Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2021. május 12.
240506 Összes oltás
14164 Beoltott Semmelweis Polgár

Körülbelül egy hónapja értem haza Kölnből, ahol Campus Mundi-ösztöndíjasként az Erasmus-szemeszterem töltöttem az ottani egyetem orvosi karán. Azt kell, hogy mondjam, életem legjobb féléve volt!

Hogy miért pont ezt az ipari várost választottam a Ruhr-vidék közepén? Három okom volt rá: német nyelvterület, nagyváros milliónyi lehetőséggel, és közel van a Benelux határhoz.

Őszintén, Köln nem egy különösen lenyűgöző város, sajnos sok bombázást szenvedett el a világháború során. A kölniek legnagyobb büszkesége, a dóm, csodával határos módon megmaradt, ikonikusan magasodik a város szívében. Az egy napra elegendő turistalátványosságok ellenére viszont nagyon a szívemhez nőtt. Ami a legjobban lenyűgözött, hogy a helyiek máshol soha nem tapasztalt módon rendkívül büszkék városukra. Ezt legjobban a karneváli időszak mutatja: mindenhonnan „kölsche Musik” szól, mindenki tudja kívűlről a magukat, a várost és a szórakozást dicsőítő dalszövegeket – amik persze a kölni dialektus nyelvezetében vannak megírva. A karneváli időszak novemberben kezdődik, 11.11-én 11 óra 11 perckor, ilyenkor, aki csak teheti, jelmezbe öltözve ünnepel az utcán, és ezt hajnalig abba sem hagyja. Ez még semmi ahhoz képest, ami tél végén következik. A kölniek valamiért nagyon szeretnek beöltözni, gyakran előfordult, hogy a tél végi ünnepség közeledtével, már januárban furcsábbnál furcsább öltözékekben feszítő csoportokat láttunk az utcán, vagy a helyi tömegközlekedési eszközön, az S-Bahn-on. Februárban pedig egy hétig teljesen megbolondul az egész város, a kisgyerekektől kezdve a nyugdíjasokig mindenki jelmezt ölt. Napközben gyakran felvonulást tartanak, a nézőknek édességet dobálnak. Este pedig az összes kocsma és klub tele van, a kioszk előtt kígyóznak a sorok, a belváros utcái tömve vannak rajzfilmfigurának, grófoknak, állatoknak, indiánoknak, esetleg zuhanyzófülkének öltözött emberekkel. Engem teljesen elvarázsolt ez a hagyomány, ahogy az egész város együtt és (ki)fáradhatatlanul ünnepel egy hétig. De a pezsgő éjszakai élet az év egészére jellemző. Mint talán bárhol Németországban, a techno zene itt is nagy népszerűségnek örvend, már engem is kezdett egészen magával ragadni. A sok színes program közül sokat az Erasmus Student Network Köln lelkes tagjainak köszönhettünk. Rendkívül jól működő hallgatói szervezet, számtalan élménnyel gazdagították félévünket: hétvégi utazások, túrák, városnézések, heti rendszerességgel megrendezett barnight, múzeumlátogatások. A kinti barátaimat is segítségükkel szereztem, mindenkivel az általuk szervezett eseményeken ismerkedtem meg. De nem csak éjszaka érezheti jól magát az ember, a környéken rengeteg kirándulási lehetőség van: kisebb városok a jellemző a német építészeti stílussal, nemzeti parkok, többszáz éves kastélyok. A város nagyon jó helyen fekszik, busszal olcsón és gyorsan megközelíthető Hamburg, Frankfurt, de akár Belgium és Hollandia is.

Rengeteg csodálatos helyre sikerült eljutnom, a holland és belga városok teljesen lenyűgöztek. A kedvencem Amszterdam marad, ami az első nagyobb kirándulásom volt a félév során. A belváros gyönyörű és nyugodt hangulatú, a bicikliseken kívül szinte nincsen forgalom, bármikor visszamennék. Hogy még néhány élményt kiemeljek hétvégi kirándulásainkból: ettünk belga gofrit Brüsszelben, ittunk 11%-os belga sört Antwerpenben, részt vettünk egy pub crawl-on a bulinegyedéről méltán híres Hamburgban, a szemesztert a vizsgák után pedig egy svájci buszos túrával koronáztuk.

Ami viszont a legszebbé, legtartalmasabbá tette a félévem, az az a társaság volt, amiben a szemesztert eltölthettem. Véleményem szerint, az Erasmus-hallgatók legtöbbje nyitott, barátkozó, vidám, spontán, és nagyon szeret bulizni, utazgatni. Ez nagyban megkönnyíti az ismerkedést, pár hét alatt kialakult egy nemzetközi társaságunk, csodálatos emberekkel, Európa minden részéről. A nemzeti ellentéteket nem is éreztük: a románokkal jól kijöttünk egymással, a magát katalánnak valló barátnőm gyakran spanyol barátunk gitárkíséretére énekelt az esti összejöveteleinken. Olyan spontaneitás és kifogyhatatlan „wanderlust” jellemezte a társaságunkat, amit eddig sehol sem élhettem át – és erről a kinti barátaim is ugyanilyen lenyűgözéssel és egyetértéssel beszéltek. Amikor éppen kedvünk volt, felkerekedtünk és elmentünk egy múzeumba; sangriát készítettünk és nekivágtunk az éjszakának; vagy hét közepén lefoglaltuk a legolcsóbb buszjegyet és hostelt a hétvégére. Sok mindent tanítottak nekem ezek az emberek: egymás elfogadását, az élet szeretetét (még vizsgaidőszak közepén is), kompromisszumkészséget, és hogy lehet szenvedélyesen szeretni azt, amit tanul az ember. Nagyon élveztem a pezsgő életet a maga tökéletes felszabadultságával, és alig várom, hogy újraélhessem, amikor meglátogatjuk egymást Európa különböző pontjain.

Végül, de nem utolsó sorban, szakmailag is sokat fejlődtem. A kölni medikusok teljesen különböző rendszerben tanulnak. Másfél hónapig csak előadások vannak, és a részvétel , bár nem kötelező, az előadótermek tömve vannak. Majd már az elméleti tudás birtokában teljesítik az 1-2 hetes blokkgyakorlatokat. A hazai oktatáshoz képest kevés időt töltöttem a klinikákon, kórházakban; viszont, amikor bent voltam, az tényleg hasznos volt. Már az első napomon két császármetszést asszisztáltam végig, később pedig láttam da Vinci-robottal megvalósított műtétet. Az egyetemnek van egy többemeletes skill laborja, ahol a nőgyógyászat gyakorlatom során egy szülést demonstráló roboton gyakoroltunk, a neurológia blokkban pedig a lumbálpunkció készségét sajátíthattuk el. A német nyelv eleinte okozott nehézségeket, de a vizsgákra készülve már jól megértettem a szaknyelvet, és könnyedén elcsevegtem hétköznapi témákban is.

Egy ilyen félév megszervezése sok papírmunkával, ügyintézéssel és stresszel is jár, nagy odafigyelést és önállóságot igényel. A tennivalók nem érnek véget a pályázat elnyerésével, a félév során és hazaérkezés után is jó néhány elintéznivalóval néz szembe az ember. Számomra a szálláskeresés volt a legnehezebb. Két héttel a kiutazás előtt sikerült egy kollégiumban szobát bérelnem, az első két hétre pedig átmenetileg egy belvárosi lakásba költöztem. Nem egyszerű egyedül külföldön: a szemeszter elején előfordult, hogy honvágyam volt és magányosnak éreztem magam egy idegen országban. Ám annyi mindent kaptam ezalatt a félév alatt, annyi szép élménnyel gazdagodtam, hogy ez mind megérte. Nem is beszélve arról, hogy minden egyes megoldandó probléma és nehézség hozzátett a személyes fejlődésemhez: úgy érzem, Európában bárhol könnyedén boldogulnék.

Talán azzal tudom szemléltetni a legjobban, mennyire jó döntés volt a Campus Mundi segítségével Kölnben tölteni ezt a pár hónapot, ha elárulom, hogy megpróbáltam a mobilitási időszakot meghosszabbítani, és a második szemesztert is kinn tölteni. Ez sajnos akadályokba ütközött, de ez a rövid időszak így is a szívem csücske marad. A külföldön eltöltött tanulmányút egy olyan lehetőség, amivel az ember csak gazdagodhat – ki kell használni!

[foogallery id=”3736″]