Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2021. október 21.
406102 Összes oltás

Az evészavarokról
általában

Az evészavarok

A táplálékfelvétel, azaz az evés zavarai az utóbbi két évtizedben a pszichiátriai zavarok megkülönböztetett figyelmet érdemlő formáivá váltak. Egyrészt mert gyakoriak, a súlyosabb formák a fiatal felnőtt nők 1-4 %-át érintik, másrészt az anorexia halálozása magas, a betegek 8 %-a tíz éven belül meghal. Sok az enyhébb tünetekkel járó részleges evészavar is. Elsősorban fiatal nők betegségei (leginkább diákokban észlelhetjük), a férfiak mintegy tízszer ritkábban betegszenek meg. Ennek leginkább társadalmi-kulturális okai lehetnek, mert a nőket kifejezett kulturális nyomás éri a karcsúság-ideál jegyében. Férfiakban inkább az atléta-ideál dívik. Az evészavarok igen gyakran rejtve maradnak, mert a betegek nem tartják magukat betegnek, nem fordulnak orvoshoz.

Az evészavar fő megjelenési formái:

  • Anorexia nervosa
  • Bulimia nervosa

Az evészavarok kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.

Mi okozza az evészavarokat? – ez az aggódó hozzátartozók visszatérő kérdése. Ma úgy fogalmazhatunk, hogy többféle tényezőnek van szerepe. Vannak hajlamosító faktorok (például gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló zavarok, vagy a fentebb említett karcsúság-ideál szerepe), vannak továbbá kiváltó tényezők (például családi feszültségek: az apa alkoholizálása, válási fenyegetettség stb., vagy a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás), s betegségfenntartó tényezőkről is beszélünk, amelyek stabilizálják a kialakult zavart (ilyenek például az alultápláltság biológiai következményei).

Bulimia
nervosa

Bulimia nervosa

A bulimia nervosa „ökörétvágy”-at jelent, leginkább farkaséhségnek fordíthatjuk. A túlevési rohamokkal és önhánytatással jellemezhető evészavart gyakran nem veszi észre a beteg környezete, mivel titokban hódolnak kóros szenvedélyüknek – néha még a szülő vagy a házastárs sem tudja, hogy túlevések, önhánytatások fordulnak elő. A bulimia tünetei a következők:

  1. Túlevési epizódok, falásrohamok.
  2. A hízás elkerülésére különböző manipulációk: leggyakrabban önhánytatás, vagy túlzott hashajtóhasználat, extrém testedzés, koplalás.
  3. A súlyosabb formák esetében hetente legalább két falásroham van.
  4. Állandó aggodalmaskodás a testsúlyra és alakra vonatkozóan.           

A bulimia általában normális testsúllyal jár, de kövérséggel és soványsággal (anorexiával is) egyaránt társulhat. A kövér bulimiások általában hashajtóznak. Bulimiában néha más viselkedészavarok is előfordulnak: indulatkitörések, öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek, önsebzések, alkoholizálás, lopkodás stb. Mindkét evészavar-típus gyakran jár depresszióval vagy kényszerbetegséggel, de más szorongásos zavarral is. Mivel az önhánytatások során a gyomorsav a fogzománc belső felszínét erősen rongálja, nemritkán fogorvos állapítja meg a zavart az önhánytatás eltitkolásakor is.  

Elhízás
(obesitas)

Elhízás (obesitas)

Az elhízás nagy népegészségügyi jelentőségű, multikauzális, pszichoszomatikus betegség, amelynek kezelése és prevenciója az egyik legfontosabb és legköltséghatékonyabb intervenció az egészségügyben, és szinte minden orvosi területen kiemelt fontosságú a megelőzés vagy a hatékonyabb gyógyítás érdekében. Az elhízás kezelésének három fő, bizonyíték alapú megközelítése a műtéti kezelés, a farmakoterápia és a viselkedésterápia. A kutatások azt mutatják, hogy a viselkedésterápia mérsékelt 5-10%-os fogyást eredményez, amely azonban jelentős javulással jár együtt az egészségügyi mutatók, valamint a pszichés jóllét tekintetében egyaránt.
Bár hazánkban az elhízás viselkedésterápiás kezelése még kevésbé elterjedt gyakorlat, a Semmelweis Egyetem ÁOK Klinikai Pszichológia Tanszékén már több éve folynak viselkedésterápiás módszerekkel történő testsúlycsökkentő programok. A módszer bizonyítottan hatékony a testsúlycsökkentésben, és ami még fontosabb a testsúly megtartásában. Programunk során főként a helyes étkezési szokások és életmód kialakítására, az önmegfigyelés és önkontroll erősítésére, a pontos és reális célok megfogalmazására, illetve a lépésről-lépésre elv alkalmazására helyezzük a hangsúlyt. A testsúlycsökkentő csoportokba 25 és 60 év közötti túlsúlyos (BMI=25-30 kg/m2) és elhízott (BMI<35 kg/m2) személyek jelentkezését várjuk, kizárási kritérium a súlyos mentális
megbetegedés, illetve a testsúlyt jelentősen befolyásoló testi betegség, illetve gyógyszeres
kezelés.

További részleteket a csoportterápiák leírásánál olvashatnak.

Az evészavarok
kezelése

Az evészavarok kezelése

A bulímia nervosa és a – Szakambulanciánk profiljába nem tartozó – anorexia nervosa kezelésében az első és sokszor egyáltalán nem könnyű lépés a betegek megtalálása, a rejtett zavarban szenvedők felkutatása. Nagy szerepe lehet ebben a nőgyógyászoknak, akikhez menstruációs zavar miatt  fordulnak, vagy a fogorvosoknak. A következő lépés a betegek motiválása, annak elfogadtatása, hogy kezelésre van szükség. Ez a család feladata, hiszen a beteg – a kórképek lényegéből fakadóan – nem képes reálisan megítélni állapota súlyos, sokszor életveszélyes voltát. Az enyhébb zavarok kezelése járóbeteg-ellátás formájában is sikeres lehet, de ha a fogyás igen nagymértékű, vagy naponta több falásroham-önhánytatás fordul elő, akkor a további kockázatok elkerülése céljából a kórházi felvétel szükséges.  

A pszichoterápiákat tekintve több módszer lehet alkalmas az evészavar tüneteinek megfékezésére. Kiemelendő a családterápia, mert az evéssel kapcsolatos tünetek igen gyakran a családon belüli dac, indulatok kifejeződései. Ez különösen anorexiára érvényes. Igen lényeges a tünetek “jelentésének”, tudattalan céljának megfejtése. A viselkedés- és kognitív terápiák viselkedésváltoztatással, az evéssel és annak kontrolljával kapcsolatos kóros szokások, attitűdök, gondolatok megváltoztatásával dolgoznak hatékonyan. A viselkedésterápia mellett a páciensnek étkezési naplót kell vezetnie, amelybe mindig pontosan rögzíti, mikor, hol, mit és mennyit evett, és hogy milyen érzések társultak az étkezéshez. Sokszor a csoportterápiák is eredménnyel járnak. Bulimiában a hipnózis is hasznos lehet, mert a bulimiások fokozottabban fogékonyak erre a megváltozott tudatállapottal működő módszerre – ami nem csoda, hiszen tüneteik, túlevéseik is némileg “transz-állapotban” zajlanak le. Bulimiások számára önsegítő csoportok is vannak, vagy önsegítő kézikönyvek is megtalálhatók (Cooper: Farkaséhség c. könyve). A kezelés minden formájában a kezelővel való folyamatos együttműködés és a család bevonása lényeges.

A bulimia nervosa és az obesitas kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.