Pszichoszomatikus betegségek

Szomatoform zavarok

A szomatoform zavarok elsősorban olyan testi tünetek formájában – pl. fájdalom, zsibbadás – jelentkeznek, amelyek hátterében nem tárható fel szervi elváltozás. A beteg általában a különféle reumatológiai, neurológiai, belgyógyászati kivizsgálásokat követően kerül pszichoterápiás rendelésre, ahol feltárhatók a testi panaszok hátterében meghúzódó „idegi” tényezők (pl. munkahelyi, családi stresszhatások).

A szomatoform zavarok kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.

Magasvérnyomás-betegség

A magasvérnyomás-betegség vagy más néven a hipertónia a fejlett országokban népbetegségnek számít, hiszen a népesség közel 15 százalékának van tartósan a magas vérnyomás szempontjából határérték, vagyis 140/90 Hgmm feletti vérnyomása. A hipertónia multifaktoriális kórkép, azaz örökletes, személyiségbeli és környezeti tényezők komplex módon játszanak szerepet a kialakulásában. Esszenciális hipertóniáról pedig akkor beszélünk, ha a vérnyomás-emelkedés hátterében szervi elváltozást nem sikerül kimutatni. Ilyen a magasvérnyomás-betegségek mintegy 80 százaléka, mely elsődlegesen a magas stresszel, perfekcionizmussal, érzelemszabályozási nehézségekkel, mozgásszegény életmóddal, az elhízással, a dohányzással ill. a magas sótartalmú étrenddel hozható összefüggésbe.

Ezzel párhuzamosan a depressziós és szorongásos betegséggel küzdőknél gyakrabban fordul elő magas vérnyomás, az összefüggés pedig olyannyira megalapozott, hogy a depresszió és a szorongás a kardiovaszkuláris betegségek független, a dohányzással egyenértékű rizikófaktora.

A hipertónia krónikus betegség, enyhébb esetekben étrendi és életmódbeli változtatásokkal kontroll alatt tartható. A hipertónia gyógyszeres kezelése mellett fontos szerepe van a pszichoterápiának. A bizonyítottan hatékony kognitív viselkedésterápia arra irányul, hogy a személy  hatékonyan megküzdjön a stresszel, leküzdje az  irreálisan magas teljesítményigényt, segítséget kapjon az esetlegesen társuló perfekcionizmus átértékelésében, valamint az optimális munka-pihenés egyensúly kialakításában. Kiegészítő eljárásként fontos lehet relaxációs technikák elsajátítása és a rendszeres testmozgás illetve mozgástudatos életmód kialakítása.

A magasvérnyomás-betegség pszichés tényezőinek kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.

Alvászavar (insomnia)

Az alvás alapvető létszükségletünk, szervezetünk, idegrendszerünk regenerálódásához nélkülözhetetlen élettani folyamat. Kellő mennyiségű és minőségű alvás szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk megfelelő szellemi és fizikai tevékenységet végezni. Gyakori téves hiedelem, hogy ehhez legalább 8-9 óra alvásra van szükségünk. Valójában az alvásigény egyénenként és életkoronként széles határok közt változó. Felnőttek átlagos alvásigénye 7-9 óra, de legmegbízhatóbban az jelzi, hogy elegendő időt töltöttünk megfelelő minőségű alvással, hogy kipihenten, frissen ébredünk.

Az alvás zavara gyakori panasz, megjelenési formája egyénenként változatos és hátterében számos ok állhat. Leggyakrabban elalvási- átalvási zavarként, illetve korai ébredésként, vagy ezek kombinációjaként jelentkezik, és legtöbbször valamilyen testi vagy pszichiátriai betegséghez, illetőleg valamely lelki, pszichés problémához társul. Ha a panaszok három hónapnál hosszabban fennállnak, krónikus alvázavarról beszélhetünk.

A csökkent, illetve nehezített alvást, álmatlanságot inszomniának, a fokozott alvástevékenységet hiperszomniának nevezzük. Nagyon gyakran egyszerre mindkét jelenség jellemzi az alvászavarral küszködő embert, hiszen aki éjszaka nem képes kipihenni magát, nem tud aludni, nappal általában fáradékonyabb, álmosabb, gyakran a nappali órákban alszik. Mivel a kialvatlanság rontja a teljesítőképességet, növeli a balesetek kockázatát és csökkenti az immunrendszer védekező képességét, ezért ilyen esetben feltétlenül szakemberhez kell fordulni. 

Az inszomnia –  álmatlanság talán a leggyakoribb alvásprobléma. A hátterében szereplő okokat általában öt csoportra bonthatjuk:

Fizikai okok: különböző szervi problémák vezethetnek álmatlansághoz (hormonális zavarok, idegrendszeri betegségek, asztma, allergia, vérkeringési problémák, erős fájdalmak, stb.)

Élettani okok: az egyik leggyakoribb, álmatlansághoz vezető élettani jelenség az öregedés. Az időskori alvászavarok jól ismertek és hátterükben egyrészről biológiai tényezők (pl. a melatoninszint csökkenése), valamint például a csökkent nappali fizikai aktivitás állnak. Élettani okok közé tartoznak még az alvás-ébrenlét ciklus (cirkadián ritmus) különböző zavarai pl. időzónák átrepülése, váltott műszak és a nem megfelelő alváshigiénia: rossz szokások, kényelmetlen fekhely, túl magas hőmérséklet a hálószobában stb.

Pszichés okok: megterhelő életesemények, ezzel kapcsolatos aggodalmak, emlékek, nagyfokú stressz és idegi megterhelés, fokozott szorongás vagy éppenséggel túlságosan „feldobott”, izgatott állapot, tervek, fantáziák, amelyek „pozitív” stressz reakciót keltve, szintén kiválthatnak álmatlanságot.

Pszichiátriai okok: a pszichiátriai betegségek többsége alvászavarral jár együtt, leggyakoribb a depresszióhoz vagy szorongásos betegségekhez társuló alvászavar, de a mániás állapotot is alvászavar kíséri.  

Gyógyszerekkel/drogokkal kapcsolatos okok: Számos gyógyszer és drog, valamint egyéb, élvezeti szer befolyásolja az alvásszabályozást és -működést. Fontos kiemelni az altatók és nyugtatók szerepét, amelyek átmeneti javulást okoznak, de hosszú távon az alvás szerkezetét felborítják és fokozzák az alvászavart. Függőség esetén megvonásuk kifejezett alvászavarral jár. A teljesség igénye nélkül megemlíthető a koffein, a teofillin, az efedrin tartalmú készítmények, az alkohol, a kokain, az amfetamin és származékaik, különböző szívgyógyszerek (pl: beta-blokkolók) alvással kapcsolatos negatív hatása.

A fent említett okok szinte mindig átmeneti inszomniát okoznak. Ez egyrészről azt jelenti, hogy a kiváltó okot kezelve, illetve megszüntetve az alvászavar is rendeződhet. Másrészről viszont fontos tudni, hogy a fenti okok miatt nehezített alvást frusztráció, az elalvással kapcsolatos aggodalmak, az egyre jobban erőltetett alváspróbálkozások kísérik, jelentős stresszt és szorongást kiváltva, tovább rontva az alvást, így az ördögi kör megjelenése révén hosszútávú alvászavar alakulhat ki.

 Az alvászavarok kezelési lehetőségei

Amennyiben hetek óta észleljük alvásunk nehezítettségét, illetve azt, hogy napközben a szokásosnál fáradtabbak, álmosabbak vagyunk, teljesítőképességünk csökken, akár hangulatzavart, szexuális zavart, erősebb szorongást is észlelünk, mindenképpen forduljunk pszichiáterhez, alváscentrumhoz, vagy az alvás pszichoterápiájában képzett klinikai szakpszichológushoz.  Mivel a tudományos vizsgálatok szerint az alvászavarok kezelésében a folyamatos és hosszútávú altatószer-használat függőséghez vezet, ezért feltétlenül tartózkodjunk az „öngyógyszereléstől”. Az alvásproblémák kezelésében ma az alábbi két módszer kombinációja hozhat tartós javulást

1. Alváshigiénia kialakítása

Saját magunk is sokat segíthetünk különböző életmódbeli változtatásokkal. Ennek legfontosabb elemei:

• Rendszeresen végezzünk testmozgást, fizikai aktivitást, ami „kifáraszt”.
• Alakítsunk ki a lefekvéshez kapcsolódóan meghitt, stabil és ismétlődő szokásrendszert (olvasás, meleg tej kortyolgatása, meditáció vagy relaxáció, a másnapi teendők listázása stb.)
• Fontos a megfelelő környezet biztosítása: kényelmes fekhely, megfelelő hőmérséklet stb.
• Csak akkor feküdjünk le, ha álmosak vagyunk. Az ágy alvásra való. Ha 15 perc fekvés után nem alszunk el, akkor keljünk fel, és foglaljuk el magunkat valami unalmas tevékenyéggel. Lehet önbüntetésként olyan házimunkát végezni, amit különösen utálunk (vasalás, mosogatás).
• Kerüljük el azt, hogy az alvás teljesítménynek tűnjön számunkra, ha nem alszunk, lehetőleg ne katasztrofizáljuk ennek a hatását, akár szándékosan ébren tölthetünk egy éjszakát, és másnap megyünk dolgozni. Az alváshiányt ne pótoljuk napközbeni szunyókálással.

2. Kognitív viselkedésterápia

A kognitív viselkedésterápia az álmatlanság igazoltan hatékony kezelési módszere, az Európai Alváskutató Társaság ajánlásában is elsőként választandó módszerként szerepel.

Ennek során feltérképezzük az elalvást akadályozó, éberséget fokozó automatikus gondolatokat, feltárjuk az alvással kapcsolatos maladaptív, szorongáskeltő és katasztrofizáló hiedelmeket valamint ezek átstrukturálásával, az alvással kapcsolatos diszfunkcionális elvárások, az „alvásközpontú gondolkodás” módosításával megszakítjuk a tüneteket fenntartó „ördögi kört”.  Az alvásközpontú gondolkodásra jellemző, hogy lefekvés után agyunk éjjeliőrként fürkészi a környezeti zajforrásokat, és azon rágódunk, hogy már megint alvás nélkül töltjük az éjszakát, és biztosan borzasztó napunk lesz holnap. Ha felismerjük, hogy a szorongás összefügg ezekkel az automatikus negatív gondolatokkal, átértékelhetjük azokat oly módon, hogy a helyzetünket reálisabban lássuk, pl. attól, hogy kevesebbet alszunk, még el tudjuk végezni másnap a feladatainkat és jól is sikerülhet a napunk.

Az alvászavarok kezelésének megtervezése előtt mindenképpen fontos tisztázni a zavar okait és a pontos tüneteket, ennek érdekében szükség lehet alvásnaplót vezetni. Mivel az alvászavarok legnagyobb része valamely átmeneti helyzethez, stresszel kapcsolatos pszichés problémához köthető, vagy pszichiátriai, illetve testi betegség részeként jelentkezik, ezeket az állapotokat is kezelni kell.

Fejfájás

A fejfájás az egyre gyakoribb környezeti ártalmak és a mindennapos stressz miatt nagyon gyakori egészségügyi probléma hazánkban és világszerte, sokszor súlyos terhet róva a személy mindennapjaira és környezetére is. A háziorvosi ellátásban a fejfájós panaszoktól szenvedő személyek aránya kb. 4-5%,  a neurológiai szakrendeléseken pedig kb. 30%. A leggyakoribb ún. elsődleges fejfájás típusok a tenziós fejfájás, a migrén és a cluster fejfájás, ezeknek a pontos kiváltó oka ismeretlen, azonban kialakulásukban fontos szerepe van a fokozott stressznek, túlterhelésnek, kimerültségnek.  A másodlagos fejfájások más betegségek következményeként alakulnak ki (pl. túlzott gyógyszerfogyasztás, fertőzések, fokozott koponyaűri  nyomás, stb.) A elsődleges fejfájásoknak és a túlzott gyógyszerszedésből származó fejfájásnak van a  legnagyobb egészségre és társas közegre gyakorolt negatív hatása.  

A tenziós fejfájás a fejfájások leggyakoribb típusa. Bár nem jár súlyos szövődményekkel, a munkavégző képességre és az életminőségre jelentős befolyással van. A tenziós fejfájás általában enyhe vagy mérsékelten súlyos, abroncsszerű fájdalommal jár, amelynek nincs jellemző helye, a fej bármely részét érintheti. A migrén rohamokban jelentkező, általában súlyos, féloldali fejfájás. Ez a típusú fejfájás erőteljes tünetekkel járhat, az érintett sokszor csak arra tud gondolni, hogy egy csendes, sötét helyen lefeküdjön és kivárja a fejfájás végét. A migrénes rohamot általában figyelmeztető előjelek vezetik be, amelyek valamely érzékszervhez kapcsolhatók (fényfelvillanások, sötét foltok, a kar vagy a láb zsibbadása). A migrént gyakran egyéb tünetek is kísérik, például émelygés, hányás, kifejezett fény- és hangérzékenység. Fontos megjegyezni, hogy a migrénben szenvedő betegek többségének tenziós típusú fejfájása is van. A cluster fejfájás a fejfájások egyik legfájdalmasabb és legjellegzetesebb formája. Az ilyen típusú fájdalmat éles, átható, égő fájdalomként jellemzik a páciensek. A fejfájásos rohamok gyakran hosszabb időszakokon át, akár heteken keresztül is tarthatnak, ezt pedig fájdalommentes periódusok válthatják. A fájdalom általában a fej valamelyik oldalán alakul ki és ezen az oldalon marad.

A fejfájás mechanizmusában lényegesek a lelki tényezők is, hiszen az erős belső, pszichés feszültség testi tünetekhez is vezethet: a nyak és a vállizomzat megfeszül, s ha ez tartósan így marad, akkor fejfájást idéz elő. Gyors megoldásként a fejfájással élő személyek sokszor a gyógyszeres kezelést választják, amelynek azonban hosszútávon káros hatásai lehetnek az egészségre. Hatékony kezelés nélkül a gyakori fejfájás könnyen krónikussá válhat, ezért lényeges, hogy a páciensek komplex, azaz gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésben részesüljenek.

Bizonyos típusú fejfájások (tenziós és migrén) a hatékonyság vizsgálatok alapján kifejezetten jól és hosszútávon reagálnak a kognitív viselkedésterápiás beavatkozásokra. A kognitív viselkedésterápiás módszerek segíthetnek felismerni és hatékony módon kezelni azokat a helyzeteket, amikor az intenzív pszichés feszültség és stressz fejfájáshoz vezet.

Újabb kutatási eredmények szerint a tudatos jelenlét alapú terápiás beavatkozások (mindfulness) is hatásosnak bizonyulnak a tenziós fejfájás kezelésében. A tudatos jelenlét alapú technikák elsajátítása hozzájárulhat a mindennapok tudatosabb megélésének megtanulásához, a helyzetek elfogadásához  és az esetleges irreálisan magas elvárások elengedéséhez.

A fejfájás pszichés tényezőinek kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.

Funkcionális meddőség

Meddőségről akkor beszélünk, ha rendszeres, fogamzásgátlás nélküli szexuális élet mellett egy év alatt nem következik be várandósság. Ennek lehetnek organikus (szervi) okai, de az esetek kb. 20%-ban a teherbeesés annak ellenére sem jön létre, hogy nem találnak a meddőséget indokló, diagnosztizálható problémát. Ha a fogamzás elmaradásának nincs orvosi magyarázata, ismeretlen eredetű vagy funkcionális meddőségről beszélünk.

A fogantatás sikeressége – különböző biológiai, főként hormonális közvetítő folyamatokon keresztül – erősen összefügg az átélt stressz mértékével, amely származhat külső forrásból (pl. családi, munkahelyi problémák stb.), de nagyon gyakori, hogy a stresszt maga a várva várt gyermekáldás elmaradása okozza. Ilyenkor előáll egy ördögi kör: minél jobban (vagy minél régebb óta) vár valaki arra, hogy várandós legyen, annál több feszültséget jelent, ha a fogantatás elmarad, és ez a megnövekedett stressz-szint azután tovább rontja a teherbe esés esélyét.

A fentiek miatt a meddőség pszichoterápiás ellátásának legáltalánosabb célja a belső feszültség, szorongás hatékony csökkentése. Ez olyan technikák elsajátítását jelenti, amelyeket a személy önállóan alkalmazva képes feszültségszintjének szabályozására (pl. autogén tréning).

Nagyfokú feszültség származhat abból is, ahogy a személy gondolkodik saját problémáiról. Ha e gondolatok nagyon negatívak, túlzottan szubjektívek, esetleg bűntudattal teliek, az így létrejött stressz csökkenti a teherbeesés valószínűségét. Hasonló nehézséget jelent, ha a nő vagy a pár vágya egy gyermekre görcsös akarássá, fájdalmas erőfeszítéssé válik, ami – minthogy a fogantatáshoz inkább elengedettségre volna szükség – a várandósság létrejöttének gátjává is válhat. Ezekben a helyzetekben kognitív pszichoterápiára van szükség, amelynek segítségével bizonyítottan megnő a fogantatás valószínűsége.

Pszichoszomatikus zavarok