Témavezetők és doktori témakiírások
Polgár Csaba: Intenzitásmodulált és képvezérelt sugárkezelés
A rosszindulatú daganatok sugárkezelésének célja a daganatsejtek szelektív elpusztítása, a környező ép (normál) szövetek lehetőség szerinti maximális megkímélése mellett. A CT alapú, 3 dimenziós (3D), konformális besugárzástervezés ma már rutinszerűen alkalmazott módszer mind a teleterápiában, mind a brachyterápiában. A dóziseloszlás további optimalizálására ad lehetőséget az intenzitás modulált sugárkezelés („intensity modulated radiotherapy”; IMRT). A sugárkezelés kiszolgáltatása során a napi beállítási pontatlanság és a belső szervelmozdulások kiküszöbölésére szolgáló új módszer a képvezérelt sugárkezelés („image-guided radiotherapy”; IGRT). A képvezérelt sugárkezelésben alkalmazott különböző képalkotó módszerekkel (digitálisan rekonstruált röntgen-felvételek, UH, megavoltos és kilovoltos „cone-beam” CT) a klinikai céltérfogathoz („clinical target volume”; CTV) adott biztonsági zóna tovább csökkenthető, így a tervezési céltérfogat („planning target volume”) nagysága is jelentősen csökken. Ennek következtében a normál szövetek dózisterhelése csökkenthető és/vagy a céltérfogatra kiszolgáltatott dózis további emelése (dóziseszkaláció) válik lehetővé. Mindezek a klinikai eredmények javulását – a sugárkezelés okozta mellékhatások kockázatának csökkenését, illetve a helyi daganatmentesség arányának javulását eredményezhetik. A kutatási témában jelentkező feladata különböző szerv lokalizációkban a teleterápiás és/vagy brachyterápiás intenzitás modulált és/vagy képvezérelt besugárzási módszerek kidolgozása és bevezetése a klinikai gyakorlatba, valamint az alkalmazott új módszerek klinikai eredmények javulására kifejtett hatásának igazolása.
Polgár Csaba: Mutagénérzékenység vizsgálata rákos- és rákmegelőző elváltozásokban
Mutagénérzékenység jelentőségének vizsgálata a második primer rák (MPR) kialakulásában fej-nyaki laphámsejr.es rákban. MPR hatása a daganatspecifikus túlélésre.
Hosszú ideig túlélő fej-nvaki rákos betegeknél a mutagénérzékenység változásának vizsgálata.
Szájüregi leukoplákiában szenvedő betegeknél a mutagénérzékenység és a dysplasia súlyosságának kapcsolata, a mutagénérzékenység mint a rákos átalakulás biomarkere.
Takácsi-Nagy Zoltán: Fej-nyak daganatok sugárkezelése és radiokemoterápiája
- A szájüregi-garat és gége tumorok tele- és brachyterápiás technikáinak elemzése.
2. A szájüregi tumorok brachyterápiájának vizsgálata. Az interstitialis, magas dózisteljesítményű szövetközi sugárkezelés technikája, módszerei, dozimetriája, az elért eredmények elemzése. A brachyterápia mint egyedüli vagy mint kiegészítő (boost) kezelés vizsgálata különböző lokalizációknál. A kezelést követően kialakult mellékhatások vizsgálata.
3. Modern külső besugárzási módszerek (inteznzitás modulált radioterápia /IMRT/, volumetrikus ívbesugárzás /VMAT: volumetric modulated ArcTherapy/, sztereotaxiás besugárzás /Cyberknife/) vizsgálata eredményesség és dozimetriai szempontból és ennek összehasonlítása a brachyterápiával.
4. A nyálmirigyek, az állcsont, a gerincvelő, a nyelésben résztvevő m. constrictor pharyngis izmok csökkentettebb sugárterhelésének és így a késői mellékhatások mérséklésének lehetőségei a fenti technikákkal.
5. Adaptív besugárzás lehetőségei fej-nyak tumorokon. Előnyei és hátrányai.
6. Eltérő frakcionálás (hiperfrakcionálás, SIB: Szimultán integrált boost) alkalmazása és hatásossága fej-nyaki tumorokon.
7. A sugárkezelés eredményességét befolyásoló etiológia, klinikai, patológiai és dozimetriai prediktív faktorok elemzése.
8. A HPV (human papilloma virus) okozta szágarat daganatok sugárkezeléssel elért eredményeinek vizsgálata, összehasonlítva a HPV nagatív daganatokéval.
9. A sugárkezelés kombinálásának lehetőségei műtéttel és/vagy gyógyszeres terápiával (kemoterápia, bioterápia, immunterápia, stb.). Az egyes modalitások eredményességének egymással való összehasonlítása.
10. Reirradiáció lehetőségeinek vizsgálata eltérő besugárzási technikákkal (brachyterápia, IMRT, cyberknife) a dozimetria, eredményesség és a mellékhatások szempontjából.
11. A radiokemoterápia, mint szervmegőrző kezelés lehetőségeinek elemzése definitív, illetve posztoperatív esetben.
12. A radiokemoterápiára nem alkalmas betegek terápiájának lehetőségei. A bioradioterápia, sugárérzékenyítők, egyéb a sugárhatást növelő készítmények alkalmazásának vizsgálata.
13. Az indukciós kemoterápia potenciális területei előrehaladott fej-nyaki tumoroknál.
14. A sugár és gyógyszeres terápia kombinációjával kapcsolatos mellékhatások vizsgálata.
Lövey József: Központi idegrendszeri daganatok modern sugárkezelése és kombinált terápiás lehetőségei
Modern képalkotó eljárások alkalmazása a központi idegrendszeri daganatok kezelése során.
Modern sugárkezelési tecnikák alkalmazása a központi idegrendszeri daganatok kezelésében.
A gyógyszeres (kemo, biológiai, immunterápia) és a sugárkezelés alkalmazása a központi idegrendszeri daganatok kezelésében.
Ágoston Péter: Urológiai tumorok sugárkezelése és radiokemoterápiája
Az urológiai daganatok sugárterápiája. Brachyterápiás és teleterápiás módszerek. A kezelések prediktív faktorai. A különböző sugárterápiás tecnikák eredményei és mellékhatásai. Dózis- válasz és dózis- mellékhatás összefüggések. A hólyagtumor radiokemoterápiája, szervmegtartó kezelések.
Major Tibor: Korszerű sugárterápiás eljárások dozimetriai elemzése
Az elmúlt évtizedben jelentős technikai/technológiai fejlődés történt a külső sugárterápiában és a brachyterápiában is. A metszetképalkotó eljárásokon (CT/MRI/UH/PET) alapuló besugárzástervezés ma már rutinszerű eljárásnak számít a daganatos betegek sugárterápiás kezelésében. Ugyanakkor új dózisszámolási algoritmusok alkalmazásával a testben kialakuló dóziseloszlások ma már pontosabban számolhatók, aminek klinikai következményei is lehetnek. A CT képalkotást kiegészítő PET és MRI képalkotások alkalmazásával a céltérfogat pontosabban határozható meg, a védendő szervek körberajzolására alkalmazott automatikus, mesterséges intelligencia (MI) alapú szoftverekkel pedig növelhető a kontúrozás pontossága és csökkenthetők az ún. „interobserver” különbségek. A betegről nyert teljes háromdimenziós (3D-s) anatómiai információ, valamint a céltérfogat és a védendő szervek pontosabb meghatározása lehetővé teszi a konformális sugárterápiát, melynek során a daganat terápiás dózissal történő besugárzása a környező ép szövetek és szervek minimális dózisterhelése mellett történik. Ennek megvalósítására új kezelési módszerek váltak lehetővé, mint például az intenzitásmodulált sugárterápia (IMRT), térfogatmodulált ívbesugárzás (VMAT), szeterotaxiás testbesugárzás (SBRT), képvezérelt sugárterápia (IGRT) és adaptív sugárterápia (ART). A kétdimenziós (2D-s) és háromdimenziós (3D-s) képalkotások rendszeres használatával a betegbeállítás ellenőrzése és a céltérfogatlokalizálás pontossága nagy mértékben növelhető, ugyanakkor az ionizáló sugárzások plusz dózist jelentenek a beteg számára. Ezért azok optimális alkalmazása elengedhetetlen a korszerű sugárterápiában. Adaptív besugárzásnál az aktuális anatómiai viszonyok figyelembevételével történik a napi dóziskiszolgálás. Ezek a modern kezelési módszerek új kihívásokat jelentenek a besugárzási tervek dozimetriai értékelésében és a betegnek kiszolgáltatott dózisok ellenőrzésében is.
A kutatási téma a fenti modern sugárterápiás eljárások dozimetriai következményeinek a vizsgálataira irányul. Különböző daganatlokalizációk külső és brachyterápiás besugárzás-tervezésénél térfogati dózis-paraméterek és különböző optimalizáló algoritmusok alkalmazásával olyan paraméterek meghatározását tűzzük ki célul, melyek optimális dóziseloszlásokat eredményeznek a dózislefedettség, dózishomogenitás és a védendő szervek dózisterhelése szempontjából. Továbbá, összehasonlító elemzésekkel vizsgálni kívánjuk, hogy milyen esetekben előnyösebb a brachyterápiás kezelés a külső sugárterápiával szemben. A dózistervek megvalósításakor a besugárzás során különböző szoftveres és mérési módszerekkel ellenőrizzük a dóziskiszolgálás pontosságát, az adatok elemezzük és az eredményeket felhasználjuk a kezelési protokollok kidolgozásánál.
Az elméleti eredmények klinikai megvalósítása várhatóan javítja a lokális daganatkontrollt és csökkenti a korai és késői mellékhatások kialakulásának a kockázatát a daganatos betegek sugárterápiájánál.