Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2021. május 15.
247642 Összes oltás
14176 Beoltott Semmelweis Polgár

Neuropátia (idegbántalom) kezelése cukorbetegekben

Mint minden szövődmény esetében, neuropátia fennállásakor a kezelés meghatározó összetevője a szénhidrát-anyagcsere minél optimálisabb beállítása. A DCCT (Diabetes Control and Complication Trialj vizsgálat 1141, l-es típusú cukorbeteg körében nyert tapasztalatai kétséget kizáróan igazolták, hogy az intenzív inzulinkezelés által elért, tartósan kedvező anyagcserehelyzet 60%-kal lassította a kisereket érintő, neuropátiás szövődmények további romlását.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem az idegbántalom mértékének 60%-os javulását, hanem a további károsodás kialakulásának ilyen arányú lassulását figyelték meg.
Szükség van-e az anyagcserehelyzet rendezése mellett az idegbántalom specifikus kezelésére is? A betegek túlnyomó többségének esetében szükség van.
Milyen érvek szólnak emellett? Először is, az idegek károsodása a betegek életét megkeserítő, életminőségüket jelentősen rontó, súlyos tünetekkel járó* szövődmény. Másodszor, a cukorbetegek 90-9í%-a 2-es típusú diabéteszben szenved, melynek fő veszélye, hogy hosszú évek alatt teljesen tünetmentesen, alattomosan fejlődik ki. A vércukorérték magas, a cukorbetegség már fennáll, ugyanakkor a beteg nem tud róla és így kezelés sem történik. Ezért hívjuk a 2-es típusú cukorbetegséget “néma gyilkosnak”. A betegség tünetmentes kialakulása miatt a klinikai diagnózis időpontjában a betegek felében már neuropátia is kimutatható. Harmadszor, az idegbántalom – leggyakrabban a fájdalmas, illetve az izmok működészavarához vezető mozgató idegkárosodás sajnos gyakran jó anyagcserehelyzet esetén is jelentkezhet.
A cukorbetegség kezelésére alkalmazott szerek (inzulin, orális antidiabetikumok, vérnyomáscsökkentők, zsírszintcsökkentők, trombózisgátlók) az oki kezelés részét képezik. Az idegbántalom az egyetlen szövődmény, amelynek kezelésében oki és tüneti kezelési lehetőségeket különböztetünk meg.
Értelemszerűen az előbbiek részesítendők előnyben. Szerencsés módon az utóbbi évtizedben a pathogenetikai alapon nyugvó oki kezelés terén jelentős fejlődésnek lehettünk szemtanúi.
Cukorbetegekben a magas vércukorértékek miatt a glukóz – szervezet számára – optimális lebontásának útja telítődik, ezért másodlagos, alternatív anyagcsereutak kerülnek előtérbe, ezek termékei azonban egyúttal felelősek is a kisereket érintő szövődmények kialakulásáért. Az egyik legfontosabb alternatív anyagcsereút a szervezet különböző strukúrfehérjéinek a glukózzal való kapcsolódása. A legismertebb a vér hemoglobinjának cukorral való kötődése: ez az alapja a HbAlc mérésének, tehát a cukorbetegség hosszú távú anyagcserekontrolljának. Minél magasabb a vércukor, annál több glukóz kapcsolódik (glikálódik) hemoglobinná!, és annál magasabb lesz a HbAlc értéke. E kóros glukóz-fehéije kötések károsítják az idegrostokat védő velőshüvelyt is, mely folyamat rendkívül fontos szerepet játszik az idegbántalom létrejöttében.
Szerencsére ez gátolható, a benfotiamin hatásának is ez az egyik alapja. Számos külföldi és hazai vizsgálat igazolta a benfotiamin hatékonyságát a cukorbetegséghez csatlakozó idegbántalom kezelésében. A húsz különböző vizsgálóhelyen, összesen 141 beteg adatait felölelő hazai multicentrikus vizsgálatban benfotiamin-tartalmú gyógyszeres kezelés mellett mind a fájdalom, mind pedig a vibrációérzet javulása már 3 hét elteltével igazolható volt.
A benfotiamin hatékonyságának fontos része a molekula zsíroldékonysága, ennek révén a szer könnyen átjut az idegsejtek fehérjéből és zsírból álló falán. Optimálisnak a benfotiamin folyamatos adagolását tartjuk, ugyanakkor hazai klinikai tapasztalatok szerint mérsékelt fokú idegbántalom fennállása és a szénhidrát-anyagcsere egyidejű elfogadható volta esetén a betegek többségében hatékony volt a benfotiamin-tartalmú gyógyszer (Miiga mma) 3×1 kapszula/drazsé adagban, 3 héten át tartó adása és e kezelés 3 havonta történő megismétlése.
2003-ban vált ismertté, hogy a benfotiamin a kisérszövődmények, így az idegbántalom kialakulásáért felelős további két alapvető anyagcsereutat is gátol. Jórészt e kutatásokért érdemelte ki Michael Brownlee amerikai professzor 2003-ban az Európai Diabetes Társaság legrangosabb díját, 2004-ben pedig az amerikai Diabetes Társaság legjelentősebb tudományos elismerését, az inzulin egyik felfedezőjéről elnevezett Banting-emlékérmet.
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Szerző: Dr. Kempler Péter egyetemi tunar