Egyszer\u0171bb lett volna, ha felh\u00edvom az iskol\u00e1t, vagy b\u00e1rkit a r\u00e9giek k\u00f6z\u00fcl, de ha m\u00e1r egyszer a macskak\u0151vel kirakott utc\u00e1ba t\u00e9vedtem, musz\u00e1j volt bet\u00e9rnem a k\u00e1v\u00e9h\u00e1zba, hogy megtudjam, \u00f6sszegy\u0171lnek-e m\u00e9g heti rendszeress\u00e9ggel, hogy spanyolt tanuljanak.<\/p>\n
Este volt, nem sokkal z\u00e1r\u00e1s el\u0151tt j\u00e1rt az id\u0151. M\u00e1r egy \u00f3r\u00e1ja bes\u00f6t\u00e9tedett, a benti f\u00e9lhom\u00e1ly pedig csak m\u00e9g jobban kiemelte a rozsdav\u00f6r\u00f6s \u00e9s bord\u00f3 tap\u00e9t\u00e1k meleg, otthonos \u00e1rnyalatait.<\/p>\n
Alig egy p\u00e1ran l\u00e9zengtek bent, a k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban dolgoz\u00f3k pedig sokkal jobban el voltak foglalva egym\u00e1ssal, hogy a legkev\u00e9sb\u00e9 sem vettek tudom\u00e1st az \u00e9rkez\u00e9semr\u0151l. K\u00f6zelebb l\u00e9ptem, k\u00f6r\u00f6mcip\u0151m puh\u00e1n koppant a rongysz\u0151nyegen \u2013 tal\u00e1n pont ez\u00e9rt maradtunk enn\u00e9l a helyn\u00e9l, mert mediterr\u00e1n sz\u00edneivel \u00e9s sz\u00ednes sz\u0151nyegeivel olyan arabos-spanyolos hat\u00e1st keltett.<\/p>\n
\u2013 K\u00e9rem \u2013 sz\u00f3l\u00edtottam meg \u0151ket. K\u00e9t k\u00f6t\u00e9nyes, fiatal l\u00e1ny kapta fel a fej\u00e9t, \u00e9s egy szem\u00fcveges, szak\u00e1llas fiatalember. A l\u00e1nyok \u00fajak voltak, ellenben a fi\u00fara m\u00e9g a r\u00e9gi id\u0151kb\u0151l eml\u00e9keztem. R\u00e1mosolyogtam\u00a0 \u2013 Senora Delores oszt\u00e1ly\u00e1r\u00f3l szeretn\u00e9k \u00e9rdekl\u0151dni.<\/p>\n
\u2013 Senora Delores? \u2013 r\u00e1ncolta a szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t.<\/p>\n
L\u00e1that\u00f3an nem eml\u00e9kezett a senor\u00e1ra, \u00e9s engem sem ismert fel.<\/p>\n
\u2013 Spanyolt tan\u00edtott. Itt is. Egy kisebb csoporttal minden h\u00e9ten megittunk egy k\u00e1v\u00e9t itt.<\/p>\n
M\u00e1r \u00e9pp kezdtem bosszankodni, ami\u00e9rt nem eml\u00e9kszik r\u00e1nk, amikor esz\u00e9be jutott a dolog, \u00e9s azt mondta, m\u00e1r nagyon r\u00e9g\u00f3ta nem j\u00e1rt n\u00e1luk ekkora t\u00e1rsas\u00e1g, vagy b\u00e1rki, aki spanyolul besz\u00e9lt volna.<\/p>\n
Ekkor mozgol\u00f3d\u00e1s t\u00e1madt az egyik k\u00f6zeli sarokban, \u00e9s az egyik \u00far, aki id\u00e1ig h\u00e1ttal \u00e1llt nek\u00fcnk, most fel\u00e9nk fordult, \u00e9s ahogy megsz\u00f3l\u00edtott, Simont ismertem fel benne. Rendeltem egy capuccin\u00f3t, \u00e9s letelepedtem hozz\u00e1.<\/p>\n
\u2013 Te m\u00e9gis itt? \u2013 k\u00e9rdeztem.<\/p>\n
\u2013 A megszok\u00e1s hatalma \u2013 felelte f\u00e9lszegen, mosolyogva. Val\u00f3ban, kedd este volt, a mi id\u0151nk. Tal\u00e1n az\u00e9rt ragaszkodtam ennyire ahhoz, hogy ide bej\u00f6jjek. Tal\u00e1n abban rem\u00e9nykedtem, hogy\u2026 \u2013 Nem v\u00e1ltozt\u00e1l semmit \u2013 szak\u00edtotta meg gondolataim fonal\u00e1t.<\/p>\n
\u2013 Te sem \u2013 feleltem keserny\u00e9s mosollyal, \u00e9s tudtam, hogy ez egyik\u0151nkre sem igaz. Engem az el\u0151bb m\u00e9g csak fel sem ismert D\u00e1vid, akinek id\u0151k\u00f6zben m\u00e9g a nev\u00e9re is r\u00e1j\u00f6ttem, Simon pedig ez alatt a n\u00e9h\u00e1ny \u00e9v alatt borzaszt\u00f3an meg\u00f6regedett. A feje b\u00fabj\u00e1n l\u00e9v\u0151 teny\u00e9rnyi folt az id\u0151vel t\u00e1ny\u00e9rnyira n\u0151tt, \u00e9s elm\u00e9ly\u00fcltek a homlok\u00e1ra v\u00e9sett bar\u00e1zd\u00e1k.<\/p>\n
\u2013 Senora Deloresnek gyereke sz\u00fcletett \u2013 mondta szinte sietve Simon, mintha f\u00e9l\u0151 lenne, hogy t\u00e9ma n\u00e9lk\u00fcl maradunk, \u00e9s fesz\u00e9lyezn\u00e9 a cs\u00f6nd.<\/p>\n
\u2013 Nem tudtam, hogy f\u00e9rjhez ment.<\/p>\n
Meg\u00fctk\u00f6zve n\u00e9zett fel, majd legnagyobb meglepet\u00e9semre magyar\u00e1zkodni kezdett.<\/p>\n
\u2013 Pedig igen, igen\u2026 csak nem hagytad meg a telefonsz\u00e1mod. Pedig, ha tudtuk volna, hogy \u00e9rdekel\u2026 illetve\u2026. \u2013 pont \u00fagy r\u00e1ncolta a homlok\u00e1t, mint r\u00e9gen, ha nagyon el akart mondani valamit. Hirtelen olyan volt, mintha csak napok teltek volna el legutols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1sunk \u00f3ta.<\/p>\n
\u2013 Semmi baj \u2013 feleltem mosolyogva. Nem \u00e9rtettem, mi\u00e9rt tartja ennyire sajn\u00e1lni val\u00f3nak, hogy nem mondt\u00e1k el ezt nekem kor\u00e1bban. \u00c9n sem kerestem \u0151ket.<\/p>\n
\u2013 Alizr\u00f3l hallott\u00e1l valamit?<\/p>\n
Lemond\u00f3an r\u00e1zta a fej\u00e9t.<\/p>\n
\u2013 Nem, semmit\u2026 az\u00f3ta \u2013 meg\u00e9rkezett a k\u00e1v\u00e9m. \u00dagy t\u0171nt, senkit sem zavart k\u00e9sei \u00e9rkez\u00e9sem, vagy az, hogy k\u00f6zeleg a z\u00e1r\u00f3ra. Nem \u00e9reztem siettetve magam, k\u00e9nyelmesen belekortyoltam a forr\u00f3 k\u00e1v\u00e9ba, majd Simonra n\u00e9ztem, aki \u00edgy folytatta \u2013 Nem sokakr\u00f3l hallottam az elbocs\u00e1t\u00e1sok \u00f3ta.<\/p>\n
Erre megint olyan szomor\u00faan n\u00e9zett, mint aznap, amikor k\u00f6z\u00f6lnie kellett a h\u00edrt.<\/p>\n
\u2013 Nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi \u2013 nyugtattam meg \u2013 Nem a te hib\u00e1d volt.<\/p>\n
\u2013 L\u00e1tnom kellett volna el\u0151re\u2026<\/p>\n
\u2013 De nem l\u00e1ttad. Van ilyen \u2013 olyan volt, mintha meg\u00e1llt volna az id\u0151. A k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban semmi sem v\u00e1ltozott, \u00e9s Simon sem. A k\u00fcls\u0151 v\u00e1ltoz\u00e1sokat percek alatt megszoktam, \u00e9s r\u00e1 kellett j\u00f6nn\u00f6m, hogy egy teljesen v\u00e1ltozatlan embert takarnak \u2013 a b\u0171ntudatot is bele\u00e9rtve. Semmit sem gy\u00f3gy\u00edtott rajta az id\u0151.<\/p>\n
\u2013 \u00c9s \u00c1gnes? \u2013 sorra k\u00e9rdeztem mindenkit a nyelvtanul\u00f3 csoportunkb\u00f3l, hogy eltereljem a figyelm\u00e9t. \u00cdgy megtudtam, hogy van, aki m\u00e9g mindig a c\u00e9gn\u00e9l van, van, aki f\u00e9rjhez ment, egyvalaki meghalt.<\/p>\n
M\u00e9g mindig a m\u00faltban voltunk, m\u00e9gis borzaszt\u00f3 \u00f6regnek \u00e9reztem magam. Fel akartam vid\u00edtani a r\u00e9gi ismer\u0151s\u00f6k felemleget\u00e9s\u00e9vel, t\u00e1vol tartani a k\u00e9nyesebb t\u00e9m\u00e1kt\u00f3l, m\u00e9gis valami igen k\u00f6nnyen megmagyar\u00e1zhat\u00f3 szomor\u00fas\u00e1g ereszkedett r\u00e1nk.<\/p>\n
Min\u00e9l tov\u00e1bb maradtunk, \u00e9s min\u00e9l t\u00f6bbet besz\u00e9lgett\u00fcnk a k\u00f6z\u00f6s bar\u00e1tainkr\u00f3l, ann\u00e1l jobban f\u00e9ltem egy k\u00e9rd\u00e9st\u0151l, de Simon csak nem tette fel.<\/p>\n
Nem k\u00e9rdezett r\u00e1, hogy van a f\u00e9rjem.<\/p>\n
\u2013 Nem vagyunk h\u00e1zasok Maximmal \u2013 hallottam idegen\u00fcl cseng\u0151 hangomat a hirtelen t\u00e1madt csendben \u2013 v\u00e9g\u00fcl nem is k\u00e9rte meg a kezem. Nem sokkal azut\u00e1n, hogy elvesz\u00edtettem az \u00e1ll\u00e1somat \u00e9s el kellett k\u00f6lt\u00f6zn\u00f6m, megszak\u00edtottuk a kapcsolatot \u2013 nem felelt, hirtelen megijedtem, hogy ezt tal\u00e1n m\u00e9gsem kellett volna el\u00e1rulnom, \u00edgy kapkodva hozz\u00e1tettem m\u00e9g valamit, h\u00e1tha \u00e9l\u00e9t vehetem a dolognak \u2013 Az\u00e9rt hagytam fel a spanyollal is. Ide mindig ketten j\u00e1rtunk\u2026 nem tudtam volna r\u00e1venni magam, hogy elj\u00f6jjek egyed\u00fcl is. Azt nem tudom, \u0151 folytatta-e a tanul\u00e1st.<\/p>\n
\u2013 Folytatta \u2013 felelte Simon a szalv\u00e9t\u00e1j\u00e1t gy\u0171r\u00f6getve.<\/p>\n
Eg\u00e9szen megd\u00f6bbentem.<\/p>\n
\u2013 Micsoda? De h\u00e1t akkor tudt\u00e1l r\u00f3la, hogy \u0151 \u00e9s \u00e9n\u2026<\/p>\n
\u2013 Igen, tudtam.<\/p>\n
Ez\u00e9rt nem k\u00e9rdezett r\u00e1. \u0150 tapintatosan elker\u00fclte ezt a dar\u00e1zsf\u00e9szket, mire \u00e9n a nyak\u00e1ba bor\u00edtottam.<\/p>\n
\u2013 \u00c9s meddig\u2026 meddig tanultatok m\u00e9g? \u2013 k\u00e9rdeztem, mintha ez lenne most a legfontosabb.<\/p>\n
\u2013 Nem sok\u00e1ig. Tal\u00e1n m\u00e9g egy \u00e9vig folytattuk, azt\u00e1n v\u00e9gk\u00e9pp elfogytunk. De m\u00e1r nem is volt \u00edgy ugyanaz\u2026<\/p>\n
\u00c9n is ezt \u00e9reztem. Az\u00f3ta sem ny\u00faltam a porosod\u00f3 sz\u00f3t\u00e1rf\u00fczetek fel\u00e9. De Maximr\u0151l akartam tudni, min\u00e9l t\u00f6bbet.<\/p>\n
\u2013 \u00c9s tudsz m\u00e9g r\u00f3la\u2026 b\u00e1rmit? \u2013 k\u00e9rdeztem sz\u00e9gyellve a k\u00e9rd\u00e9s moh\u00f3s\u00e1g\u00e1t.<\/p>\n
Megint csak a homlok\u00e1t r\u00e1ncolta, mint miel\u0151tt bejelentette volna a cs\u0151d\u00f6t.<\/p>\n
\u2013 Gyereke sz\u00fcletett.<\/p>\n
\u2013 Neki is? \u2013 esett le az \u00e1llam. Maxim soha nem akart gyereket. Ut\u00e1lta a hangzavart, a rendetlens\u00e9get, minden velej\u00e1r\u00f3j\u00e1t egy kisgyereknek.<\/p>\n
\u2013 Elvette Senora Delorest \u2013 f\u00e9szkel\u0151d\u00f6tt Simon a hely\u00e9n \u2013 egy gyerek az a kett\u0151.<\/p>\n
Az j\u00e1rhatott az esz\u00e9ben, hogy mi\u00e9rt pont t\u0151le kell ezt megtudnom, de \u00e9n akkor nem nagyon t\u00f6r\u0151dtem vele, csak ezt a felfoghatatlan \u00faj inform\u00e1ci\u00f3t pr\u00f3b\u00e1ltam megem\u00e9szteni.<\/p>\n
Az a l\u00e1ny vagy tizen\u00f6t \u00e9vvel fiatalabb volt n\u00e1lunk! Legal\u00e1bbis Maximn\u00e1l biztosan. Hogyan? Mikor? Mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nhetett ez? \u00c9n soha nem gyanakodtam semmire. A szak\u00edt\u00e1s sor\u00e1n fel sem mer\u00fclt a h\u0171tlens\u00e9g. Ilyen j\u00f3l titkolta volna?<\/p>\n
Az id\u0151, ami abban a pillanatban \u00e1llt meg, hogy helyet foglaltam a k\u00e1v\u00e9h\u00e1zi asztaln\u00e1l, hirtelen sokkal-sokkal gyorsabban pergett. Sz\u00e9d\u00fcletes sebess\u00e9ggel forogtak az \u00f3ra mutat\u00f3i, \u00e9s forgott velem a szoba, minden egyes festm\u00e9ny\u00e9vel \u00e9s k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sz\u00e9j\u00e9vel egy\u00fctt.<\/p>\n
A fiatalember odja\u00f6tt hozz\u00e1nk \u00e9s finoman jelezte, hogy lassan feltakar\u00edtan\u00e1k a mi asztalunkat is.<\/p>\n
\u2013 R\u00e9gen milyen sokszor tettek ki innen \u2013 mondta Simon a kab\u00e1tj\u00e1t v\u00e9ve, de nekem m\u00e1r nem esett j\u00f3l a nosztalgia. S\u00e1lat ter\u00edtettem a v\u00e1llamra, a kalapot a fejembe nyomtam \u00e9s egy pillant\u00e1s m\u00falva m\u00e1r kint \u00e1lltunk a k\u00e1v\u00e9h\u00e1z leh\u00fazott red\u0151nye el\u0151tt. Vadul remegtek felett\u00fcnk a csillagok.<\/p>\n
Azt kellett volna mondania, hogy sajn\u00e1lja az eg\u00e9szet, ahogy sajn\u00e1lta is, de nem eml\u00e9kszem erre: ha mondta is, \u00e9n nem hallottam. Egyszer csak arra ocs\u00fadtam fel, hogy b\u00facs\u00faz\u00e1s el\u0151tt ezt mondja:<\/p>\n
\u2013 Azt hiszem, \u00e9n m\u00e1r sohasem tanulok meg rendesen spanyolul. Valahogy nem megy a fejembe.<\/p>\n
Azt akartam felelni neki, hogy nem olyan \u00f6reg m\u00e9g, de valahogy eg\u00e9szen m\u00e1s szavakat form\u00e1lt a sz\u00e1m:<\/p>\n
\u2013 Ne agg\u00f3dj \u2013 dadogtam \u2013 m\u00e1r \u00e9n sem.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Egyszer\u0171bb lett volna, ha felh\u00edvom az iskol\u00e1t, vagy b\u00e1rkit a r\u00e9giek k\u00f6z\u00fcl, de ha m\u00e1r egyszer a macskak\u0151vel kirakott utc\u00e1ba t\u00e9vedtem, musz\u00e1j volt bet\u00e9rnem a k\u00e1v\u00e9h\u00e1zba, hogy megtudjam, \u00f6sszegy\u0171lnek-e m\u00e9g heti rendszeress\u00e9ggel, hogy spanyolt tanuljanak. Este volt, nem sokkal z\u00e1r\u00e1s el\u0151tt j\u00e1rt az id\u0151. M\u00e1r egy \u00f3r\u00e1ja bes\u00f6t\u00e9tedett, a benti f\u00e9lhom\u00e1ly pedig csak m\u00e9g jobban …<\/p>\n","protected":false},"author":101958,"featured_media":1301,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[505],"tags":[],"class_list":["post-1300","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-szinapszis"],"acf":[],"publishpress_future_action":{"enabled":false,"date":"1970-01-01 01:00:00","action":"","terms":[],"taxonomy":"","browser_timezone_offset":0},"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1300","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/users\/101958"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1300"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1300\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/media\/1301"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1300"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1300"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1300"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}