Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2021. február 27.
63735 Összes oltás
10504 Beoltott Semmelweis Polgár

Celeste Ng Kis tüzek mindenütt című könyve Ohioban játszódik, Shaker Heightstban, egy hírhedten gazdag és szabályokkal teli kertvárosban, ami a legteljesebb mértékben kimeríti a „jó környék” fogalmát. Az írónő szembeállítja a jómódú Richardson családot a képzőművészként dolgozó Miával és lányával, akik nomád életet élnek, folyamatosan költöznek egyik helyről a másikra.

Az írónő maga is Shaker Heightsban nőtt fel, mégis berzenkedéssel ír az ottani életről. Szinte úszik a megvetésben, ahogy a házak nagyságáról és a kertekről beszél: mintha maga a gazdagság lenne szégyenletes.

 

Mégis mi olyan megvetendő abban, ha valaki kertesházban él?

Az amerikai kertesház jóformán szimbóluma a jóléti társadalomnak. Már ezen is mindenképpen van mit kritizálni, hiszen fenntartása nagyon sokba kerül, és nem mindenkinek jut osztályrészül. Egy kertvárosi ház mintha az eltunyulás netovábbja lenne: ez tehetne arról, hogy az ember semmi felmutathatót nem alkot életében, hogy belebutul a gazdagságba, kényelmesen belesüpped a jólétbe. Nem teljes értékű élet, amiben természetesen nincsenek hatalmas adrenalin löketek sem.

Van élet a kertesházon túl? A szomorú igazság az, hogy az emberek nagy része megszületik, felnő, dolgozik, gyereket nevel (ha szerencséje van, lesz pénze és ideje valami hobbira is, lesz baráti köre, közössége). De nem váltjuk meg a világot. Nem írunk szonetteket. Nem ölünk sárkányt. Nem állítunk ki a Tate Galleryben.

A kertesházas létben az egyik legnagyobb kivetnivalót abban találják, hogy minden olyan rendezett, minden szabályt követ, semmi fantázia. Shaker Heightsban különösen nagy kultusza van annak, hogy mindent az előírások szerint építenek, nyesnek, tárolnak, nyírnak.

De valljuk be, a valóságban a szabályok nagy része az embert szolgálja. A KRESZ. A rendelők fertőtlenítéséről szóló szabály. Hogy mindennap közel azonos napszakban megyünk aludni, ami az ember belső biológiai órájához igazodik.  A házirendek egyes pontjairól lehetne vitatkozni, de az is azt a célt szolgálná, hogy békésen, háboríthatatlanul folyhasson az emberi lét a közösségekben, az oktatás adott iskolában.

Azzal, hogy az írónő megvetendőnek, hétköznapinak és unalmasnak festi le a kertvárosi életet, elégedetlenséget plántál az emberbe: valami nagyszabásút szeretnénk mi is, műtermet New Yorkban, körbeutazni a földet, különleges helyeken szórakozni, izgalmas ruhákba öltözni. Elvárásként állítja elénk a lehetőségeket. Ha nem teszünk értük, unalmasak leszünk, a birka tömeg egyike, aki csak azért gürizik, hogy háza lehessen kerttel.

A legtöbbünk boldogságához pedig igenis kellenek szabályszerűségek, biztos pontok. Ahhoz, hogy az ember boldog lehessen, biztonságban kell éreznie magát. Ez sokak számára nehezen menne, ha minden vagyonát egy kis malacperselyben tárolná, és egy lakókocsival utazgatna Amerikában, ideiglenes munkákat vállalva.

Ha ez az elégedetlenség – amit kelt bennünk egy ilyen írás -, arra sarkall, hogy átgondoljuk az életünket, hogy mit miért teszünk, és esetleg arra, hogy belekezdjünk valami újba, ami színesebbé teszi az életünket, akkor az teljesen jó. Azonban könnyen hathat úgy is, hogy sivárnak és unalmasnak érezzük életünket, és nem tudunk hálásak lenni olyan dolgokért, amit ilyen szürkének ábrázolnak. A regényben lévő kertesházak aranykalitkák, amelyekből menekülni kell, hátra sem nézve.

De hiába értelmezhető ez a vád valamilyen szinten minden kertesházas övezetre, a regény Shaker Heightsról szól, ami mégsem hasonlítható össze egy magyar kertvárossal. Shaker Heightsban a város határozza meg a házak színét, megbírságolják azt, aki nem nyírja rendesen a füvet a háza előtt, az embereknek átlagosan 3-4 autója van. Így a különleges körülmények különleges gyengeségeket is adnak a városkának.

 

 Mi a Shaker Heights-i lakók igazi bűne?

  1.     Ignorancia

Különösen jellemező a városkára az, hogy homokba dugják a fejüket: mivel békés környék, a külvilágtól szívesen elszigetelődtek, hogy ne is kelljen kellemetlen hírekről hallaniuk. Shaker Heightsban nincs éhezés, Shaker Heightsban nincsenek leányanyák. Miért is kéne ezzel foglalkozni?

  1.     Természetesnek veszik

Amibe az ember beleszületik, azt alapvetőnek veszi. Aki a telefon korában születik, a legnagyobb természetességgel emeli fel a kagylót, aki az internet világában, adottnak veszi, hogy van otthon wifi.

Aki pedig egy olyan családba születik, ahol három autó és medence is van, az természetesnek veszi, hogy minden reggel narancslé van, hogy bármilyen ruhát meg tudnak venni a plázában, hogy a szüleik ki tudják fizetni az egyetemi tandíjat. A Richardson gyerekek sem különbek a regényben, már mind középiskolások, mégis abból indulnak ki, hogy mindenki azon a színvonalon él, mint ők. Számukra ez a mindennapi.

Senki sem mondaná magáról, hogy gazdag. Az egy viszonylagos fogalom. Egy olyan anyagi szint, ami a megszólaló életszínvonala fölött van. Pedig egy olyan világban, ahol több, mint hétmilliárdan élünk, a melegvíz és az internet igenis gazdagságnak számít.

  1.     Motiválatlanság

 Akik itt nőttek fel, itt akarnak majd családi házat, ahogy a szüleik tették, és ahogy a szüleik szülei tették. Nem emelik a tétet, semmi új ötlettel nem állnak elő. Ez a céljuk, hogy kényelmes és kellemes életet éljenek. Megszerezzék a kertesházzal járó presztízst.

 Amikor a Stranger Things második évadjában Steve megkérdezi Nancyt, hogy mi lenne, ha beállna az apja üzletébe, aztán a gimi után vennének egy kis házat, Nancy csak húzza a száját. Nancy később azt meséli Jonathannak, hogy a szülei nem is szerették egymást igazán, csak vettek egy kertesházat, hogy családot alapíthassanak – értsük úgy, hogy nem értek el semmit az életben.

Kertesház, kertesház, kertesház – mindenhol a belenyugvás és a tradicionális élet szimbólumaként, ami annyit jelent: semmire sem vitték az életben. A kertesházhoz persze család társul, az anyasághoz pedig az az asszociáció, hogy háziasszony, ami után pedig már csak egy ugrás a házimunka. Senki sem akar áldozatot hozni, egészen egyszerűen azért, mert nem kellemes feladat.

Mindenki meg akarja váltani a világot, de senki sem akar elmosogatni – egészen a mai napig így van ez. Az ember csak a saját életét befolyásolhatja mélyrehatóan, éljünk ezzel felelősségteljesen, hogy minél tartalmasabb életet élhessünk egy olyan házban, aminek kertje van, vagy egy olyanban, aminek nincs.