Nők és férfiak – örök téma. Miben is vagyunk mások? A nyilvánvaló külső különbségeken kívül az evolúciós kódolás az, ami leginkább meghatározza viselkedésünket, érzékelésünket, szerepünket a világban és viszonyunkat egymáshoz. Azt mondják, férfi és nő annyira különböznek, mintha más planétáról származnának és eltérő nyelvet beszélnének. A két nem közötti eltérés jelentős szomatikusan és mentálisan is. A tudósok folyamatosan kutatják ezeket a differenciákat és számos érdekes eredményre jutottak.

 

A törzsfejlődés során a jobb és bal agyfélteke eltérő módon szakosodott mindkét nemben, ennek következményeként különböző agyterületeket aktiváltak ugyanazok a feladatok.
A nők képesek megosztani figyelmüket, míg a férfiakat zavarja, ha egyszerre több feladatra kell koncentrálniuk, ami az agy szürke- és fehérállományának arányával magyarázható. Ugyanez az oka, hogy a férfiaknál meghatározott információk feldolgozása gyorsabban történik, ezért a reakcióidejük is jobb. A nők agya a részleteket jegyzi meg jobban, míg a férfiaké a lényeget. Erre utal az a tény is, hogy utazás során a férfiak inkább az irányokra, a távolságokra, a megtett kilométerre tudnak jobban visszaemlékezni, míg a nők az útközben elhagyott parkolókra, üzletekre és közlekedési táblákra.
A nők ügyesebbek az aprólékos, figyelmet igénylő, finommotorikus mozgásokban, valamint kifinomultabbak az érzékszerveik. A hallásuk érzékenyebb, ezért jobban észrevesznek olyan hanghordozásbeli differenciákat is, mint a hangszín, hanglejtés, tónus, érzelmi színezet. A férfiak általában jobbak a térlátási és térérzékelési feladatokban, a matematikai logikában, az analitikus, problémamegoldó és a zenei képességek terén. Ezért közöttük több a kiemelkedően tehetséges sakkban, matematikában, zeneszerzésben, a nők viszont jobbak verbálisan, könnyebben, gyorsabban tudják magukat kifejezni, fejlettebb a szókincsük. Míg a férfiak inkább a mondatok logikai szerkezete alapján értelmeznek egy szöveget, a nők emocionálisan.

A férfiak többször gondolnak a szexuális együttlétre. Egy vizsgálat szerint egy hét alatt a férfiaknak körülbelül 20 efféle gondolatuk van, míg a nőknek feleennyi.
Egy szórakoztató példa ennek igazolására:
Mit mond a nő?
”Micsoda rendetlenség! Gyerünk, takarítsunk ki együtt! A ruhád ott hever a padlón, itt állsz majd ruha nélkül, ha nem mossuk ki őket most rögtön!”
Mit hall a férfi?
”Gyerünk…együtt a padlón…ruha nélkül…most rögtön!”

A kódolás és hatása

A két nem közötti biológiai különbségek meghatározóak a mindennapokban betöltött szerepük tekintetében is. A nő legfontosabb feladata a fajfenntartás szempontjából az utódok kihordása és a gyermekek gondozása. A férfiak fő elfoglaltsága a harc volt, ezért az számított sikeresnek, aki jó vadász és kiváló harcos volt. Őket a társaik elismerték és tisztelték, ennélfogva nagyobb eséllyel szaporodhattak és így ezeket a pozitív tulajdonságokat tovább örökíthették. A nők otthon maradtak a törzsi közösségben, és gyerekeket neveltek, gondoskodtak egymásról, ezért náluk ezek a jellemzők váltak értékessé.

Napjainkban a két nem között több probléma és súrlódás generálódik. Hányszor hallottuk már azt, hogy a férfiak lopják a napot, míg a nők egész nap serénykednek. Az ősidőkben a vadászatok rendszerint napokig tartottak. A préda folyamatos keresése, követése, a fokozott feszült figyelem, küzdelem a ragadozókkal és végül az állat leterítése kemény megmérettetés volt a férfiak számára. Az ilyen embertpróbáló zsákmányszerzések között úgy pihentek, hogy szótlanul ültek a tűz mellett, várták, hogy testük új erőre kapjon és sérüléseik begyógyuljanak. A nők feladatai ugyan kisebb intenzitásúak voltak, viszont egész napos igénybevételt követeltek. A bogyók és gyümölcsök gyűjtögetése nem nehéz, ám nagyon időigényes – mivel sokat kellett összeszedni a növényi táplálékból. Ezen kívül muszáj volt a gyerekekre is figyelni és az otthon lévőkkel törődni, ellátni őket.

A kommunikációt tekintve, a nők alapvetően szívesebben beszélgetnek, a férfiak viszont többnyire szűkszavúak, hiszen annak idején a vadászatok során előnyösebb volt szavak nélkül megérteniük egymást. A nők számára, akikre a törzs, a család összetartása és a gyermeknevelés hárult, a beszéd sokkal hatékonyabb kommunikációs eszköznek bizonyult. Így érthető, hogy a lányok miért tanulnak meg hamarabb beszélni, mint a fiúk, és miért teljesítenek jobban a nyelvi feladatokban.

Gyakran éri a férfiakat az a kritika, hogy csak egy dologra tudnak koncentrálni. Erre is a múltban találhatunk magyarázatot: az őskorban a harc és a vadászat rendkívül nagy figyelmet és fegyelmezettséget igényelt. A pontos célzáshoz szükség van egyfajta “csőlátásra”, ahol a vadász csak a célra összpontosít. A gyűjtögetés viszont – mivel a gyermekek felügyelete mellett történt – megosztott, többirányú figyelmet követelt a nőktől. Az egyik egy kizáró, fókuszált jellegű, míg a másik egy kiterjedt figyelem.
A férfiaknak rosszabb a színérzékelésük: a pink, fukszia, magenta nekik mind rózsaszín. Bár az érzékszervek ugyanolyanok, a bejövő inger feldolgozásánál különbségek figyelhetők meg. Szintén az ősidőkben rejlik ennek oka. A szarvas, bármilyen színű is a bundája, egyformán alkalmas zsákmánynak, ám egy piros és bíbor színű bogyó közül lehet, hogy csak az egyik ehető.

Ezek az eltérések okozhatnak a mindennapokban konfliktusokat. A férfiak arra panaszkodnak, hogy a nők sokat beszélnek és már a fejük is zsong tőle, a nők azt kifogásolják, hogy a férfiak hazaérve nem csinálnak semmit, csupán a fotelban ülnek és pihennek. Ha a dolgot a tudomány és az epigenetikai kódolás szempontjából vizsgáljuk meg, talán arra az eredményre juthatunk, hogy a nemek közötti ellentétek és nézeteltérések egyik oka ősi múltunkban keresendő.
Az evolúció során a testi adottságnak megfelelően mindkét nem más-más feladatot látott el a fennmaradás érdekében. Bár azóta életformánk és miliőnk hatalmas változáson ment keresztül, a kódolás, ami évezredekig a fennmaradásunkat szolgálta, nem módosult, hagyatéka ma is megmaradt.