Ma még csak egy szemkontaktus, holnap már egy mosoly – A Pető-módszerről

Zolika apró kora ellenére több szenvedést élt túl, mint a felnőttek többsége: egy kiló sem volt, amikor a 26. hétre megszületett. Pár napos volt csak, amikor agyvérzést kapott. Öt napig epilepsziás rohamai voltak. Kapott tüdővérzést, gyomorvérzést. Retinaleválás miatt műteni kellett. Születése után négy hónapot töltött kórházban. Zoli ma már kétéves, mozgásában és értelmében társaitól elmaradt, de édesanyja, Valéria hiszi, hogy fia állapotában lépésről-lépésre javulás érhető el.

Kép: Páczai Tamás
Kép: Páczai Tamás

Kép: Páczai Tamás

Az ún. konduktív nevelés rendszerét Pető András orvos és mozgásterapeuta a múlt század ’40-es éveitől fejlesztette ki, és világszerte hungarikumként ismert eljárássá vált. A csecsemőkori agyi-idegrendszeri károsodások hatásának súlyossága különböző fokú lehet az alig észrevehetőtől az olyan súlyosig, amely a mindennapi életet, önálló életvitelt is lehetetlenné teszi. A hatékonyan alkalmazott Pető-módszer azonban rövidtávon javítja a mozgáskoordinációt, hosszútávon pedig fejleszti a globális teljesítőképességet is.   

Valériának és a sorsában osztozó más családoknak is reményt nyújt a Pető Intézet úgynevezett „mamás csoportja”, amely Pető András gyógypedagógus módszere nyomán fejleszti a mozgásukban fogyatékos gyermekeket.

„Hivatalos neve intenzív intervallum nevelés, de mi csak ’mamás csoportnak’ hívjuk, örömmel tapasztaljuk azonban, hogy egyre több édesapa is részt vesz a fejlesztő munkában. A Pető-módszer egy komplex, holisztikus rendszer, amely a mozgáson keresztül a gyermek teljes személyiségét fejleszti” – meséli Gruber Mónika gyógypedagógus, pszichológus, a Pedagógiai Szakszolgálat intézményegység vezetője. A gyermek csak a szülővel együtt fejleszthető és kezelhető, ami csoportban a leghatékonyabb, ha a gyermek pszichomotoros fejlettségi szintje ezt lehetővé teszi.

Az intervallum csoportban hét gyermeket és szülőt intenzív formában, három héten keresztül foglalkoztatunk, közösen tanuljuk az együttműködést, a szükséges motoros mintákat az új szituációkban, miközben a kognitív funkciók is fejlődnek. Ez a tanulási módszer nagyon hatékony, látványos változás érhető el vele.

Az átalakulás a gyermeket és a szülőket egyaránt érinti, fejlődnek a nagymozgások, a finommanipuláció, társas készségek, a különböző kommunikációs formák, a megküzdési stratégiák.

Kép

Kép: Páczai Tamás

„Erre a három hétre az anyuka és a gyermek kilép a családi körből, és beköltöznek az intézetbe – magyarázza Kondákor Ágnes, a csoport programvezető konduktora – Újdonság a család életében, hogy a gyermek ekkor kerül először közösségbe; megtapasztalja, hogy más gyerek is ül mellette, több az inger, várakozni kell, gyorsabb a tempó. Tehát olyan normákkal, szabályokkal találkozik, amelyekkel egyéni keretek között nem szembesülne.”

A fejlesztést a konduktorok végzik, akik folyamatosan egyeztetnek a társszakmák képviselőivel (pl. ortopédus, neurológus, logopédus szakemberekkel). A Pető konduktív nevelési rendszerre jellemző a csoportos foglalkozás, a gyermek motivációjának felkeltése, a szülővel való közös fejlesztése és az ún. ritmikus intendálás, amely nem más, mint a mozgás szándékának megerősítése és támogatása szóbeli és ritmikus eszközökkel: ez lehet számolás, ismétlés, ének vagy mondóka, a gyermek fejlettségének és a feladat céljának megfelelően. A feladatok egyes szám első személyben hangzanak el, ez már önmagában is megerősítés az agynak. A gyermekek a gondosan megválasztott motivációknak köszönhetően játékosan tanulnak, mégis a feladatsor elvégzése nagy fegyelmet igényel, ami által a figyelmük is fejlődik.

„A tevékeny napirend; a közös étkezések, a többféle, sokoldalú foglalkozás naponta bizonyítja a családnak, hogy aktív életet lehet kialakítani – emeli ki Kondákor Ágnes. – Gyakoroljuk az alapmozgásokat, gurulást, kúszást, mászást, guggolást, megfogjuk a játékokat, konkrét tapasztalatokhoz juttatjuk a gyermekeket.

Törekszünk az önállóság legmagasabb szintjének eléréséhez minden gyermek saját állapotához igazodva.

A napi életvitelbe megpróbáljuk becsempészni ezeket a feladathelyzeteket, segítve a szülőt ezáltal, hogy egy kisóvodáséhoz hasonló életmódot tudjon kialakítani a gyermekével a megváltozott körülmények ellenére. Amiket itt megtanulnak, azt viszik haza, az általunk megtanított feladatokat aztán be tudják építeni otthon a játékba, önellátásba, a játszótéri társas együttműködésbe, az óvodai jelentlétbe.”

Kép

Kép: Páczai Tamás

„A mamás csoportban nemcsak a mozgássérült gyerekkel foglalkozunk, hanem közvetve az egész családdal – teszi hozzá Gruber Mónika –, hiszen ez a trauma szerteágazik, az elsődleges kötődési személyeken túl eléri a nagyszülőket, befolyásolja a testvér–anya kapcsolatot. A szülő itt megtanulja azt a bánásmódot, amivel nyithat a gyermeke felé, ugyanakkor a gyerek kezébe is eszközt adunk, hogy jobban ki tudja fejezni magát. Ha a gyerek például nem beszél, sérül az anya–gyerek kapcsolat. A mozgással a beszéd is fejlődik, hiszen a beszéd is mozgás. Az intenzív csoportban így javul az anya–gyerek kapcsolat, a gyermek érzi, hogy a szülő elfogadja, szereti őt, az édesanya megnyugszik, hogy ő is jó anya. Ez egy nagyon fontos folyamat.”

Az ilyen szoros együttlétek alatt az anyukák között természetszerűleg kialakul egy sorsközösség: bátrabban megnyilvánulnak, értik egymást, hiszen azonos problémákkal küzdenek, mély barátságok is szövődhetnek.

„Otthon a környezetünkben nincs beteg gyerek, így nem tudom senkivel sem megosztani, hogy meg is értse, mennyire nehéz nekünk. Ezért is jó itt lenni, itt tudjuk erősíteni egymást, ha valaki mélyponton van, a többiek kihúzzák belőle” – meséli Éva, aki kisfiával, Miklóssal már másodszor vesz részt a mamás csoportban. Miklós koraszülött volt, oxigénhiánnyal született. „A kezeléseknek hála, mára kaptunk egy óvodaérett kisfiút! Jól megy már a bilizés, az egyedül evés. Miki nagyon udvarias, mindent megköszön. Ha valaki hozzá szól, akkor ránéz. Járásával még vannak gondok, de nagyon igyekszik, feláll a bútorok mellett.”

„A mozgás azért fontos a személyiségfejlődésben, mert azon keresztül fedezzük fel a környezetünket – magyarázza Gruber Mónika. – A súlyosan sérült gyermekek a kezükkel kapaszkodnak, tapintásra, érzékelésre azt nem tudják használni, ezért sokkal kevesebbet tapasztalnak közvetlenül a világból. Ha mi magunk is elképzeljük, hogy valamely érzékszervünk nem működik megfelelően, máris szűkebben észleljük a környezetünket, ezáltal a személyiségünk is beszűkül.”

„Ha a gyermek megtapasztalja, hogy képes kontrollálni a környezetét, a tapasztalása egyre szélesedik, sikerélményhez jut, egyre bátrabb lesz. Ahogy a gyermek egyre ügyesebbé válik, úgy nyílik ki az őt körülvevő világ is a számára.”

Kép

Kép: Páczai Tamás

Katalin és kislánya, Zselyke már a negyedik alkalommal vesznek részt a mamás csoportban, ezért Zselykénél az értelmi fejlődés nagyon látványos, már sokkal figyelmesebb, érdeklődik a többi gyerek iránt, a szem–kéz koordinációja nagyon sokat javult. Nagy szüksége van a fejlesztésre, de a lakóhelyükön szakemberhiány miatt nincs kezelés. „Zselyke teljesen zavartalan várandósságból született, születésekor nem vették észre, hogy probléma van – meséli az anyuka. – Később a mozgása nem fejlődött, ezt mi vettük észre. Nagyon bízom benne, hogy a kislányom egy nap fog tudni járni.”

Ez az intenzív fejlesztés nagyon hatékony, de csak Budapesten, a Pető András Karon van rá lehetőség. Az egyetem egy csoportot tud működtetni, hét gyermekkel és hét szülővel, mert ennyi férőhelyük van.

A vidéki szakszolgálatokhoz heti két alkalommal vihetik térítésmentesen a szülők a gyerekeket, de ez a két alkalom nagyon kevés, a szakértők szerint így nincs idő arra, hogy az emléknyomok elmélyüljenek és tartós változások jöjjenek létre az agyműködés funkciójában. „Miután a gyermek három hét intenzív fejlesztésben részesül, van rá lehetősége a lakóhelyén, hogy gyakorolja a megtanult mozgásformákat, használja az új segédeszközeit és a kipróbált technikákat szakemberek segítségével. Az ideális az lenne, hogy félévente visszahívjuk őket, de ez az intervallum sajnos egyre nő, mert egyre hosszabb a várólistánk” – teszi hozzá Kondákor Ágnes.

„Emili az első héten a kezeléseket végigsírta – meséli anyukája, Georgina. – A szemideghártya rosszindulatú daganatával született. Kemoterápiát kapott, háromhetente altatták és lézerezték a szemészeten. Ennek hozománya az idegrendszeri éretlenség, mind értelmileg, mind a mozgás területén. Ebből ered, hogy kislányom az idegenekkel szemben bizalmatlan, ideges, fél. A mamás csoportnak köszönhetjük, hogy ez mára jelentősen oldódott, nyugodtabb, idegenekkel is felveszi a szemkontaktust. A minap vásárolni voltunk együtt, és sírás nélkül megúsztuk!”

Kép

Kép: Páczai Tamás

„A szülők mindig kérdezik, hogy a gyermekük meddig juthat el a fejlődésben, mikor fog tudni járni – mondja Gruber Mónika. – Erre szakemberként nem lehet etikusan jósló választ adni. A szülők gyakran hallják az első orvosi vizsgálaton, hogy ebből a gyerekből nem lesz semmi. Ez pedig nem igaz, mert mindenki fejleszthető. Meg kell találnunk azt a csatornát a gyerekhez, azt a motivációt, ami által ő a leghatékonyabban kezelhető. Ha nem tudjuk megragadni a gyerek figyelmét, akkor nem fog tudni fejlődni. Ezt mechanikusan nem lehet csinálni. Onnantól kezdve, hogy van egy szemkontaktus, megtapasztaljuk a gyermek akaratát és szándékát az együttműködésre. Ez dönti el, hogy tudunk-e vele foglalkozni vagy sem.

Súlyos mozgássérült kisgyerekekkel is tudunk fejlődést elérni, ha ez az akarat megvan. Apró lépésekkel haladunk, és mindig előrébb kerülünk.

Azt szoktam mondani, hogy A-ból B-be juttatjuk a gyereket úgy, hogy a B mindig egy kicsit magasabban van, mint az A pont, így haladunk lépésről lépésre, mindig az aktuális szinthez igazodva.”

Hiába a feszített program a három hét során, a szülők és a gyermekek is feltöltődve mennek haza. A gyermek számára a szülő a legfontosabb erőforrás, ha ő erősnek, magabiztosnak érzi magát, az hatással van a gyermekre is. A harmadik hét vége ballagással zárul, ha a gyermek eléri a 6. életévet, hiszen addig tart a korai fejlesztés. A végleg távozó gyermekek kis erszényeket kapnak, úgy búcsúznak. Ez katartikus élmény mindenkinek.

A fejlődés látványa visszaadja a hitet, mert ami ma még csak egy szemkontaktus, holnap már egy mosoly. Ami ma még csak egy hang, az holnap már egy szó.

Lehetőség van a későbbiek során utánkövetésre, amennyiben ezt a szülők igénylik. Ilyenkor évek múlva is láthatjuk milyen eredményekhez vezetett a közös tevékenység, határtalan akarat.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti