Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2021. április 15.
157275 Összes oltás
13702 Beoltott Semmelweis Polgár

A szorongásos
zavarokról
általában

Szorongásos zavarok

A szorongásos megbetegedések kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.

A szorongást, félelmet, idegességet mindannyian ismerjük saját tapasztalatainkból, hiszen ez az emberi élet velejárója és az egyén természetes reakciója új, váratlan, vagy megterhelő élethelyzetekben. Szorongást élhetünk át fontos teljesítményhelyzetekben, vizsga, felvételi előtt, nyilvános szereplés alkalmával, vagy egyéb lelkileg megterhelő események kapcsán, például betegségek, negatív élmények, bizonytalan élethelyzetek alkalmával. A mai pszichológiai felfogás szerint a szorongás valamilyen vélt vagy valós veszélyhelyzetre adott reakció. Nem a helyzetek, hanem azok értékelése váltja ki a szorongást, például egy állás elvesztése (valós veszélyhelyzet) ugyanolyan szorongást válthat ki, mint az állás elvesztésétől való félelem (vélt veszélyhelyzet). Hasonlóképpen, a hipochondriás beteg, aki valamilyen betegség esetleges kialakulása miatt aggódik (vélt veszély), ugyanolyan erős szorongást élhet át, mint a testi betegségtől szenvedő (valós veszély) személy.

A szorongás különbözőképp hathat, egyaránt lehet pozitív vagy negatív hatása az egyénre nézve. Pozitív hatása lehet a képességek és problémamegoldás mozgósítására, vannak emberek, akikből a feszült helyzet hozza ki a legjobb teljesítményt. Előfordulhat negatív hatásként viszont a gátlás, vagyis amikor az egyén szinte megbénul az adott helyzetben, és jóval képességei alatt teljesít.

A szorongás testi, érzelmi, gondolkodásbeli és viselkedéses tünetekben nyilvánulhat meg, melyek egyénileg nagyon különbözőek lehetnek. Testi megnyilvánulásnak tekinthetjük az arc kipirulását, szájszárazságot, izzadást, heves szívverést, mellkasi szorító érzést, hasmenést és vizelési ingert, a vázizomzat tartós megfeszülését. Érzelmileg furcsa, félelemhez hasonló, ideges feszültséget, szorongató érzést élhetünk át. Magatartásunk is nagyon megváltozhat ilyenkor, például rosszul alszunk, esetleg elfelejtünk dolgokat, vagy tízszer is leellenőrizzük ugyanazt. A szorongó emberre jellemző a veszéllyel/veszélyeztetettséggel kapcsolatos gondolatok megjelenése is: azonnali veszélyérzetre utalnak a pánikbetegek „rosszul leszek, infarktusom lesz” gondolatai, a hipochondriások „súlyos, ismeretlen betegségben szenvedek”, vagy a szociális fóbiások „megszégyenülök, leégek, butának tartanak” gondolatai.

Természetes, hogy a szorongás kellemetlen élményétől szabadulni igyekszünk, azonban a nem megfelelő szorongásoldás újabb problémákat eredményezhet. Veszélyt jelent az alkohol és az indokolatlanul szedett gyógyszerek használata, mert könnyen függőség alakulhat ki. Megpróbáljuk elkerülni a szorongást keltő helyzeteket, hosszú távon azonban ez sem jó megoldás. A szorongásos kórképekben szenvedők, ha hosszú távon nem kapnak kezelést, gyakran érzik magukat egyre kilátástalanabb helyzetben, hangulatuk romlik, egyre nagyobb lelki terhet okoz számukra a szorongásos kórkép elviselése. Ezért a szorongásos zavarokhoz gyakran társulhat depresszió is.

Nem mindig könnyű felismerni saját magunkban a szorongásos zavart, hiszen a szorongás testi tünetei gyakran keltik valamilyen testi betegség pl. szívritmuszavar gyanúját, vagy az állandóan visszahúzódó személy „csak” szégyenlősnek tűnhet. Ezért van szükség szakember, pszichológus, pszichiáter felkeresésére, aki szakértő szemmel képes felismerni a szorongásos zavarokat.

A szorongás többféle lelkiállapot kísérő jelensége, mind természetes, mind kóros lelki állapotokban jellemző lehet. Szorongásos zavarok alatt olyan lelki betegségeket értünk, melyekben a szorongás a legfontosabb tünet, ami bizonyos élethelyzetekben intenzíven jelentkezik. Ezek az úgynevezett szorongásos állapotok gyógyíthatók.

A szorongásos zavarok osztályozásában megkülönböztetjük az alábbi rendellenességeket:

Pánikzavar

Pánikzavar

A pánikbetegség jellegzetesen a 20. és a 30. életév között kezdődik, nők között háromszor olyan gyakori, mint férfiak között. Az első pánikroham előtt általában nem találunk közvetlen kiváltó okot, de gyakori, hogy valamilyen szempontból nehéz, kritikus élethelyzetben éri a beteget az első roham (pl. betegség, válás, munkahelyi nehézségek). Az első pánikroham gyakran spontán jelentkezik, azaz “derült égből villámcsapásként” éri a beteget.

A pánikroham során az alábbi tünetek közül több is hirtelen jelentkezik és a tünetek intenzitása gyorsan fokozódik: heves szívdobogás, izzadás, remegés, légszomj, mellkasi nyomás érzés, szédülés, ájulás érzése, hányinger, hideg vagy meleg hullám, valamint idegenszerű érzés, zsibbadás, érzéketlenség, a megőrüléstől, ájulástól, kontroll elvesztésétől vagy infarktustól való kifejezett halálfélelem. A pánikroham alatt a tünetek percek alatt elérik intenzitásuk maximumát, maga a roham általában 10-20 percig tart.

A pánikroham során a betegek vagy a beteg környezetében lévők a heves tünetek miatt ügyeletes orvost, mentőket szoktak hívni, különösen a betegség kezdetekor. Mire az ügyeletes orvos vagy mentők odaérnek, a rosszullét többnyire már le is zajlik, mert a beteg megnyugszik a segítség érkezésének hírére. A roham után a betegek fáradtnak, kimerültnek érzik magukat. A betegek általában számos kivizsgáláson eshetnek át, mire először pszichiáterhez kerülnek, gyakran kardiológiai, neurológiai, pulmonológiai negatív lelet után merül fel a pánikzavar diagnózisa.

Pánikbetegségről akkor beszélhetünk, ha a rohamok ismételten megjelennek, és az újabb rohamoktól való félelem kialakul. A pánikbetegség gyakran társul agorafóbiával, de előfordul önmagában is. A pánikzavarban szenvedő betegek számára nagy félelmet okoz a roham során megtapasztalt halálfélelem és kontrollvesztettség érzése, ezért hamar kialakul a félelem magától a pánik roham állapotától. A pánikzavar kezelésében eredményesen alkalmazhatók pszichoterápiás módszerek, leginkább a kognitív viselkedés terápia, melynek hatékonyságát számos vizsgálat támasztja alá.

Generalizált
szorongás

Generalizált szorongás

A generalizált szorongás lényege az aggodalom, melyet a beteg nehezen tud kontrollálni. Ez az aggodalmaskodás számos helyzetre, eseményre kiterjed és a következő tünetekben nyilvánul meg: nyugtalanság, idegesség, “felhúzottság” érzése, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, “gondolkodásképtelenség”, ingerlékenység, izomfeszültség, alvászavar (elalvási vagy átalvási nehézség, vagy nyugtalan, nem kielégítő alvás). Az aggodalom/szorongás intenzitása, gyakorisága és időtartama aránytalanul hosszú ahhoz az eseményhez képest, melytől a beteg fél. Az ilyen emberek mindig találnak okot az aggodalomra, s ez kitölti napjaikat. Folyton idegeskednek jövőjük, partnerük jövője vagy bármi más miatt.

A generalizált szorongás gyakran alakul ki olyan események hatására, mely során valaki fokozott elvárásokkal vagy fenyegetéssel szembesül, fontos teljesítményben kudarcot él meg, vagy csalódást kapcsolataiban. A szorongás miatt a beteg gyakran képtelen feladataira koncentrálni, állandóan idegeskedik valami miatt, érzékenyen figyel minden környezeti ingerre és belső jelzésre.

A generalizált szorongásban szenvedők gyakran nem keresnek fel szakembert, mivel problémáikat és félelmeiket saját képességeik hiányosságaként, saját hibájukként élik meg, aggodalmaskodó, félős embernek tartják magukat. Pszichoterápiás segítséggel és speciális kognitív technikákkal azonban elérhető, hogy megértsék félelmeik eredetét és megpróbáljanak úrrá lenni rajta.

Szociális
fóbia

Szociális fóbia

A szociális fóbia tulajdonképpen társas helyzetekben megjelenő erős szorongás, régóta ismert, mint gátlásosság, szégyenlősség, félénkség. A szociális fóbiában szenvedő beteg legjellemzőbb vonása, hogy mások rossz véleményétől tart, attól fél, hogy elutasítják, kiközösítik, butának tartják. Ezért szorong mások társaságában, retteg mindenféle nyilvános szerepléstől, és elkerüli a számára félelmet jelentő helyzeteket. Félelmet és heves szorongást él át bemutatkozáskor, telefonáláskor, látogatók fogadásakor, vizsga helyzetben, vagy ha sokan figyelnek rá. Gyakran nem mer közösségben étkezni, vagy zsúfolt folyosón végigmenni, tehát félelmet érez bármilyen, mások előtt zajló viselkedés miatt.

A szociális fóbiás egyénben a szorongás a következő tünetekkel jár: szívdobogás, remegés, izzadás, az izmok feszülése, gyomortáji idegesség érzés, szájszárazság, hideg vagy meleg hullámok, elpirulás és nyomás érzése a fejben vagy fejfájás. A beteg elsősorban szorongására figyel, ezért nehezen tud koncentrálni arra, hogy mit mondanak neki. A szociális fóbiának két megjelenési formáját különítjük el, az egyikben általánosan, minden szociális helyzetre kiterjed a szorongás, míg az egyszerű szociális fóbia csak meghatározott helyzetekben nyilvánul meg, pl. az illető nem mer más társaságában enni, vagy megszólalni.

A szociális fóbiás személy számára félelmet jelent, hogy észreveszik rajta zavarát, mivel szorongása gyakran jelenik meg elpirulás, kézremegés vagy szájszárazság formájában. Azt gondolja, hogy más emberek rossz véleménnyel vannak róla, butának, ügyetlennek tartják, önértékelése gyakran alacsony, bizonytalan. Sokan attól félnek, hogy elpirulnak, elájulnak, nem tudnak a helyzetnek megfelelően viselkedni, nem tudnak az elvárásoknak megfelelni.

A szociális fóbia elterjedésében kulturális különbségeket találhatunk, azonban a nemek közötti arány 1:1, szemben a szorongásos kórképeknél megszokott női nemi túlsúllyal. A betegség kezdete gyermek- és serdülőkorra esik, de a szociális fóbiát ritkán ismerik fel, mivel szégyenlősségnek, visszahúzódásnak tűnhet a gyermek viselkedése. A kezeletlen szociális fóbia igen sok és súlyos szövődménnyel jár, pl. más szorongásos zavarokkal, depresszióval, vagy alkoholizmussal. A munkahelyi és tanulmányi teljesítmény az egyén képességeinél gyengébb lehet, ezért gyakran nem tudja a számára megfelelő képesítést megszerezni, vagy munkát ellátni. Mivel életünk szinte minden területén emberekkel körülvéve, szociális helyzetekben kell megnyilvánulnunk, így a szociális fóbiában szenvedő embert különösen akadályozza betegsége, kapcsolatai és munkája terén egyaránt. Kognitív pszichoterápiás kezeléssel eredményesen enyhíthetőek a szociális fóbiához kapcsolódó szorongások.

Hipochond-
riasis

Hipochondriasis

A hipochondriasisban szenvedő betegek megfelelő ellátása nem egyszerű feladat, bárhol jelenjenek is meg az egészségügyben, mert időről időre visszatérnek olyan panaszokra hivatkozva, melyeket valamely súlyos betegség előjelének tartanak. Ezekről a panaszokról általában hamar kiderül a szakember számára, hogy ártalmatlanok vagy orvosi vizsgálattal kizárható a súlyos fizikai betegség gyanúja. Ennek ellenére a páciens ismételten visszatér és az orvos idejét, türelmét próbára téve újabb tünetekkel és betegség feltételezésekkel áll elő, újabb vizsgálatokat kér illetve kényszerit ki. Ők azok a személyek, akiket „képzelt beteg”-nek szoktak tartani.

A hipochondriasis “súlyos betegségtől való félelem vagy ilyen betegség meglétének hite, mivel a beteg fizikai tüneteket és jelenségeket észlel magán, amelyeket félreértelmez és súlyos testi betegség bizonyítékaként interpretál. Ez a meggyőződés és félelem szakszerű vizsgálatok elvégzése és orvosi megnyugtatás ellenére fennmarad” (APA, 1994). A definíció lényeges része, hogy a hipochondriasisban szenvedő beteg a különféle testérzéseket (pl. fájdalmak), fizikai jeleket (pl. pattanás, bőrelváltozás), orvostól vagy máshonnan (pl. tömegkommunikációból) származó egészségügyi információkat – félreértelmezi és ezeket valamely súlyos betegség jeleként interpretálja. Különösképpen ez utóbbi jelenség okoz nehézséget a kezelést illetően, mert a beteg meg van arról győződve, hogy fizikai betegségben szenved s ezért elutasítja a pszichológiai kezelés gondolatát.

Fóbiák

Fóbiák

A “phobosz” görög szó rettegést, félelmet, menekülést jelent. A fóbiák olyan megbetegedések, ahol bizonyos helyzetben intenzív szorongás jelenik meg, ilyen például a tériszony, a közlekedési fóbia, a tömegiszony, a kígyófóbia, kutyafóbia, gyerekeknél az iskolafóbia. Hamar kialakul a helyzetektől való félelem és azok elkerülése.

Agorafóbia
Az agorafóbia, a bezártságtól való félelem olyan helyeken és helyzetekben jelenik meg, ahonnan nehéz vagy kellemetlen kijönni, elmenekülni, vagy ahol nehéz segítséget kapni. A jellegzetes helyek közé tartoznak a zárt helyek, mint színház, mozi, lift, közlekedési eszközök, éttermek, valamint hidak, alagutak, pincék. Jellegzetes helyzetek az elindulás otthonról, különösen egyedül, a sorban állás, tömegben, forgalmas helyen tartózkodás. A közlekedési fóbia jellegzetesen kiterjed vonatra, buszra, villamosra, repülőgépre, de különösen a metróra. Minél zsúfoltabb a jármű, annál inkább félelmetesnek tűnik az agorafóbiás személy számára. Gyakran előfordul, hogy amikor már semmilyen járművön nem mer közlekedni, illetve csak kísérővel tud, még mindig mer személygépkocsival, de igen súlyos agorafóbiás beteg már csak úgy tud közlekedni, ha saját maga vezeti az autót, utasként rosszul lesz.

Amennyiben az agorafóbiás beteg belekényszerül a számára félelmetes helyzetbe, akkor súlyos szorongást él át, pl. heves szívverést, remegést, izzadást stb. A beteg gyakran fél attól, hogy elveszti az emlékezőképességét vagy “megőrül”. Van aki attól fél, hogy nem tudja a vizeletét vagy székletét visszatartani, ha rosszul lesz. Igen gyakori, hogy kíséretet szervez magának a beteg, hogy közlekedni tudjon.

Az agorafóbia leggyakrabban a fiatal felnőttkorban, 18-35 éves kor között kezdődik, nők körében 2-3-szor gyakoribb. Az agorafóbia súlyosságától függően különböző mértékben akadályozza meg a mindennapi életvitelt. Az agorafóbia kezelésében a pszichoterápiás és a gyógyszeres beavatkozások hoznak eredményes változást, a diagnosztizálást és a kezelés megválasztását azonban minden esetben bízzuk szakemberre.

Specifikus fóbia
A specifikus fóbiák gyakran egyetlen, jól körülírható tárgyhoz kapcsolódó félelmet jeleznek, melyre a fóbiában szenvedő személy heves szorongással reagál. A fóbia tárgya nagyon változatos lehet, sokan állatoktól félnek, gyakran kígyóktól, pókoktól, férgektől, madaraktól, vagy akár kutyáktól, macskáktól is. Megnyilvánulhat a fóbia betegségekkel, piszokkal kapcsolatban is, de akár injekciós tű vagy vér látványa is kiválthatja a szorongásos reakciót. A félelem tárgya lehet természeti jelenség is, mint vihar, villámlás, sötétség, de kötődhet a fóbia bizonyos szituációkhoz is, mint repülés, vagy zárt helyeken tartózkodás.

A fóbiás rendellenesség abban különbözik a normál félelemtől (amely természetes lehet ugyanezekben a helyzetekben), hogy az egyén intenzív szorongást él meg, félelmei irracionális mértéket öltenek, és a félelmetes helyzetek miatti szorongás hatással van mindennapi tevékenységére, pl. nem mer otthonról kimozdulni, nem mer olyan helyre menni, ahol pók, galamb, vagy más, számára félelmetesnek tűnő állat vagy tárgy van. A pszichoterápiák közül leginkább viselkedés-, vagy kognitív módszerekkel kezelhetők jól a fóbiás tünetek.