{"id":172,"date":"2016-04-22T22:13:00","date_gmt":"2016-04-22T22:13:00","guid":{"rendered":"http:\/\/www.szinapszis.org\/2016\/04\/22\/pudingos\/"},"modified":"2016-04-22T22:13:00","modified_gmt":"2016-04-22T22:13:00","slug":"pudingos","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/2016\/04\/22\/pudingos\/","title":{"rendered":"Pudingos"},"content":{"rendered":"
\n
Egy h\u00e9tv\u00e9gi utaz\u00e1s alkalm\u00e1val t\u00f6rt\u00e9nt. Persze, nem kell nagy dologra gondolni, a kiruccan\u00e1s nem messzire vagy nyaral\u00e1si c\u00e9lb\u00f3l volt, de a v\u00e9gkonkl\u00fazi\u00f3 szempontj\u00e1b\u00f3l ut\u00f3lag mindenk\u00e9ppen azt mondan\u00e1m, hogy \u00e9rt annyit, mint egy fagyi az Eiffel-torony l\u00e1b\u00e1n\u00e1l. Mondjuk, ez most igencsak elgondolkodtat\u00f3\u2026<\/div>\n<\/div>\n
\n
<\/div>\n<\/div>\n
\n
T\u00f6rt\u00e9netesen \u00e9ppen hazafel\u00e9 tartottam, \u00e9s pillanatnyi lelkesed\u00e9sem, miszerint egy viszonylag \u00fcres kocsit tal\u00e1ltam a t\u00f6bb \u00f3r\u00e1s z\u00f6tyk\u00f6l\u0151d\u00e9sre, gyorsan semmiv\u00e9 foszlott, mikor egy k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa n\u0151 az \u00e9ppen torkaszakadt\u00e1b\u00f3l \u00fcv\u00f6lt\u0151 gyerek\u00e9vel le\u00fclt a m\u00f6g\u00f6ttem l\u00e9v\u0151 \u00fcl\u00e9sre. Egy pillanatra \u00e1tfutott az agyamon, hogy menek\u00fcl\u0151re fogom a dolgot, de a fullaszt\u00f3 meleg, ami az eg\u00e9sz vagont bet\u00f6lt\u00f6tte, v\u00e9g\u00fcl a lehet\u0151 legkisebb er\u0151befektet\u00e9ssel j\u00e1r\u00f3 mozg\u00e1s kivitelez\u00e9s\u00e9re \u00f6szt\u00f6nz\u00f6tt. \u00cdgy teh\u00e1t maradtam. <\/div>\n<\/div>\n
\n
<\/div>\n<\/div>\n
\n
Egy id\u0151 ut\u00e1n miut\u00e1n ki\u00e9rt\u00fcnk Pestr\u0151l, felt\u0171nt, hogy a gyerekb\u0151l j\u00f6v\u0151, beazonos\u00edthatatlan hangok \u00e1talakultak egy szolidabb \u00e9s kedvesebb besz\u00e9dhangg\u00e1, legal\u00e1bbis \u00fagy \u00edt\u00e9ltem, hogy m\u00e1r nincs sz\u00fcks\u00e9g a szigor\u00faan prevent\u00edv c\u00e9l\u00fa, az aj\u00e1nlottn\u00e1l kicsit nagyobb d\u00f3zisban alkalmazott zeneter\u00e1pi\u00e1ra. A n\u0151 \u2013 v\u00e9lhet\u0151en a kisfi\u00fa \u00e9desanyja \u2013 nagyon komolyan magyar\u00e1zott a szeml\u00e1tom\u00e1st \u00e9rdekl\u0151d\u0151 gyermek\u00e9nek. Nyoma sem volt a n\u00e9h\u00e1ny perccel kor\u00e1bbi hisztinek, amelyben igen jelent\u0151s szerepet kapott egy m\u00e9g frissen g\u0151z\u00f6lg\u0151 kaka\u00f3scsiga. \u00dagy hiszem, a h\u00f6lgy is igen hat\u00e1sosan alkalmazta a nemzed\u00e9kek \u00f3ta bev\u00e1lt szab\u00e1lyt az omin\u00f3zus esetet megel\u0151z\u0151en, miszerint \u201eeb\u00e9d el\u0151tt nincs nassol\u00e1s\u201d. Feltev\u00e9seim beigazol\u00f3dni l\u00e1tszottak, ugyanis a fi\u00fa k\u00e9t harap\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, hangot adott el\u00e9gedetlens\u00e9g\u00e9nek, mik\u00e9nt is: \u201ede az ap\u00e1\u00e9kn\u00e1l mindig lehet csokit enni eb\u00e9d el\u0151tt\u201d<\/i>. Szerencs\u00e9re nem l\u00e1ttam az anyuka arc\u00e1t \u00e9s kimondhatatlanul h\u00e1l\u00e1s voltam, hogy \u0151k sem l\u00e1thatj\u00e1k, amint nem \u00e9ppen ill\u0151 m\u00f3don kihallgatom a besz\u00e9lget\u00e9s\u00fcket. Sok esetben hallani, hogy valahogyan a sz\u00fcl\u0151k k\u00fcl\u00f6nv\u00e1l\u00e1sa heves indulatokat, d\u00fch\u00f6t kiv\u00e1lt\u00f3 vagy \u00e9ppen pont hogy tabunak sz\u00e1m\u00edt\u00f3 t\u00e9ma a sz\u00fcl\u0151-gyerek kapcsolatban. Sajnos a pozit\u00edv kezel\u00e9si m\u00f3dokra m\u00e1r j\u00f3val kevesebb a p\u00e9lda, ami a mindennapokban nagyon meg tudja nehez\u00edteni az egyes felek dolg\u00e1t. Kis mereng\u00e9semen \u00e9s a szomsz\u00e9d diskurzuson \u00e1t\u00edvel\u0151, leheletnyi csendet k\u00f6vet\u0151en, az anyuka kedvesen csak ennyit mondott: \u201eTudod, Soma, az ap\u00e1n\u00e1l ez m\u00e1shogyan van. Ritk\u00e1n tal\u00e1lkoztok, \u00e9s olyankor szeretne neked kedveskedni. Mi pedig szinte mindig egy\u00fctt vagyunk, \u00e9s ha mindig engedn\u00e9m, hogy \u00e9dess\u00e9get egy\u00e9l eb\u00e9d el\u0151tt, akkor nem tudn\u00e1d \u00e9rt\u00e9kelni azokat az alkalmakat, amikor v\u00e9g\u00fcl hagyom, hogy nassolj.\u201d<\/i> A kisfi\u00fa meg\u00e9rezhette a pillanatnyi bizonytalans\u00e1got az \u00e9desanyja hangj\u00e1ban, mert huncutul r\u00e1nevetett: \u201eHa mindig ehetn\u00e9k csokit az eb\u00e9d el\u0151tt, \u00e9n akkor is nagyon szeretn\u00e9lek.\u201d<\/i><\/div>\n<\/div>\n
\n
<\/div>\n<\/div>\n
\n
Az anyuka reakci\u00f3ja m\u00e1r nem maradt meg, mert kiz\u00f6kkentettek az eml\u00e9keimb\u0151l el\u0151t\u00f6r\u0151 saj\u00e1t gondolataim. Eml\u00e9kszem, n\u00e1lunk hogyan is m\u0171k\u00f6d\u00f6tt ez. M\u00e1r kicsik\u00e9nt is igen nyitott voltam a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem l\u00e9v\u0151 vil\u00e1gra, \u00e9s nagyon \u00e9rdekelt, hogy mi is mozgat meg egyes embereket. Persze, ez akkor m\u00e9g megmaradt azon a szinten, hogy ez \u00e9s ez mi\u00e9rt pont \u00e9ppen \u00edgy van, a m\u00f6g\u00f6ttes k\u00e9rd\u00e9sek \u00e9s tov\u00e1bbi asszoci\u00e1ci\u00f3k felismer\u00e9se m\u00e9g j\u00f3 p\u00e1r \u00e9vet v\u00e1ratott mag\u00e1ra. De maga a besz\u00e9lget\u00e9s, a \u201ekomoly t\u00e9m\u00e1k\u201d felvet\u00e9se \u00e9s megbesz\u00e9l\u00e9se egyfajta ritu\u00e1l\u00e9hoz t\u00e1rsult. T\u00f6rt\u00e9netesen az iskola \u00e9s az otthonunk k\u00f6z\u00f6tt \u2013 egy kis ker\u00fcl\u0151vel \u2013 \u00fatba esett egy p\u00e9ks\u00e9g. Nem volt nagy vagy sz\u00e9p, \u00e9s nem is lehetett \u00fagy bekuck\u00f3zni, mint manaps\u00e1g a jobb helyeken, mikor be\u00fcl az ember egy j\u00f3 adag k\u00e1v\u00e9ra. M\u00e9gis volt valami var\u00e1zslatos abban, mikor az ember m\u00e1r a sarokr\u00f3l meg\u00e9rezte a frissen s\u00fclt p\u00e9ks\u00fctem\u00e9nyek illat\u00e1t, ami csak egyre er\u0151s\u00f6d\u00f6tt, m\u00edgnem a csoki \u00e9s a puding illata eggy\u00e9 nem v\u00e1lt az egym\u00e1s mellett sz\u00e9pen sorakoz\u00f3 \u00e9dess\u00e9gek l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1val. Sz\u00f3val ez a hely volt az, ahov\u00e1 ap\u00e1mmal mindig bet\u00e9rt\u00fcnk hazafel\u00e9 menet. \u00c1ltal\u00e1ban valami vacsor\u00e1\u00e9rt, keny\u00e9r\u00e9rt, de ami \u00e1lland\u00f3 volt, az az \u00e9n csokis-van\u00edli\u00e1s s\u00fctem\u00e9nyem, \u201eA pudingos\u201d volt. Mint ut\u00f3lag persze kider\u00fclt, a r\u00e9sz\u00e9r\u0151l volt valami tudatos abban, hogy mindig azon az \u00faton j\u00e1rtunk haza, mert \u00edgy a hosszabb s\u00e9ta mindig \u2013 legal\u00e1bbis t\u00f6bb-kevesebb sikerrel \u2013 megtette a k\u00edv\u00e1nt hat\u00e1st, pontosabban, hogy nem kellett k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni az id\u0151beni lefekv\u00e9s\u00e9rt.<\/div>\n<\/div>\n
\n
Az eml\u00e9keimben ezek a s\u00e9t\u00e1k m\u00e1sfajta nyomot hagytak. Akkoriban \u00e9reztem tal\u00e1n el\u0151sz\u00f6r, hogy egy feln\u0151tt \u00e9rdemben is t\u00e1rsnak tekint, illetve azt, hogy val\u00f3j\u00e1ban milyen sok dolog van, ami sz\u00e1momra napr\u00f3l-napra \u00faj \u00e9rtelmet nyer. Sokszor besz\u00e9lgett\u00fcnk az emberekr\u0151l, hogy mi\u00e9rt viselkednek \u00fagy, ahogy bizonyos helyzetekben. Nagyon \u00e9rdekelt az is, hogy mit\u0151l is lesz valaki j\u00f3 vagy m\u00e9g jobb. Term\u00e9szetesen gyerekk\u00e9nt mindezek leegyszer\u0171s\u00edtett v\u00e1ltozat\u00e1r\u00f3l volt sz\u00f3, de amelyekre visszagondolva mostani fejjel is, b\u0151ven akadna mit fejtegetni.  <\/div>\n<\/div>\n
\n
<\/div>\n<\/div>\n
<\/div>\n
\n
<\/a><\/div>\n
<\/div>\n<\/div>\n
\n
<\/div>\n<\/div>\n
\n
Eml\u00e9kszem, hogy az egyik ilyen omin\u00f3zus pudingos-s\u00e9ta sor\u00e1n kezdt\u00fcnk el besz\u00e9lgetni a lak\u00e1sunkkal szemk\u00f6zti parkban lak\u00f3 hajl\u00e9ktalanokr\u00f3l. Akkoriban nem \u00e9rtettem, hogy hogyan is lehet az, hogy valaki mindig ott aludjon. Igaz\u00e1b\u00f3l ny\u00e1ron tetszett a gondolat, hogy milyen izgalmas lehet est\u00e9nk\u00e9nt a parkban kempingezni, de amikor m\u00e1r hidegebb volt, \u00e9s \u0151k m\u00e9g akkor is ott voltak, v\u00e9gk\u00e9pp \u00f6sszezavarodtam. Hiszen addig szent meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem volt, hogy \u00f6nsz\u00e1ntukb\u00f3l vannak ott, mert nekik \u00e9ppen \u00fagy tartja kedv\u00fck, de a t\u00e9li kem\u00e9ny m\u00ednuszokban m\u00e1r gyanakodtam, hogy itt bizony valami nem stimmel. Mindek\u00f6zben pedig azt l\u00e1ttam, hogy a legt\u00f6bb ember tudom\u00e1st sem vesz r\u00f3luk, m\u00edg m\u00e1sok nagyon is; rosszall\u00f3 pillant\u00e1sokkal m\u00e9regetik \u0151ket, gyors\u00edtanak a l\u00e9pteiken, m\u00e9lyen belemer\u00fclnek az \u00fajs\u00e1gjukba, vagy \u00e9pp fennhangon mes\u00e9lnek valamit a t\u00e1rsuknak. Eml\u00e9kszem, k\u00e9rdeztem is ap\u00e1mt\u00f3l, hogy az\u00e9rt nem foglalkozunk vel\u00fck, mert valami rosszat tettek? A v\u00e1lasz\u00e1ra pontosan nem eml\u00e9kszem, de olyan benyom\u00e1saim maradtak meg az eg\u00e9sszel kapcsolatban, mint hogy \u201emindenki a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9nek a m\u0171vel\u0151je\u201d<\/i>, \u00e9s hogy \u201emindig \u00e9rhetnek kisz\u00e1m\u00edthatatlan kudarcok, amelyekkel mindannyian m\u00e1shogy k\u00fczd\u00fcnk meg\u201d<\/i>. Akkor m\u00e9g nem tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mi okozza bennem a bizonytalan \u00e9rz\u00e9st, de azt igen, hogy ezek valahogy nem adnak v\u00e1laszt a feltett k\u00e9rd\u00e9sre.<\/div>\n<\/div>\n
\n
<\/div>\n<\/div>\n
\n
Csak \u00e9vekkel k\u00e9s\u0151bb \u00e9reztem azt, hogy mi is volt a bajom a
\nkkor. Amivel nap mint nap szembes\u00fcl\u00fcnk ak\u00e1r egy alulj\u00e1r\u00f3ban, ak\u00e1r pedig az utc\u00e1n s\u00e9t\u00e1lva. \u00c9s ez pedig nem m\u00e1s, mint a k\u00f6z\u00f6ny. Csupa kisbet\u0171vel, ezzel is csak utalva nemt\u00f6r\u0151d\u00f6m szerep\u00e9re. Mindazon\u00e1ltal k\u00e9ts\u00e9gk\u00edv\u00fcl nem ez az a dolog, amit a sz\u00fcl\u0151 elkezd magyar\u00e1zni a kisgyerek\u00e9nek, ha mondjuk a fenti k\u00e9rd\u00e9s problematik\u00e1ja valamilyen m\u00f3don el\u0151j\u00f6n. Hiszen ez is egyfajta pr\u00f3ba, amely olyan, ak\u00e1r a bicikliz\u00e9s; lehet r\u00f3la besz\u00e9lni, de am\u00edg nem csin\u00e1lja az ember, nem is tudja igaz\u00e1n, hogy mit jelent. Eredetileg senki nem sz\u00fcletik k\u00f6z\u00f6ny\u00f6snek a k\u00fclvil\u00e1ggal szemben, m\u00e9gis valahogy az id\u0151 el\u0151rehaladt\u00e1val be tud \u00e9p\u00fclni a mindennapjainkba, ha hagyjuk. Mit lehet m\u00e9gis tenni, hogy ezt elker\u00fclj\u00fck? K\u00e9s\u0151bb, mikor id\u0151sebb lettem, \u00e9n is feltettem ezt a k\u00e9rd\u00e9st magamnak. A szomor\u00fa helyzet az, hogy val\u00f3sz\u00edn\u0171leg senkinek nem lesz att\u00f3l jobb, ha \u2013 a hajl\u00e9ktalanokn\u00e1l maradva \u2013 p\u00e1r forinttal megsz\u00e1njuk \u0151ket, tal\u00e1n csak a lelkiismeret\u00fcnk lesz k\u00f6nnyebb, mondhatni csak egy csepp a tengerben. Szinte ad\u00f3dik ebb\u0151l, hogy a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gnek, mint er\u0151nek itt is nagy szerepe lenne a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek \u00e9s az \u00e9letsz\u00ednvonal jav\u00edt\u00e1s\u00e1ban.  \u00cdgy teh\u00e1t szigor\u00fa \u00e9rtelemben v\u00e9ve az egy\u00e9n szintj\u00e9n, v\u00e1ltoz\u00e1st el\u0151id\u00e9z\u0151 hat\u00e1st el\u00e9rni \u2013 n\u00e9h\u00e1ny kiv\u00e9telt\u0151l eltekintve \u2013 igen neh\u00e9z. Amin viszont v\u00e1ltoztatni tudunk \u00e9s v\u00e1ltoztatnunk is kell, az a hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1sunk.  \u00c9s itt m\u00e1r nem csak a hajl\u00e9ktalanokra vonatkoztatott \u00e9rtelm\u00e9ben. A probl\u00e9ma tal\u00e1n ott gy\u00f6kerezik, hogy hajlamosak vagyunk a legt\u00f6bb dolgot teljesen mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151nek venni mind \u00e9rzelmi, mind a fizik\u00e1lis megnyilv\u00e1nul\u00e1sok szintj\u00e9n. M\u00e1r gyerekk\u00e9nt elkezd\u0151dik ennek a profi kimunk\u00e1l\u00e1sa ak\u00e1r tudatosan, ak\u00e1r tudattalanul. P\u00e9lda lehet erre a fent eml\u00edtett eset, mikor a kisfi\u00fa is azzal \u00e9rvel, hogy az apj\u00e1n\u00e1l mindig van \u00e9dess\u00e9g, akkor a fennmarad\u00f3 esetekben is mi\u00e9rt ne lehetne. Persze joggal mondhat\u00f3, hogy egy kisgyerekt\u0151l m\u00e9g nem elv\u00e1rhat\u00f3, hogy teljes m\u00e9rt\u00e9kben tiszt\u00e1ban legyen azzal, hogy mit is jelent az, amikor mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151nek vesz\u00fcnk valamit. Ez esetben a l\u00e9nyeg, a t\u00f6rekv\u00e9s arra vonatkoz\u00f3an, hogy a k\u00e9s\u0151bbiekben egy eg\u00e9szs\u00e9ges k\u00e9pet alak\u00edtsunk ki a fiatalabb gener\u00e1ci\u00f3kban, amelyet majd \u00fagy tudnak form\u00e1lni, hogy az a tov\u00e1bbiakban a saj\u00e1t \u00e9rt\u00e9krendj\u00fcknek megfelel\u0151 legyen. Az, hogy legyenek \u2013 \u00e9s mi is legy\u00fcnk \u2013 tiszt\u00e1ban azzal, hogy kell\u0151 odafigyel\u00e9ssel \u00e9s al\u00e1zattal \u00e9rdemes csak megk\u00f6zel\u00edteni a dolgokat, legyen az egy felmer\u00fcl\u0151 probl\u00e9ma, egy emberi kapcsolat vagy ak\u00e1r egy munka.<\/div>\n<\/div>\n
\n
<\/div>\n<\/div>\n
\n
Term\u00e9szetesen ez csak egy felvet\u00e9s, \u00e9s lehet, hogy \u00e9n gondolom rosszul. Mindenesetre bogarat \u00fcltetett a f\u00fclembe ez az elm\u00e9let azzal, hogy mekkora felel\u0151ss\u00e9ggel is tartozunk embert\u00e1rsaink fel\u00e9. Ak\u00e1r az\u00e1ltal, hogy egy gyerek a neveltet\u00e9se sor\u00e1n milyen vil\u00e1gszeml\u00e9letbe n\u0151 bele, ak\u00e1r azzal, hogy mi magunk hogyan reflekt\u00e1lunk a k\u00fclvil\u00e1g fel\u00e9 a mindennapokban. \u00cdgy, ha jobban belegondolunk, ezek \u00f6nmagukban val\u00f3ban csak apr\u00f3s\u00e1gok, viszont ha a t\u00e1rsadalom szintj\u00e9n vizsg\u00e1ljuk, akkor igen jelent\u0151s (el\u0151re)l\u00e9p\u00e9sek lehetnek a k\u00e9s\u0151bbiekben\u2026<\/div>\n<\/div>\n
\n
<\/div>\n<\/div>\n
\n
A pudingos-s\u00e9t\u00e1k \u00f3ta sok \u00e9v telt el. A kis p\u00e9ks\u00e9g\u00fcnket bez\u00e1rt\u00e1k, mi elk\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk \u00e9s ma m\u00e1r p\u00e9ks\u00fcti sem kell ahhoz, hogy \u00faj gondolataim \u00e9s felvet\u00e9seim legyenek. (Persze, ha jobban belegondolunk, egy j\u00f3 s\u00fcti csak el\u0151r\u00e9bb viszi a besz\u00e9lget\u00e9s fonal\u00e1t, f\u0151leg, ha m\u00e9g finom is). Hab\u00e1r, miut\u00e1n lesz\u00e1llok a vonatr\u00f3l, lehet, ben\u00e9zek a p\u00e9ks\u00e9gbe. \u00dagy hallottam, csak nemr\u00e9g nyitott\u00e1k. Tal\u00e1n m\u00e9g pudingos is lesz. Szinte \u00e9rzem az illat\u00e1t.<\/div>\n<\/div>\n
\n

<\/b><\/div>\n<\/div>\n
\n
Sz\u00f6veg: B\u00e1r\u00e1ndi D\u00f3ra<\/b><\/div>\n<\/div>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Egy h\u00e9tv\u00e9gi utaz\u00e1s alkalm\u00e1val t\u00f6rt\u00e9nt. Persze, nem kell nagy dologra gondolni, a kiruccan\u00e1s nem messzire vagy nyaral\u00e1si c\u00e9lb\u00f3l volt, de a v\u00e9gkonkl\u00fazi\u00f3 szempontj\u00e1b\u00f3l ut\u00f3lag mindenk\u00e9ppen azt mondan\u00e1m, hogy \u00e9rt annyit, mint egy fagyi az Eiffel-torony l\u00e1b\u00e1n\u00e1l. Mondjuk, ez most igencsak elgondolkodtat\u00f3\u2026 T\u00f6rt\u00e9netesen \u00e9ppen hazafel\u00e9 tartottam, \u00e9s pillanatnyi lelkesed\u00e9sem, miszerint egy viszonylag \u00fcres kocsit tal\u00e1ltam a …<\/p>\n","protected":false},"author":101958,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[505],"tags":[],"class_list":["post-172","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-szinapszis"],"acf":[],"publishpress_future_action":{"enabled":false,"date":"1970-01-01 01:00:00","action":"","terms":[],"taxonomy":"","browser_timezone_offset":0},"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/172","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/users\/101958"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=172"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/172\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=172"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=172"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=172"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}