Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2021. szeptember 16.
387752 Összes oltás

Szerkesztő: Börzsönyi Eszter

Az első félévemben a kedvenc tárgyam a sejttan volt. Sajnos nem sokan osztották ezt a nézetemet, mondván, hogy nagyon magolós, sok a rövidítés, a vizsga sem a legegyszerűbb, és így tovább. Be kell ismernem, ezek a vádpontok valóban igazak, de véleményem szerint nagyon izgalmas dolgokat lehet megismerni, ha mélyebbre ásunk. Itt persze most nem a tananyagról szeretnék ódákat zengeni, de egy ahhoz erősen kapcsolódó regényt ajánlanék a friss egyetemisták figyelmébe, egy kis kedvcsináló jelleggel az első félévre, na meg persze az utána következő többire is. Ez a történet teljes mértékben igaz, és rengeteget jelentett az orvostudomány fejlődésében 1951 óta.

„Szobám falán van egy fénykép egy nőről, akivel sohasem találkoztam. A kép szakadt jobb sarkát celluxszal ragasztották meg. A nő mosolyogva néz szembe a fényképezőgéppel, kezét a csípőjére teszi; ruhája gondosan vasalt, ajka erősen ki van rúzsozva. Nincs még harmincéves. A kép az 1940-es évek végén készült. A nő halványbarna bőre sima, szeme pajkos. Még nem tud a benne növekvő rosszindulatú daganatról, amely árvává teszi majd öt gyermekét, az orvostudomány jövőjét pedig döntően befolyásolja. A fénykép aláírása: „Henrietta Lacks, Helen Lane vagy Helen Larson”. Nem tudni, ki készítette ezt a fotót, de több százszor megjelent már képes újságokban és tudományos könyvekben, blogokon és a laboratóriumok falán. A rajta szereplő nőt általában Helen Lane-ként említik, de sokszor nem is adnak neki nevet. Többnyire csak HeLaként emlegetik őt is, akárcsak az első halhatatlan emberi sejteket, melyeket az ő méhnyakából metszettek ki pár hónappal a halála előtt.
Valójában Henrietta Lacksnek hívták.”

 

Henrietta Lacks Örök Élete

 Rebecca Skloot könyve Henrietta Lacks történetét mutatja be, miként lett egy ismeretlen nő sejtje a sejtkutatás egyik legmeghatározóbb fordulópontja. Itt kanyarodnék el a kicsit tudományosabb részére a történetnek, ugyanis ezek a sejtek- HeLa sejtek- méhnyakrák sejtek voltak, amik sajnálatos módon Henrietta Lacks halálát okozták. Az írónő kendőzetlenül elénk tárja, hogy ez a szegény nő hogyan vált a kutatás eszközévé, mikor a tudta nélkül sejteket vettek tőle, hogy azokat tanulmányozzák, tovább szaporítsák, és mind a mai napig élő sejtvonalat hozzanak létre. Henrietta sejtjeit milliárdszámra adták-vették, szerepet játszottak a gyermekparalízis ellenszerének kifejlesztésében, klónozásban, géntérképezésben és így tovább. Ezekből látható milyen fontos lépés volt a tudomány számára. Az írónő azonban nem csak az orvosi, hanem erkölcsi, és faji kérdésekre is fektetett hangsúlyt, ami rendkívül fontos egy kutatás menete során. Kertelés nélkül írja le a néhol morbid valóságot, neveket sem változtat a történetben, nem fél az 1950-es évek nyelvezetének használatától. Rebecca Skloot sikerkönyve nem hiába vált ismertté, rendkívül bátor, és mély gondolatokat ébresztő alkotás.

Hogyan is kapcsolódik mindez az egyetemi tárgyunkhoz? Természetesen a gyakorlatokon és az előadásokon mi is találkoztunk Henrietta Lacks történetével, még ha nem is olyan behatóan, mint a könyvben, vagy a róla készült filmben, de a tananyag részét képezi. Gyakorlatokon mikroszkóppal megszemlélhetjük a sejtek különleges alakját, festését és így tovább, az előadáson pedig az elméleti hátterébe nyerhetünk betekintést.

HeLa sejtek

Kinek ajánlanám ezt a könyvet? Annak, aki például szeretne egy jó pontot szerezni a gyakorlatvezetője szemében, hogy hallott már a sejtekről. Kicsit komolyabban pedig azoknak javasolnám, akik nem félnek annak megtapasztalásától, hogy néhány esetben milyen embertelen módon juthat eredményre valaki az emberiség érdekében. Annak szintén, aki nem csak a sejtekkel szeretne megismerkedni, hanem Henrietta Lacks-al is.