reply to: A reinvestigation of the extended counting method for fractal analysis of the pial vasculature by Chung HW, Wu WC, Chung HJ. Journal of Cerebral Blood Flow and Metabolism 22(3):361-365, 2002

Hermán, P., L. Kocsis, A. Eke. Fractal branching pattern in the pial vasculature in the cat. Journal of Cerebral Blood Flow and Metabolism 21:741-754, 2001

Eke, A., P. Hermán, J.B. Bassingthwaighte, G.M. Raymond, D.B. Percival, M. Cannon, I. Balla, and C. Ikrényi. Physiological time series: distinguishing fractal noises from motions. European Journal of Physiology – Pflügers Archive, 439:403-415, 2000

Oxygen Transport to Tissue XXI (Eds. Andras Eke and David T. Delpy). 803 oldal. Kiadó: Kluwer Scientific – Plenum Publishers, 1999

A Eke, KA Conger, M Anderson and JH Garcia. Histologic assessment of neurons in rat models of cerebral ischemia. Stroke 21:299-304, 1990

Eke A, Conger KA. Classifying cells from light microscopic bit features by binary logic. Application to grade neuronal injury in cerebral ischemia. Laboratory Investigation 61:22, 243-257, 1989

Eke A. Reflectometric mapping of microregional blood flow and blood volume in the brain cortex. Journal of Cerebral Blood Flow and Metabolism 2(1):41-53, 1982

Eke A, Hutiray G, and Kovach AGB. Induced hemodilution detected by reflectometry for measuring microregional blood flow and blood volume in cat brain cortex. Am J Physiol Heart Circ Physiol 236(5):H759-768, 1979

Kutatási támogatások

Andras Eke: Assessment of ischemic neuronal decay by quantitative neuropathology
1987-1990
Department of Pathology, University of Alabama at Birmingham, U.S.A.
100000 USD

Eke András: Az agy makro- és mikrocirkulációjában kialakuló heterogenitások vizsgálata normál és isémiás körülmények között, különös tekintettel egy több nagyságrendet átfogó fraktálgeometriai értelmezés lehetőségére
1991-1995
OTKA I/3 2040
1600000 Ft

Eke András: Strukturális és funkcionális tényezők szerepe az agykéreg véráramláselosztó rendszerének fraktálgeometriai szerveződésében
1995-1998
OTKA T-016953
1850000 Ft

Andras Eke and James B. Bassingthwaighte: Fractal geometric analysis of brain microcirculation
1995-1998
National Institutes of Health, Fogarty Center, U.S.A., NIH-FIRCA Grant TW00442
60000 USD

Eke András: Az agyi vérkeringés autoregulációs dinamikájának analízise a fraktál- és káoszelmélet alapján
2001-2005
OTKA T-34122
9483000 Ft

Andras Eke (Partner 8, Semmelweis University): Genomics and Blood Substitutes for 21st Century Europe (‘EuroBloodSubstitutes’)
2003-2007
EuroBloodSubstitutes Consortium, EU 6. Keretprogram
87000 Euro

Eke András: Euro-PEG-Hb művérkészítmények élettani jellemzése
2008-2009
Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal
3000000 Ft

Kutatási együttműködések

1976:
USA, Johnson Research Center, University of Pennsylvania, Prof. Britton Chance (2 hét)

1978-1980:
USA, Department of Neurology, University of Alabama at Birmingham, Prof. James H. Halsey (33 hónap)

1979:
USA, Department of Biomedical Engineering, University of Washington, Prof. James B. Bassingthwaighte (1 hét)

1979:
USA, Department of Physiology, Duke University, Prof. Frans Jöbsis (1 hét)

1980:
USA, Department of Biochemistry, University of North Carolina, Prof. Ian Longmuir (1 hónap)

1980-1986:
USA, Department of Neurology, University of Alabama at Birmingham, Prof. James H. Halsey (NIH Center Grant szekcióvezetőként, rendszeresen mintegy 20 alkalommal, ~12 hónap)

1987-1990:
USA, Department of Pathology, University of Alabama at Birmingham, Prof. Jack C. Geer és Prof. Julio Garcia (Associate Professor, fakultástagként és az Experimental Neuropathology vezetőjeként, ~36 hónap)

1995-1998:
USA, Department of Biomedical Engineering, University of Washington, Seattle WA, Prof. James B. Bassingthwaighte (NIH-FIRCA Grant Principal Investigator-ként, több alkalommal, ~2 hónap)

1998:
Anglia, Depertment of Biomedical Engineering, University College, London, Prof. David T. Delpy

2004-2008:
Olaszország, Department of Biomedical Science and Technology, Interdisciplinary Laboratory of Advanced Technologies, University of Milan, Prof. Michele Perrella (~1 hónap)

2008:
USA, Magnetic Resonance Research Center, Section of Bioimaging Sciences, Yale University, Dr. Fahmeed Hyder
USA, Yale University, Prof. emer. Benoit Mandelbrot
(1 hónap)

2008:
Olaszország, Department of Biochemistry and Molecular Biology, University of Parma, Prof. Andrea Mozzarelli (2 hét)

2009:
Olaszország, Department of Biochemistry and Molecular Biology, University of Parma, Prof. Andrea Mozzarelli (2 hét)

2009:
USA, Magnetic Resonance Research Center, Section of Bioimaging Sciences, Yale University, Dr. Fahmeed Hyder
USA, Martinos Center for Biomedical Imaging, Harvard University, Dr. David Boas
USA, Yale University, Prof. emer. Benoit Mandelbrot
(1 hét)

2010:
USA, Magnetic Resonance Research Center, Section of Bioimaging Sciences, Yale University, Dr. Fahmeed Hyder
USA, Martinos Center for Biomedical Imaging, Harvard University, Dr. David Boas
(1 hét)

2010:
Olaszország, Department of Biochemistry and Molecular Biology, University of Parma, Prof. Andrea Mozzarelli (2 hét)

2011:
Olaszország, Department of Biochemistry and Molecular Biology, University of Parma, Prof. Andrea Mozzarelli (1 hét)

2012:
Németország, Freiburgi Egyetem, Szívsebészeti Központ, Univ.-Prof. Dr.med. Dr.h.c. Friedhelm Beyersdorf, Dr. M. Südkamp (1 hét)